1970-ben a Borussia Neunkirchen csapatában kezdte a labdarúgást. 1980-ban itt mutatkozott be az első csapatban. 1983-ban mutatkozott be az élvonalban a VfL Bochum csapatában. 1986 és 1989 között a Bayer 05 Uerdingen játékosa volt. Pályafutása meghatározó részét 1989 és 1995 között az 1. FC Kaiserslautern csapatában töltötte. Az 1995–96-os idényben a török Beşiktaş csapatában szerepelt. 1996-ban hazatért. Két idényen át az Arminia Bielefeld, majd egy idényen át korábbi klubja a VfL Bochum játékosa volt. 1983 és 199 között 449 Bundesliga mérkőzésen szerepelt és 179 gólt szerzett. Az 1985–86-os és az 1993–94-es idényben a bajnokság gólkirálya volt. 2002 és 2005 között még két alacsonyabb osztályú csapatban játszott, majd visszavonult az aktív labdarúgástól.
1993 és 1997 között 25 alkalommal szerepelt a német válogatottban és hat gólt szerzett. Soha nem szerepelt olyan mérkőzésen a válogatottban, ahol kikaptak volna (20 győzelem, 5 döntetlen) és ezzel a legtöbb válogatottság vereség nélkül német rekordját ő tartja. Tagja volt az 1996-os Európa-bajnok csapatnak Angliában. 1983 és 1986 között négy alkalommal szerepelt a nyugatnémet U21-es válogatottban és három gólt ért el. 1986-ban egy alkalommal az NSZK-B csapatának a tagja és két gólt szerzett.
1999–2000-ben nevelő klubja, a Borussia Neunkirchen edzője lett. 2000 és 2002 között a Karlsruher SC vezetőedzője volt. 2003-ban a SV Waldhof Mannheim, majd az LR Ahlen szakmai munkáját irányította egy rövid ideig. 2005–06-ban a TuS Koblenz, 2006 és 2008 között a VfL Bochum erőnléti edzőjeként tevékenykedett. 2008 áprilisa és 2016 áprilisa között az 1. FC Kaiserslautern elnöke volt. 2016. augusztus 23-án kinevezték a német U21-es válogatott élére.[2] A korosztályos válogatottal 2017-ben és 2021-ben is Európa-bajnokságot nyert.[3]
2021. szeptember 19-én a török válogatott szövetségi kapitánya lett.[4][5] 2023 szeptemberében menesztették, miután egy barátságos mérkőzésen a törökök kikaptak Japántól 2–4 arányban.[6]
.jpg)
