Homokszínű sáska

Homokszínű sáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Sphingonotus;
Tudományos név
	Sphingonotus caerulans; (Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Homokszínű sáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Homokszínű sáska témájú médiaállományokat és Homokszínű sáska témájú kategóriát.

A homokszínű sáska (Sphingonotus caerulans) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos sáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A homokszínű sáska testhossza a hím esetében 17-19 mm, a nőstény 20-33 mm. Közepes termetű, karcsú alkatú sáskafaj. Alapszíne világosszürkés vagy barnás, sötét foltokkal tarkítva. A környezettől függően előfordulnak vöröses, kékes, sőt majdnem fekete példányok is. A csápok világos-sötét gyűrűsek. A fej jóval magasabbra emelkedik a tornál. A fej mögött a torpajzs kissé összeszűkül és a tetején 3 keresztrovátka húzódik. A hátsó lábszárak kékesek. A szárnyak pedig jóval túlérnek a térden. Az elülső szárnyon két vagy három sötét keresztsáv látható, a hátsó szárny töve kéken elszíneződik, nincs rajta sötét szalag.

Nem ciripel, csak az udvarlás során ad halk hangokat.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A kékszárnyú sáska hasonlít hozzá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában (Spanyolországtól a Kaszpi-tengerig), valamint Észak-Afrikában honos. Magyarországon viszonylag ritka, többek között a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, a Vértesben, a Kiskunságban ismertek állományai.

Életmódja[szerkesztés]

Meleg és száraz homoki gyepek, sziklagyepek, folyómenti homokos-köves területek, tengerparti dűnék, kőbányák, vasúti töltések lakója, ahol a növényzet nagyon ritkás, alig takarja a talajt. Jól repül, nagyobb távolságokra is elvándorol. Különféle lágyszárú növényekkel, füvekkel táplálkozik, ritkán megeszi az elpusztult rovarokat is.

Kifejlett egyedeivel június közepétől októberig találkozhatunk. A nőstény a csupasz, gyorsan felmelegedő, homokos-kavicsos talajba rakja petéit. Az áttelelő petékből május végén, június elején kelnek ki a lárvák.

Magyarországon nem védett.