„Highway to Hell” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: ca:Highway to hell
a kisebb javítások
5. sor: 5. sor:
| típus = [[stúdióalbum]]
| típus = [[stúdióalbum]]
| megjelent = {{zászló|EU}} [[1979]]. [[július 27]]. <br />{{zászló|USA}} [[1979]]. [[július 30]]. <br />{{zászló|Ausztrália}} [[1979]]. [[november 8]].
| megjelent = {{zászló|EU}} [[1979]]. [[július 27]]. <br />{{zászló|USA}} [[1979]]. [[július 30]]. <br />{{zászló|Ausztrália}} [[1979]]. [[november 8]].
| felvételek = Roundhouse Studios és <br />Chalk Farm Studios, [[London]] <br />[[1979]] február-április
| felvételek = Roundhouse Studios és <br />Chalk Farm Studios, [[London]] <br />[[1979]] február–április
| stílus = [[hard rock]]
| stílus = [[hard rock]]
| hossz = 41 perc 10 mp
| hossz = 41:10
| kiadó = [[Atlantic Records]]
| kiadó = [[Atlantic Records]]
| producer = [[Mutt Lange]]
| producer = [[Robert John "Mutt" Lange]]
| kritikák =
| kritikák =
*[[Allmusic]] {{Rating|5|5}} [http://www.allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=Aomazefukhgf6 link]
*[[Allmusic]] {{Rating|5|5}} [http://www.allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=Aomazefukhgf6 link]

A lap 2011. június 1., 16:05-kori változata

AC/DC
Highway to Hell
stúdióalbum
MegjelentEU 1979. július 27.
USA 1979. július 30.
Ausztrália 1979. november 8.
FelvételekRoundhouse Studios és
Chalk Farm Studios, London
1979 február–április
Stílushard rock
Nyelvangol
Hossz41:10
KiadóAtlantic Records
ProducerRobert John "Mutt" Lange
Kritikák
AC/DC-kronológia
If You Want Blood
(1978)
Highway to Hell
(1979)
Back in Black
(1980)
Kislemezek az albumról
  1. Highway to Hell / If You Want Blood (You’ve Got It)
    Megjelent: USA 1979 szeptember
  2. Touch Too Much / Live Wire (live) / Shut Down in Flames (live)
    Megjelent: UK 1980 január
SablonWikidataSegítség

A Highway to Hell az ausztrál AC/DC együttes hetedik albuma, amely 1979 júliusában jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Ez volt az első lemez, amelyet nem a George Young/Harry Vanda producer-páros irányításával, hanem Mutt Lange producerrel készítettek. A Highway to Hell album volt Bon Scott énekes utolsó stúdiófelvétele az AC/DC-vel, mielőtt 1980-ban meghalt. Az album a Rolling Stone magazin által összeállított Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 199. helyre került. Megjelenése óta az album hétszeres platinalemez lett az USA-ban.

Történet

Az album előmunkálatai 1979 januárjában kezdődtek meg Sydneyben, az Albert Studiosnál. Michael Klenfner, az Atlantic kiadó alelnöke Ausztráliába repült és közölte a csapattal, hogy az Atlantic saját producerét kívánja alkalmazni az összes addigi AC/DC albumot felügyelő Young/Vanda páros helyett, hogy egy az amerikai piacon könnyen eladható és maximálisan sikeres nagylemez készülhessen. Februárban Miamiba utazott az együttes, és három héten keresztül írták az albumra szánt dalokat a Criteria Studiosban Eddie Kramer producer irányításával, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a KISS, a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, a Beatles, a Rolling Stones és a Small Faces.

A közös munka azonban megakadt, mivel Kramer és az AC/DC is más munkamódszerhez voltak szokva, ezért nem tudtak együttműködni. Mindössze egy hatszámos demó készült el. A helyzetet Mutt Lange producer mentette meg, aki elvállalta, hogy megcsinálja a lemezt az együttessel, amibe a kiadó is beleegyezett. Londonba repültek és két hét alatt összerakták a dalokat, majd a Roundhouse Studiosban fel is vették a lemezt. Az utómunkálatok a Chalk Farm Studiosban zajlottak áprilisban. Mutt Lange a minőségi hangszeres játék mellé minőségi énektémákat követelt Bon Scottól, aminek meglett az eredménye.

Megjelenésekor minden korábbi albumuknál népszerűbb volt a Highway to Hell, amely ezáltal hozzájárult rajongótáboruk jelentős növeléséhez, és egyúttal megalapozta azt az átütő sikert, amelyet a következő évben a Bon Scott halála után kiadott Back in Black című album aratott. A Highway to Hell Amerikában a 17. helyig jutott a Billboard 200-as lemezeladási listáján, ami a zenekar addigi történetének kimagaslóan legjobb szereplése volt. Angliában a lemezeladási lista 8. helyét érték el, szintén az addigi legjobb pozíciót a szigetországban.

Az album világkörüli turnéjának december 9-i, teltházas párizsi fellépését a Pavilion de Paris-ban filmrevették, és a koncertfilmet Let There Be Rock címen a mozik az egész világon bemutatták a következő év őszén.

Az album dalai

Első oldal

  1. "Highway to Hell" – 3:26
  2. "Girls Got Rhythm" – 3:23
  3. "Walk All Over You" – 5:08
  4. "Touch Too Much" – 4:24
  5. "Beating Around the Bush" – 3:55

Második oldal

  1. "Shot Down in Flames" – 3:21
  2. "Get It Hot" – 2:24
  3. "If You Want Blood (You’ve Got It)" – 4:32
  4. "Love Hungry Man" – 4:14
  5. "Night Prowler" – 6:13

Közreműködők

Források

Minden idők 500 legjobb albumaRolling Stone magazin (2003)
Előző album:
Little Walter
The Best of Little Walter
(198. helyezett)
AC/DC
Highway to Hell
(199. helyezett)
Következő album:
Nine Inch Nails
The Downward Spiral
(200. helyezett)