Ugrás a tartalomhoz

Székács-Schönberger István

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székács-Schönberger István
SzületettSchönberger István

Budapest
Elhunyt
Állampolgárságamagyar
HázastársaDénes Anna
Cathy Michel
SzüleiSchönberger Gyula
Singer Ilona
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (1B-5-5)

Székács-Schönberger István (Budapest, 1907. november 27. – Budapest, 1999. március 18.) orvos, pszichoanalitikus.

Orvosi és természettudományos képzettségével tudományos kutatásokat végzett, ugyanakkor pszichoanalitikus kiképzésben is részesült igen neves professzorok által. Ez a kettős érdeklődés vezette a lelki élet fiziológiájának természettudományos kutatásához

Életpályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schönberger Gyula (1875–1934) belgyógyász és Singer Ilona (1883–1965) első gyermekeként született.[2] A Barcsay utcai gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1932-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1932-ben a Bölcsészettudományi karon fizika és kémia tanulmányokat kezdett, de három félév után apja halála miatt abba kellett hagynia.

1927–1935 között az egyetem Élet- és Kórvegytani Intézetében tudományos kutatómunkát végzett Hári Pál professzor vezetése alatt. 1932–1938 között Róheim Géza pszichoanalitikusnál folytatta pszichoanalitikusi kiképzését. 1939-ben a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület székfoglaló előadása alapján tagjává választotta.

A második világháború alatt származása miatt munkaszolgálatra vitték, s távollétében a felesége egy fiúgyermeknek adott életet.

1946-ban kiképző analitikusi státust nyert. 1950–53 között az MTA Biokémiai Intézetének osztályvezetője.

1953-ban a Péter Gábor elleni koncepciós per előkészítése során őt is letartóztatták, és nyolc hónapig vizsgálati fogságban volt. Szabadulása után 1953-ban az Országos Közegészségügyi Intézet Vírusosztályának főmunkatársaként megbízták az intézet biokémiai és izotóp osztályának megszervezésével, melynek 1970-es nyugdíjaztatásáig vezetője volt. 1970-től orvosok és pszichológusok pszichoanalitikussá való kiképzését végezte 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Első felesége Dénes Anna (1906–1984) kémikus volt, Dénes Lajos és Kolozs Regina lánya, akivel 1937. március 22-én kötött házasságot.[3] Második házastársa Cathy Michel (Székács Kati) szobrászművész volt.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (1B-5-5).

Kapcsolata a pszichoanalízissel

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Analitikusa, mestere Róheim Géza, akit az 1910-től kibontakozó hazai és nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom kulcsfigurája Ferenczi Sándor képzett ki. A pszichoanalízis budapesti iskolájának hagyományai alapján tevékenykedő pszichoanalitikus volt. Haynal André írása történeti kontextusba helyezi el a "budapesti iskolát",[4] amelynek hagyományait Székács István is követte.

Az 1970-es évektől kezdve egyszemélyes analitikus kiképző programot működtetett. Emlékezetes szombat délelőtti szemináriumán tanítványai már megismerkedhettek a Freud utáni modern pszichoanalízissel, a tárgykapcsolati szemlélettel.[5] Kifejezetten érdekelte az onkopszichológia. Az e területen dolgozó szakemberek számára bevezette az intenzív szupervíziót.

Szervezeti tagságai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) tagja 1939-től 1949. évi megszűnéséig, majd újra tag 1983-tól
  • Nemzetközi Pszichoanalítikus Egyesület (IPA) tagja
  • Magyar Pszichoanalitikus Egyesület[6] (MPE) tagja

Publikációi

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Morphin és származékai valamint néhány társalkaloidája reactiói. Doktori értekezés; Szegedi Új Nemzedék, Szeged, 1931 (Közlemény a Szegedi M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete és egyetemi gyógyszertára laboratóriumából)
  • A dream of Descartes. International Journal of Psycho-Analysis, 20:43-57, 1939
  • A clinical contribution to the nightmare syndrome. Psychoanalytic Review 33: 44-70, 1946
  • Disorders of the Ego in Wartime. British Journal of Medical Psychology Vol.21.1948, 248-253
  • Transparency, Creativity and Interpretation. International Review of Psycho-Analysis, 14, 1987
  • Pszichoanalízis és természettudomány; ford. Cserne István et al.; Párbeszéd, Budapest, 1991 (Párbeszéd könyvek) ISBN 963-7976-03-5
  • Egy zsidó polgár gyermekkora. Analitikus háttérrel; tan. Hárs György Péter, utószó, jegyz. Kőbányai János írta; Múlt és Jövő, Budapest, 2007 (Múlt és Jövő életrajzok)
  • Schönberger István (1947): A feltételes reflexek tana és a mélylélektan [The doctrine of conditioned reflexes and depth psychology]. Orvosok Lapja, 3, 1226-1230

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 "Identifiants et Référentiels". IdRef (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. Hozzáférés: 2025. április 12..
  2. ↑ "Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári 212/1907. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2021. február 27..
  3. ↑ "Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 167/1937. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2021. február 27..
  4. ↑ https://psychoanalysis.hu/in_english/on_psychoanalysis_in_budapest
  5. ↑ http://imago.mtapi.hu/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/(08)1997_2-3/220-222_Hirek.pdf
  6. ↑ http://www.psychoanalysis.hu

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székács-Schönberger_István&oldid=27505480”