Stefan–Boltzmann-törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A fekete test összemisszió-képessége a hőmérséklet függvényében

A fizika területén a Stefan–Boltzmann-féle sugárzási törvény a feketetest-sugárzás egyik alapvető összefüggése.

1879-ben Jožef Stefan szlovén fizikus mérte meg először a fekete test által az összes hullámhosszon kisugárzott energiát. Azt tapasztalta, hogy az összemisszió-képesség arányos az abszolút hőmérséklet negyedik hatványával. Ezt később elméleti úton magyarázta meg Ludwig Boltzmann, ezért hívják az összefüggést Stefan–Boltzmann-törvénynek.[1]

ahol az összemisszió-képesség, vagyis a fekete test által egységnyi idő alatt, egységnyi felületen, valamennyi hullámhosszon kisugárzott összenergia, az abszolút hőmérséklet, és a Stefan–Boltzmann-állandó, melynek értéke:

A kibocsátott intenzitás tehát nem függ az anyagi minőségtől, csak az abszolút hőmérséklettől.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Erostyák J., Litz J.: A fizika alapjai, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002, ISBN 978-963-19-6515-5