Svarn litván nagyfejedelem
| Svarn | |
.jpg) | |
| Svarn 1835-ös ábrázolása | |
| A Litván Nagyfejedelemség nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1267 – 1269 | |
| Elődje | Vaišelga |
| Utódja | Traidenis |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Rurikovics |
| Született | kb. 1230 Halics |
| Elhunyt | kb. 1269 Chełm |
| Nyughelye | Chełm |
| Édesapja | Danyiil halicsi fejedelem |
| Édesanyja | Anna Mstislavna of Novgorod |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ne |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Svarn témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Svarn vagy Svarno Danyilovics (ukránul Шварно Данилович, litvánul Švarnas); kb. 1230 – kb. 1269) Holm fejedelme és Litvánia nagyfejedelme 1267-1269 között.
Neve
[szerkesztés]Svarnról csak kevés információ áll rendelkezésre, még a neve is bizonytalan, több változatban említik. A Litván krónika 1420-as első kiadása még Skvarno néven ismeri, de a későbbi kiadások Skirmontként vagy Skirmuntként emlegetik, ami talán a litván Skirmantas szláv változata.[1] A kortárs források a keresztségben kapott nevén Ioannként is hivatkoznak rá.[2] A mai irodalomban a litván szerzők Švarnas,[3] az ukránok és lengyelek Svarno (Шварно, ill. Szwarno), az oroszok és beloruszok Svarn (Шварн) néven hivatkoznak rá, ami feltehetően a Szvaromir becezése volt.[4]
Élete
[szerkesztés]Svarn Danyiil halics-volhíniai fejedelem és Anna Msztyiszlavna szmolenszki hercegnő harmadik fia volt. 1230 körül született, 2-3 évvel legidősebb bátyja, Lev születése után. 1245-ben apja oldalán részt vett a magyar és lengyel csapatok által is támogatott Rosztyiszláv kijevi fejedelem támadásának elhárításában Jaroszlav városánál.
Halics ebben az időben sokat háborúzott Mindaugas litván királlyal, de 1255-ben kibékültek egymással és a szerződés biztosítékaként Svarn feleségül vette a litván uralkodó lányát.[5] Svarn ezután a litvánok szövetségeseként több lengyel hadjáratban vett részt. Már 1255-ben kifosztották Lublint, 1262-ben pedig nagy sereggel indultak Mazóviába. Elfoglalták Plock városát a Jazdówban (a mai Varsó) ostrom alá fogták I. Siemowit mazóviai herceget (aki egyébként Svarn nővérét vette feleségül, így sógorok voltak). A várost árulás révén elfoglalták és a herceget megölték (egy verzió szerint maga Svarn gyilkolta meg) fiát pedig fogságba ejtették. A lengyel király segédcsapatai későn érkeztek és a litván-halicsi sereg 1262. augusztus 5-én Długosiodłónál szét is verte őket.[6]
1263-ban két herceg meggyilkolta Mindaugas királyt és egyikük, Treniota magához ragadta a trónt. Svarn a sógorát, Mindaugas fiát, Vaišelgát támogatta és 1264-ben sikerült legyőzniük és megölniük Treniotát. Az új nagyfejedelem Vaišelga lett.
1264-ben meghalt Danyiil fejedelem és Halics-Volhínia fiaira szállt. Halics városa Levé lett, míg Svarn Holm és Dragicsin városokat örökölte. Svarn azonnal újabb támadást intézett Kis-Lengyelország ellen, ám ezúttal kevésbé volt sikeres.[7] Néhány kisebb várost sikerült kifosztani, de V. Boleszló még ebben az évben szétszórta jatving szövetségeseit, egy évvel később pedig Wrotánál legyőzte Svarn és nagybátyja, Vaszilkó volhíniai fejedelem egyesített csapatait.[6]
Vaišelga 1267-ben lemondott a litván trónról és visszavonult szerzetesnek,[8] a hatalmat pedig átadta Svarnnak. Litvániai uralkodásának részleteit nem ismerjük[8] de valószínűleg nem sikerült igazán megvetnie a lábát az országban, különösen miután a következő évben Lev bátyja meggyilkolta Vaišelgát.
1269-ben meghalt nagybátyja és legfőbb támogatója, a volhíniai Vaszilkó és ezután nem sokkal, valamikor 1269 és 1271 között Svarn is elhunyt Holmban; nem tudjuk, hogy természetes módon vagy megölték. Holttestét a helyi ortodox bazilikában helyezték el. A litván trónt Traidenis herceg ragadta el, Svarn halicsi birtokait pedig bátyja, Lev örökölte.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Oleg Łatyszonek. Od Rusinów Białych do Białorusinów : u źródeł białoruskiej idei narodowej (lengyel nyelven). Białystok: Wydawnictwo University of Białystok, 270–271. o. (2006). ISBN 978-83-7431-120-5
- ↑ various authors.szerk.: Leszek Jaśkiewicz: Chrzestne imię Szwarna Daniłowicza. Ze studiów nad dyplomatyką południoworuską XIII i XIV w., Słowiańszczyzna i dzieje powszechne. Studia ofiarowane Profesorowi Ludwikowi Bazylowowi w siedemdziesiątą rocznicę Jego urodzin (lengyel nyelven). Warsaw: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 197–220. o. (1985). ISBN 83-01-05859-5
- ↑ various authors.szerk.: Vytautas Spečiunas: Lietuvos valdovai (XIII-XVIII a.) (litván nyelven). Vilnius: Mokslo ir enciklopediju leidybos institutas, 25. o. (2004). ISBN 5-420-01535-8
- ↑ Jeremiah Curtin. The Mongols in Russia, reprint, Forgotten Books, 327–329. o. (2010). ISBN 978-0-217-35771-5
- ↑ Artūras Dubonis. Belated Praise for King Mindaugas of Lithuania, Mindaugo knyga: istorijos šaltiniai apie Lietuvos karalių, Transl. by Darius Baronas, Vilnius: Lithuanian Institute of History, 17–22. o. (2005). ISBN 9986-780-68-3. Hozzáférés ideje: 2015. október 21.
- ↑ a b Piotr Bunar. Słownik wojen, bitew i potyczek w średniowiecznej Polsce (lengyel nyelven). Cracow: Universitas (2004). ISBN 83-242-0397-4
- ↑ various authors.szerk.: Aleksander Gieysztor: Kronika wielkopolska (lengyel nyelven). Warsaw: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 283. o. (1965)
- ↑ a b Paweł Jasienica]. Myśli o dawnej Polsce (lengyel nyelven). Warsaw: Czytelnik, 187. o. (1990). ISBN 83-07-01957-5
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Шварн című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Shvarn című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Шварно Данилович Archiválva 2020. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
| Előző uralkodó: Vaišelga |
Következő uralkodó: Traidenis |
