Ugrás a tartalomhoz

Száva Tibor Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2019. december 21., 16:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források: Kategória cseréje alkategóriára)
Száva Tibor Sándor
Született1944. június 17. (80 éves)
Csíkszereda
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásagépészmérnök,
műszaki szakíró,
helytörténész
SablonWikidataSegítség

Száva Tibor Sándor (Csíkszereda, 1944. június 17. –) erdélyi magyar gépészmérnök, műszaki szakíró, helytörténész.

Életútja, munkássága

Az általános iskolát a csíkszeredai főgimnáziumban végezte, a felső tagozatra azonban – apja „egészségtelen származása” miatt – nem iratkozhatott be: esztergályos mesterséget tanult. Csak 1966-ban érettségizhetett, esti tagozaton. 1967–72 között a brassói egyetem gépészmérnöki karának hallgatója, 1972-ben szerzett itt oklevelet. Kolozsváron, a köszörűgépgyárban előbb mint mérnök, majd a gyárhoz tartozó szerszámgépkutató és -tervező intézetben dolgozott. 1977–84 között a Műszaki Egyetem óraadó tanára is, a szerszámgép-szakon. 1985-ben Nyugatra távozott, Bécsben él. Előbb Stocke­nauban a Heid Szerszámgépgyárban, majd a Georg Fischer AG járműtechnikai gyárában dolgozott különböző mérnöki beosztásokban; jelenleg önálló technikai tanácsadó.

Első írásait egyetemista korában a Brassói Lapok közölte; műszaki jellegű publikációi a Construcţii de Maşini c. folyóiratban jelentek meg. Bécsben az Ausztriai Magyarok Egyesületének lapjában, a Közleményekben közölt, utóbb ennek, már Erdélyi Szemmel címmel, szerkesztője. Írásai jelennek meg a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek és a kolozsvári Armenia hasábjain; Máriacell sziklán és homokban c. írását a stockholmi Erdélyi Könyv-Egylet Kő, bronz, buldózer. Láthatatlan és újra látható emlékműveink című kötete (StockholmBudapest, 2004) közölte.

Fő érdeklődési köre az erdélyi magyarörmények múltjának kutatása. Nyomtatott és levéltári források mellett ebben a témakörben a családokban élő szájhagyományt is feldolgozva több könyve jelent meg: A csíkszépvízi Száva család (Győr, 1995; új, bővített kiadása Csíkszereda, 2000); Szépvízi magyarörmények nyomában (Győr, 2003); Magyarörmények az első világháborúban (Budaörs, 2004); Erdélyi magyarörmények az első világháborúban (Csíkszereda, 2005); Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában (Csíkszereda, 2008).

Források