Codex Sinaiticus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Részlet a Codex Sinaiticusból: Eszter könyvének 2. fejezete

A Codex Sinaiticus, azaz Sínai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor" című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban: א vagy S, illetve 01.[1]

346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.

Lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Museumban őrzik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kódexet Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban (Egyiptom) a tüzelésre váró papírok között, egy kukában. 43 fóliót odaadtak neki, és ezt II. Frigyes Ágost szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a Codex Friderico-Augustanus nevet adta neki.

Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből (Mózes első könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor II. Sándor cár megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent Szeptuaginta-kiadást. A kolostor gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Szeptuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a British Museum vásárolta meg 1933-ban 100 000 fontért a kódexet a Szovjetuniótól.[2]

1975-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből.[3] 2005 tavaszán jelentette be a British Library, hogy digitalizálni kívánják a kódex lapjait. A munka a tervek szerint 2010-ig tart majd.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kurt und Barbara Aland, Der Text des Neuen Testaments. Einführung in die wissenschaftlichen Ausgaben sowie in Theorie und Praxis der modernen Textkritik, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1981, SS. 117–118. ISBN 3-438-06011-6.
  2. Metzger, Bruce M., Ehrman, Bart D.. The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration, 4th ((angolul) nyelven), Oxford University Press, 64. o (2005) 
  3. Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», Novum Testamentum XLII, 4, pp. 313–315.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Sinaiticus témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap