Codex Sinaiticus
| Codex Sinaiticus | |
 | |
| Nyelv | ógörög |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 4. század |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Sinaiticus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
A Codex Sinaiticus, azaz Sínai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat. A kódex tartalmazza az Ószövetség nagy részét és az Újszövetséget hiány nélkül. Ezen kívül megtalálható benne két más irat is, melyeket a korai keresztény szerzők előszeretettel idéztek. Ezek: Barnabás levele és Hermasz „Pásztor" című munkájának egy része. A kódex az alexandriai szövegtípushoz tartozik. A Biblia egyik legjobb és legteljesebb szövegtanúja, valamivel fiatalabb, mint a Codex Vaticanus. A kódex jelölése a szakirodalomban: א vagy S, illetve 01.[1]
346 1/2 fólióból (papiruszlapból) áll, melyek mérete 38,1x 33,7-35,6 cm. A betűket barna tintával írták, egy-egy lapra négy oszlopban. Egy oszlopban 48 sor található, általában 12-16 betű soronként. A szöveg írásmódja scriptio continua (folyamatos írás), némi központozással. Tischendorf szerint a szöveg 4 kéz munkája, melyet később 7 korrektor javított.
Lapjait Lipcsében, Szentpéterváron és Londonban, a British Libraryben őrzik.
Története[szerkesztés]
A kódexet Constantin von Tischendorf (1815–1874), a lipcsei egyetem professzora fedezte fel 1844-ben a Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban (Egyiptom) a tüzelésre váró papírok között, egy kukában. 43 fóliót tudott megmenteni; ezeket II. Frigyes Ágost szász királynak elvitte ajándékul, majd publikálta is: a Codex Friderico-Augustanus nevet adta neki.
Másodszor 1853-ban járt a kolostorban. Ekkor a Genezisből (Mózes első könyve) talált két rövid töredéket. Harmadik alkalommal 1859-ben tért újra vissza a kolostorba kutatni, ekkor II. Sándor cár megbízásából. Távozáskor megmutatta az éppen akkor megjelent Septuaginta-kiadást. A kolostor gondnoka korábban nem közölte, hogy nekik is van Septuagintájuk, de most megmutatta a Codex Sinaiticus addig ismeretlen lapjait. Tischendorf kitartó közbenjárásának köszönhetően került ez a rész II. Sándorhoz ajándékként. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a British Museum vásárolta meg 1933-ban 100 000 fontért a kódexet a Szovjetuniótól.[2]
1975-ben egy falomlás során újabb töredékek kerültek elő a kódexből.[3] 2005 tavaszán jelentette be a British Library, hogy digitalizálni kívánják a kódex lapjait. A munka 2010-ig tartott, eredménye a www.codexsinaiticus.org weboldalon nyilvános.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kurt und Barbara Aland, Der Text des Neuen Testaments. Einführung in die wissenschaftlichen Ausgaben sowie in Theorie und Praxis der modernen Textkritik, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1981, SS. 117–118. ISBN 3-438-06011-6.
- ↑ Metzger, Bruce M., Ehrman, Bart D.. The Text of the New Testament: Its Transmission, Corruption, and Restoration, 4th ((angolul) nyelven), Oxford University Press, 64. o. (2005)
- ↑ Skeat, T. C. «The Last Chapter in the History of the Codex Sinaiticus», Novum Testamentum XLII, 4, pp. 313–315.
További információk[szerkesztés]
- www.codexsinaiticus.org
- codex-sinaiticus.net Archiválva 2008. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Codex Sinaiticus – Bible Research
- Az Earlham College oldalán
- A British Library katalógusa
- Catholic Encyclopedia
Források[szerkesztés]
- Constantin von Tischendorf, Fragmentum Codicis Friderico-Augustani ex Iesaia et Ieremia in: Monumenta sacra inedita (Leipzig 1855), vol. I, pp. 211 ff.
- Diós István (szerk.): Magyar katolikus lexikon, Budapest, Szent István Társulat, 1993. ISBN 963-360-727-2
- Prőhle Károly: Újszövetségi bevezetés, Budapest, 1969.
- A kódex lapozható, netes változata
- Konstantin von Tischendorf (1865). Wann wurden unsere Evangelien verfasst?. Leipzig: J. C. Hinrichssche Buchhandlung. .
- Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 281. o.
