„Határozói eset” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ga:Tuiseal ochslaíoch |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: is:Sviptifall |
||
31. sor: | 31. sor: | ||
[[id:Ablativus]] |
[[id:Ablativus]] |
||
[[io:Ablativo]] |
[[io:Ablativo]] |
||
[[is:Sviptifall]] |
|||
[[it:Ablativo]] |
[[it:Ablativo]] |
||
[[ja:奪格]] |
[[ja:奪格]] |
A lap 2011. február 4., 23:19-kori változata
A határozói eset vagy határozóeset, latinul ablativus, bizonyos indoeurópai nyelvekben a nyelvtani esetek egyike. A megkülönböztetett esetek – ezek általában az alanyeset, tárgyeset, részes eset, birtokos eset és megszólító eset – közé nem tartozó egyéb viszonyokat fejez ki, amelyek a mondatban valamely határozó vagy határozós szószerkezet szerepét töltik be. Jelentése leggyakrabban helyhatározó, időhatározó vagy módhatározó, értelemszerűen a szövegkörnyezettől függően. Mivel az ablativust gyakran valamilyen elöljárószóval együtt használják, elöljárós esetnek is szokták nevezni bizonyos nyelveken.
A modern indoeurópai nyelvek egy részében (pl. germán és újlatin nyelvek), amelyekből a névszóragozás kiveszett, általában már csak a személyes névmásoknak van megkülönböztetett határozói esetük; a névszóknál elöljárószókkal fejezik ki a mondatban a határozói viszonyokat.
Példák az ablativus használatára néhány nyelvből: