„Antalffy Gyula” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
33. sor: 33. sor:


==Irodalom==
==Irodalom==
*CSATÁR Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [http://www.epa.oszk.hu/00000/00021/00047/Ksz2005-4-06.htm]
*Csatár Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [http://www.epa.oszk.hu/00000/00021/00047/Ksz2005-4-06.htm]
*Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal
*Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal



A lap 2010. április 18., 11:33-kori változata

Antalffy Gyula (Karcag, 1912. október 24. - Budapest, 1997. március 7.) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.

Életrajza

Karcagon született és ott tanult. Végzős gimnazista korában lírai költeményeket is írt. 1930-33 között a budapesti tudományegyetemen angol-magyar-történelem szakos hallgató volt. Antalffy Gyula másodéves egyetemista korában ösztöndíjat kapott Angliába. 1930-ban a Karcagi Naplót is szerkesztette. 1933-tól a Szabadság, 1936-45-ben a Kis Újság és a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1945-1946-ban a Magyar Nemzeti Front napilapja, a Szabadság alapítója és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1946-1949-ben a Kis Újság felelős szerkesztője, 1955-1958-ban a Képes Magyarország munkatársa, majd 1958-1975 között a Magyar Nemzet olvasószerkesztője volt. 1975-ben ment nyugdíjba. Budapesten hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Antalffy Gyula nagyon népszerűen írt. Az ő javaslatára indult meg a Magyar Nemzetben a Fürdőlevelek című sorozat. Célja az ismeretterjesztés volt, és főként az, hogy a hazai természeti kincsekre felhívja olvasói figyelmét.

Művei

  • A honi utazás históriája, regényes kultúrtörténet, 1943;
  • Magyar évszakok, lírai tájrajzok, 1955;
  • Börzsöny, tájmonográfiája, 1957
  • A Himalájától a Balatonig. Lóczy Lajos életregénye, 1964
  • Édes hazánk (honismeret tizenéveseknek), 1966
  • Így utaztunk hajdanában, kultúrtörténet [1976]
  • A Thousand Years of Travel in Old Hungary, regényes kultúrtörténet, 1980
  • Reformkori magyar városrajzok, kultúrtörténeti írás, 1982
  • A reformkor Balatonja, kultúrtörténeti írás, 1984
  • Boldog barangolások, lírai tájrajzok, 1987.
  • A mázai remete. Pávai-Vajna Ferenc emléktáblájára. In: Magyar Nemzet 49. 1986. 92. 4.
  • Az Áchim ügy címmel a Magyar Nemzet 1986. december 31-i számában megjelent tanulmánya nagy vitát kavart. História 87/056.

Kitüntetései

  • Magyar Szabadság Érdemrend 1947;
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1948;
  • A Munka Érdemrend arany fokozata 1962, 1970;
  • Rózsa Ferenc-díj 1965;
  • Pro Natura Érdemérem 1974;
  • Aranytoll 1978, (MÚOSZ).

Online elérhető műszemelvény

Forrás

Irodalom

  • Csatár Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [1]
  • Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal