Székács-Schönberger István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székács-Schönberger István
SzületettSchönberger István
1907. november 27.
Budapest
Elhunyt1999. március 18. (91 évesen)
Állampolgárságamagyar
HázastársaDénes Anna
Cathy Michel
SzüleiSchönberger Gyula
Singer Ilona
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (1B-5-5)
SablonWikidataSegítség

Székács-Schönberger István (Budapest, 1907. november 27. – Budapest, 1999. március 18.) orvos, pszichoanalitikus.

Orvosi és természettudományos képzettségével tudományos kutatásokat végzett, ugyanakkor pszichoanalitikus kiképzésben is részesült igen neves professzorok által. Ez a kettős érdeklődés vezette a lelki élet fiziológiájának természettudományos kutatásához

Életpályája[szerkesztés]

Schönberger Gyula (1875–1934) belgyógyász és Singer Ilona (1883–1965) első gyermekeként született.[1] A Barcsay utcai gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1932-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1932-ben a Bölcsészettudományi karon fizika és kémia tanulmányokat kezdett, de három félév után apja halála miatt abba kellett hagynia. 1927–1935 között az egyetem Élet- és Kórvegytani Intézetében tudományos kutatómunkát végzett Hári Pál professzor vezetése alatt. 1932–1938 között Róheim Géza pszichoanalitikusnál folytatta pszichoanalitikusi kiképzését. 1939-ben a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület székfoglaló előadása alapján tagjává választotta. A második világháború alatt származása miatt munkaszolgálatra vitték, s távollétében a felesége egy fiúgyermeknek adott életet. 1946-ban kiképző analitikusi státust nyert. 1950–53 között az MTA Biokémiai Intézetének osztályvezetője. 1953-ban a Péter Gábor elleni koncepciós per előkészítése során őt is letartóztatták, és nyolc hónapig vizsgálati fogságban volt. Szabadulása után 1953-ban az Országos Közegészségügyi Intézet Vírusosztályának főmunkatársaként megbízták az intézet biokémiai és izotóp osztályának megszervezésével, melynek 1970-es nyugdíjaztatásáig vezetője volt. 1970-től orvosok és pszichológusok pszichoanalitikussá való kiképzését végezte 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Első felesége Dénes Anna (1906–1984) kémikus volt, Dénes Lajos és Kolozs Regina lánya, akivel 1937. március 22-én kötött házasságot.[2] Második házastársa Cathy Michel (Székács Kati) szobrászművész volt.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (1B-5-5).

Kapcsolata a pszichoanalízissel[szerkesztés]

Analitikusa, mestere Róheim Géza, akit az 1910-től kibontakozó hazai és nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom kulcsfigurája Ferenczi Sándor képzett ki. A pszichoanalízis budapesti iskolajának hagyományai alapján tevékenykedő pszichoanalitikus volt. Haynal André írása történeti kontextusba helyezi el a "budapesti iskolát",[3] amelynek hagyományait Székács István is követte. Az 1970-es évektől kezdve egyszemélyes analitikus kiképző programot működtetett. Emlékezetes szombat délelőtti szemináriumán tanítványai már megismerkedhettek a Freud utáni modern pszichoanalízissel, a tárgykapcsolati szemlélettel.[4] Kifejezetten érdekelte az onkopszichológia. Az e területen dolgozó szakemberek számára bevezette az intenzív szupervíziót.

Szervezeti tagságai[szerkesztés]

  • Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) tagja 1939-től 1949. évi megszűnéséig, majd újra tag 1983-tól
  • Nemzetközi Pszichoanalítikus Egyesület (IPA) tagja
  • Magyar Pszichoanalitikus Egyesület[5] (MPE) tagja

Publikációi[szerkesztés]

  • A dream of Descartes. International Journal of Psycho-Analysis, 20:43-57, 1939
  • A clinical contribution to the nightmare syndrome. Psychoanalytic Review 33: 44-70, 1946
  • Disorders of the Ego in Wartime. British Journal of Medical Psychology Vol.21.1948, 248-253
  • Transparency, Creativity and Interpretation. International Review of Psycho-Analysis, 14, 1987
  • Pszichoanalízis és természettudomány Párbeszéd Kiadó Budapest ISBN 963-7976-03-5
  • Egy zsidó polgár gyermekkora. Múlt és Jövő. Budapest, 2007
  • Schönberger Istvan (1947): A feltételes reflexek tana és a mélylélektan [The doctrine of conditioned reflexes and depth psychology]. Orvosok Lapja, 3, 1226-1230

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]