Syntrichia caninervis
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Syntrichia caninervis (Mitt.) Broth. | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Barbula caninervis (Mitt.) A. Jaeger Tortula caninervis (Mitt.) Broth. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Syntrichia caninervis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Syntrichia caninervis témájú médiaállományokat és Syntrichia caninervis témájú kategóriát. |
A Syntrichia caninervis a szélsőségesen száraz körülményekhez alkalmazkodott tagja a Syntrichia nemzetségnek.
Megjelenése[szerkesztés]
Külső megjelenésében a Syntrichia ruralishoz nagyon hasonlít ez a faj, de annál kisebb méretű, csak 1–2 cm magas. A levelek alakja és papillázottsága alapján különböztethető meg a többi Syntrichia fajtól. A levelek széle a csúcsig begöngyölt, az alakja ovális, azaz a levél közepe a legszélesebb és mind a felső része, mind a töve keskenyebb. A levelek csúcsa lekerekített, a levélér áttetsző, fogazott, hosszú szőrszál formájában fut ki. Jellegzetes tulajdonsága, hogy a levélér hátoldala is papillázott (sejtkinövésekkel borított). A papillák nagyméretűek (nagyobbak mint 2,5 mikrométer) és elágazók.[1]
Elterjedése[szerkesztés]
Magyarországon egyetlen helyen találták meg az 1980-as években, de azóta nem került elő újra, ezért az országos vörös listás besorolása: adathiányos (DD).[2] De a faj megtalálható Európa mediterrán régióiban, Svájcban, Nyugat- és Közép-Ázsiában és Észak-Amerikában is.
Termőhelye[szerkesztés]
Száraz, kitett, erősen meszes talajokon élő faj.
-
Szélsőségesen száraz helyeken él meszes talajon.
Források[szerkesztés]
- ↑ CASAS C., BRUGUÉS M., CROS R. M., SÉRGIO C. & INFANTE M. (2006): Handbook of Mosses of the Iberian Peninsula and the Balearic Islands. Institut d'Estudis Catalans, Barcelona, 349 p
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 10.)
