„II. Lorenzo de’ Medici” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
Link
14. sor: 14. sor:
| előd =
| előd =
| utód =
| utód =
| uralkodóház = [[Medici család]]
| uralkodóház = [[Medici-család]]
| teljes_név = Lorenzo di Piero de’ Medici
| teljes_név = Lorenzo di Piero de’ Medici
| születési dátum = [[1492]]. [[szeptember 12.]]
| születési dátum = [[1492]]. [[szeptember 12.]]

A lap 2010. október 11., 20:23-kori változata

II. Lorenzo de’ Medici
Lorenzo di Piero de’ Medici

Firenze signoréja
Uralkodási ideje
1516 1519
Életrajzi adatok
UralkodóházMedici-család
Született1492. szeptember 12.
Firenze
Elhunyt1519. május 4.
Firenze
Nyughelye

ÉdesapjaII. Piero de’ Medici, Firenze signoréja
ÉdesanyjaAlfonsina Orsini
Testvére(i)Clarice de' Medici
HázastársaMadeleine de la Tour d’Auvergne
GyermekeiMedici Katalin (15191589)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lorenzo de’ Medici témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lorenzo di Piero de’ Medici (Firenze, 1492. szeptember 12. – uo., 1519. május 4.) Urbino hercege (1516-1519) és Firenze ura (signoreja) (1516-1519).[1]

Urbino ura

Két évvel nagykorúvá válása előtt apját, a franciák által támogatott Pierót (1471-1503) – Lorenzo il Magnifico (1449-1492) fiát – a köztársaságpártiak elűzték Firenzéből. A pápa vezetése alatt álló Szent Liga spanyol segítséggel 1512-ben legyőzte a lázadókat, így a városállamban helyreállt a Mediciek uralma. X. Leó (1475-1521) – a Medici-pápa – fontosnak tartotta, hogy rokonai hatalmát erősítse, ezért hamis vádak alapján elmozdította trónjáról Urbino törvényes urát – Francesco Maria della Roverét (1490-1538) – és helyébe Lorenzót ültette,[2] aki 1516 májusában vonult be Urbinóba. A trónfosztott uralkodó nem egészen egy éven belül visszatért, hogy spanyol segítséggel szerezze vissza birtokát. Az Urbino környéki hegyekben lefolytatott rövid, de kemény hadjáratok sok pénzébe kerültek a firenzeieknek és a pápának. A csatározások tartós elégedetlenséget szültek, Lorenzo pedig olyan súlyos sebet kapott egy szakállas puskától, hogy teste-lelke lassanként elsorvadt. A pápa pillanatnyilag elégedett volt. Lorenzót Urbino hercegének és Pesaro urának nyilvánították és úgy látszott jó úton van afelé, hogy a Leó által megálmodott nagy és egyesített közép-itáliai Medici-birodalom ura legyen.[3]

A francia udvarban

1518 áprilisában az Amboise-i Szent Hubert-kápolnában keresztvíz alá tartja a kis dauphintI. Ferenc francia király (1494-1547) fiát –, Ferencet (1517-1536). Három nappal később fokozott pompával kezdődtek az ünnepségek a francia királyi udvarban, mikor Madeleine de la Tour d'Auvergne-t (1495-1519), egy vérbeli Bourbon hercegnőt vett nőül. Amboise szökőkútjaiból bor és aszú folyt, egymást követték a csodás pompájú látványosságok, hetvenhét szépséges hajadon – különböző nemzetek népviseletében – lejtett táncot az új pár előtt. Másnap megkezdődtek a bajnoki tornák és közel hat hét telt el szakadatlan szórakozásban.[4] A francia udvar tagjaira nagy hatást tett a herceg családjának gazdagsága, de sokkal kevésbé voltak elragadtatva magától a hercegtől. Kifogásolták az urbinói herceg arrogáns modorát és a huszonöt éves Lorenzo testi állapota is siralmas volt.[5] Feleségével csak 1518 nyarán tér vissza Firenzébe.[6]

Halála

Néhány hónapnyi házasság után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a hercegnek már nem sok ideje van hátra. A hercegné mégis megelőzte. 1519. április végén hunyt el, miután egy kislánynak adott életet. A kislányt Katalinnak (1519-1589) keresztelték,[5] aki 1533-ban feleségül ment Orléans-i Henrik (1519-1559) herceghez.[7] Lorenzo csak pár nappal élte túl a feleségét. Vérbajjal súlyosbított tüdőbajban hunyt el. Még a caraggibeli és a Poggio a Caiano-i villákban sem nagyon gyászolták, ahol élete utolsó napjait töltötte pistoiai titkára és egy rossz hírű férfi társaságában.[5]

Jegyzetek

  1. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 67. p.
  2. Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 465. p.
  3. Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 211. p.
  4. Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1987. 15-16. p.
  5. a b c Hibbert, C.: i.m. 222. p.
  6. Watson, F.: i.m. 19. p.
  7. Fodor Á., A. et al.: i.m. 465. p.


Előző:
Giuliano de’ Medici, Nemours hercege
15131516

Firenze tényleges ura (signore)

15161519

Következő:
Giulio de’ Medici bíboros
15191523