„Codex Sinaiticus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. március 19., 12:56-kori változata

A Codex Sinaiticus, azaz Sínai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor" című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban: א vagy S, illetve 01.

346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.

Lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Museumban őrzik.

Története

A kódexet Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban (Egyiptom) a tüzelésre váró papírok között. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt II. Frigyes Ágost szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a Codex Friderico-Augustanus nevet adta neki.

Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből (Mózes első könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor II. Sándor cár megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent Szeptuaginta-kiadást. A kolostor gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az I. világháború után a British Museum vásárolta meg 1933-ban 100 000 fontért a kódexet a Szovjetuniótól.

1975-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből. 2005 tavaszán jelentette be a British Library, hogy digitalizálni kívánják a kódex lapjait. A munka a tervek szerint 2010-ig tart majd.

Külső hivatkozások

Források

Diós István (szerk.): Magyar katolikus lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1993. ISBN 963-360-727-2
Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés, Budapest, 1969.
A kódex lapozható, netes változata

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Sinaiticus témájú médiaállományokat.

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 == Története ==
+[[Fájl:Sinaiticus text.jpg|tjumb|right|200px|Eszter Konyve]]
 A kódexet [[Constantin von Tischendorf]] (1815-1874), a [[lipcse]]i egyetem professzora fedezte fel [[1844]]-ben a [[Sínai-hegy]]i Szent Katalin kolostorban ([[Egyiptom]]) a tüzelésre váró papírok között. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt [[II. Frigyes Ágost (szász király)|II. Frigyes Ágost]] szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a ''Codex Friderico-Augustanus'' nevet adta neki.