Stazione di Manarola
| Stazione di Manarola | |
 | |
| Ország | Olaszország |
| Hely | Riomaggiore |
| Állomáskategória | ezüst állomás |
| UIC állomáskód | 8304735 |
| IBNR állomáskód | 8301658 |
| Megnyitás | 1874 |
| Felhasználási terület | vasúti megállóhely |
| Tulajdonos | Rete Ferroviaria Italiana |
| Üzemeltető | Trenitalia |
| Tszf. magasság | 18 m |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 2 |
| Peronszélek száma | 1 |
| Szomszédos állomások | |
| Időzóna |
|
| Vasútvonalak | |
| Szolgáltatások |
|
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 06′ 18″, k. h. 9° 43′ 45″44.104900°N 9.729220°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 18″, k. h. 9° 43′ 45″44.104900°N 9.729220°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stazione di Manarola témájú médiaállományokat. | |
Stazione di Manarola vasútállomás Olaszországban, Manarola településen a Pisa–La Spezia–Genova-vasútvonalon.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az állomást 1874. október 24-én avatták fel, egy időben a Sestri Levante–La Spezia közötti vonallal.[1]
A teherforgalom 1913. szeptember 15-én indult Manarolában.[1]
A Manarola és Riomaggiore közötti kétvágányúra bővített szakaszt 1920-ban nyitották meg, majd 1933. november 14-én a Gaggiola-alagútig, 1959. május 31-én pedig Riomaggiore és Corniglia felé hosszabbították meg.[2] 1959-ben új utasépületet és árurakodó területet építettek, valamint egy gyalogos alagutat, amely összeköti az állomást a várossal.[3]
1949. december 1-jén az állomás assuntoria (szerződéses ügynök által üzemeltetett állomás) lett. Jelenleg személyzet nélküli megállóként működik.
2011 júniusában és júliusában az állomást a magánvállalat Arenaways által üzemeltetett Treni del Mare („tengeri vonatok”) is kiszolgálta, amely röviddel később csődbe ment.
Épületek és infrastruktúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az állomásnak két peronja van; az 1. peront főként a La Spezia felé tartó vonatok, a 2. peront pedig a Genova felé tartó vonatok használják.
A város központjába egy gyalogos aluljáró vezet. A vonal építésekor kialakított másik gyalogos út a sziklák mentén halad Riomaggiore felé. Ez egy jól ismert turisztikai célpont, amelyet ma Via dell'Amore („a szerelem útja”) néven emlegetnek. A földcsuszamlások miatt 12 évig zárva volt, majd a javítások után 2024 augusztusában újra megnyitották.
Vasútvonalak
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik:
Kapcsolódó állomások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb:
Képgaléria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
.jpg)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Bozzano, Pastore & Serra 2010, 109. o.
- ↑ Bozzano, Pastore & Serra 2010, 111-114. o.
- ↑ Mandelli 2013, 28-43. o.
