Szív

A szív felépítése a fő verő- és visszerekkel. A nyilak a véráram irányát jelzik.

A szív (latinul cor, cordis) a keringési rendszer központi szerve, egy üreges, izmos falú tömlő, mely ritmikus összehúzódásokkal pumpálja a vért a gerincesek vérkeringésében. A szívvel kapcsolatos összetételekben a görög eredetű kardia- (καρδιά) szót használják.

A gerincesek szíve szívizomból áll, ami a simaizmokhoz hasonlóan akaratunktól függetlenül működik, ám azoktól eltérően gyors és erőteljes összehúzódásokra képes és csak ebben a szervben található meg. Egy átlagos, percenként 72-szer összehúzódó emberi szív megközelítőleg 2,5 milliárdszor húzódik össze egy átlagos élettartam alatt. A nők szíve átlagosan 250-300 g, a férfiaké 300-350 g.

Elhelyezkedés

Vérkeringés:
Vörös= oxigéndús vér
Kék= oxigénszegény vér

A szív és a tüdő, a Gray's Anatomy-ból.

A szív a mellkasban a szegycsont (sternum) mögött, a mellkas középvonalától kissé balra helyezkedik el enyhén jobbra dőlt alakban. Egyes ritka esetekben a szív a jobb oldalon is elhelyezkedhet, ami általában nem jár elváltozásokkal vagy funkciózavarral (ezt situs inversus-nak nevezik). Jobbról és balról a két tüdő veszi körül, alul a rekeszizmon (diaphragma) fekszik.

A szív elülső mellkasfalra eső vetületének négy kiemelt pontja van:

• a szívcsúcs (apex cordis), a bal 5. bordaközben, kb. 9 cm-re a szegycsonttól helyezkedik el
• a vena cava superior beömlése, ami a jobb 3. bordaporc szegycsonti végénél található
• a sulcus coronarius (a pitvarokat a kamráktól elválasztó külső barázda) bal felső végpontja, a bal 3. bordaporc szegycsonti végétől 3 cm-re
• a sulcus coronarius jobb alsó végpontja, a jobb 6. bordaporc szegycsonti végétől 2 cm-re

A szív a pericardiumzsákba van zárva és a tüdő veszi körül. A pericardium egy savós hártya; két lemezből áll, melyek a szívből eredő artériáknál, illetve a szívbe ömlő vénáknál áthajlanak egymásba. A tulajdonképpeni zsák, amiben a szív helyet foglal nem más, mint a fali lemez (lamina parietalis pericardii), míg a a belső, visceralis lemez (lamina visceralis pericardii) a szívhez simul annak legkülső rétegét, az epicardiumot képezve. A két lemez közti teret a pericardialis folyadék tölti ki.

Felépítés

Felnőtt ember szíve, tömege 270-300 gramm a zsírszövettel együtt.

Szív működés közben (mágneses rezonancia tomográf)

A szív felépítését tekintve egy izmos falú, összetett üregrendszerű tömlő. Három rétegből áll, kívülről savós hártya, az epicardium veszi körül. Ez alatt némi zsírszövet található (subepicardialis zsír), elsősorban a szíven futó külső barázdákban, mely extrémen elhízott egyénekben jelentősen megvastagodhat és betörhet az alatta található izomrostok alá gyengítve ezzel a szív falát. A zsír alatt találjuk a középső réteget, a myocardiumot. Ezt speciális izomszövet, a szívizom alkotja. Magában a myocardiumban található rostok lefutása is hármas rétegződést mutat, ez azonban csak a vastagabb izomzatú kamrákra jellemző. A szív legbelső, üregeit borító rétege az endocardium. Ez tulajdonképpen az erek belső borításához hasonló, legbelül endothel béleli, ami alatt kötőszövet található.

Egészséges felnőttekben a szív kb. 250-350 g-ot nyom, de kóros állapotokban (például marhaszív – cor bovinum) elérheti az 1 kg-ot is.

A szív üregei

A szív két pitvarból (atrium) és két kamrából (ventriculus) áll. A pitvarok szolgálnak a szívbe bejövő vénákból érkező vér fogadására és továbbítására a kamrák felé. A kamrák funkciója a vér kipumpálása a szívből kilépő artériákba. A pitvarokat a kamráktól egy rostos gyűrű (anulus fibrosus) választja el, míg a két pitvart a köztük levő sövény (septum interatriale), ami a kamrák között is megtalálható (septum interventriculare). A sövény a pitvarok között vékony, a kamrák között izmos. A pitvarok és a kamrák közti szájadékokban vitorlás (cuspidalis) szívbillentyűk helyezkednek el, melyek meggátolják a vér visszafele történő áramlását. Ehhez hasonlóan billentyűk vannak a kamrákból kilépő nagyerek eredésénél is, ezek az ún. félhold alakú (semilunaris) billentyűk.

Jobb pitvar

A jobb pitvar (atrium dextrum) két különböző részből áll, melyek fejlődéstani eredete eltérő. A hátrébb eső, sima felszínű rész a sinus venarum cavarum, melybe felülről a vena cava superior, alulról a vena cava inferior nyílik. Utóbbitól balra nyílik a szív vénás vérét elvezető sinus coronarius, melynek nyílásánál egy kisebb billentyű (valvula sinus coronarii vagy Thebesius-féle billentyű) található. A vena cava inferior is rendelkezik billentyűvel (Eustach-féle billentyű).

A jobb pitvar és a jobb kamra, Gray's Anatomy

A másik rész elődomborodik, voltaképpen ez adja a pitvar igazi üregét, valamint a jobb fülcsét (auricula dextra). Egyenetlen felszínű, kívülről egy barázda (sulcus terminalis), míg belülről egy izmos beboltosulás (crista terminalis) választja el a sinus venarum cavarumtól. A crista terminalisról merőlegesen kis izomnyalábok erednek (musculi pectinati).

A pitvarok közti sövény jobb pitvarba néző felszínén egy hártyaszerű, vékony falu, bemélyedt ovális terület látható (fossa ovalis). A magzati élet során itt nyitva volt a septum, a vér a jobb pitvarból közvetlenül a bal pitvarba jutott, ám ez a születés után záródott és összenőtt. (Az összenövés gyakran elmarad, ám ennek egészen addig nincs jelentősége, amíg a bal pitvarban nagyobb a nyomás.)

A jobb pitvar és a jobb kamra közti szájadékban (ostium atrioventriculare dextrum) található a tricuspidalis billentyű (valva tricuspidalis), mely megakadályozza a kamrai szisztolé alatt a vér visszaáramlását a pitvarba.

Jobb kamra

A jobb kamra (ventriculus dexter) egy vékony falu (kb. 5 mm vastag), nagyjából V-alakú üreg. A jobb pitvar felé eső nyílásban helyezkedik el a tricuspidalis billentyű, melynek vitorláit vékony szálak (chordae tendinae) rögzítik a kamra faláról eredő papillaris izmokhoz. A kamra falán jól látható izomnyalábok futnak végig (trabeculae carneae). A jobb kamra elülső szárából az üreg fokozatos szűkülésével ered a fő tüdőverőér (truncus pulmonalis), ami kívülről kúp alakot kölcsönöz a kamra elülső részének (conus arteriosus). A tüdőverőér eredésénél foglal helyet a pulmonalis billentyű (valva trunci pulmonalis).

Bal pitvar

A bal pitvar és a bal kamra, Gray's Anatomy

A bal pitvar (atrium sinistrum) hátul, a truncus pulmonalis mögött foglal helyet, szemből csupán a bal fülcse (auricula sinistra) látszik belőle. A hátsó felszíne a nyelőcsővel (oesphagus) érintkezik. Belül sima, a jobb oldalán a két jobb tüdővéna (venae pulmonales dextrae), míg bal oldalán a két bal (venae pulmonales sinistrae) ömlik bele. A bal kamrával a bal vénás szájadékon (ostium atrioventriculare sinistrum) keresztül közlekedik. Itt található a bicuspidalis vagy mitralis billentyű (valva bicuspidalis seu mitralis).

Bal kamra

A bal kamra (ventriculus sinister) egy tojásalakú izomtömlő, mely a kamraközti sövényen keresztül (mely tulajdonképpen a bal kamra falának része) bedomborodik a jobb kamrába, jellegzetes V-alakot kölcsönözve neki. Fala jóval vastagabb a jobb kamráénál (kb. 12 mm) és belső felszíne egyenetlen a falon futó vaskos izomgerendáknak (trabeculae carneae) köszönhetően. Üregébe beemelkednek a bicuspidalis billentyűt rögzítő és mozgató papillaris izmok. A bal kamrából indul az aorta, melynek eredésénél billentyű (valva aortae) gondoskodik arról, hogy a vér ne áramolhasson vissza a diasztolé alatt.

A kamrák közti sövény

A kamrák között található sövény (septum interventriculare) zömét a bal kamra izmos fala alkotja, csupán a felső részén hártyás (pars membranacea), melynek fejlődéstani okai vannak.

Vérellátása

A szívet az aorta billentyű elülső jobb és bal tasakjai felett eredő koszorúserek vagy koronáriák látják el oxigéndús vérrel. Vénás vérét a sinus coronarius vezeti el a jobb pitvarba. A szívizomzat oxigén és tápanyagellátása életbevágóan fontos, mivel a szív az élet során folyamatosan működik és energiaigényét csak oxigén jelenlétében képes megfelelően kielégíteni (aerob anyagcserét folytat). A koronáriák lefutása egyéni variációkat mutat.

Nyirokelvezetése: a szív nyirkát két nagyobb nyirokér gyűjti össze, amelyek a szívburok alatt, a koszorús erek elágazódásának megfelelően, de ellentétes irányban haladnak. A bal oldali a légcső kettéágazódásánál lévő nyirokcsomókba, míg a jobb oldali az aortán lévő nyirokcsomókba vezet.

A jobb koronária ágai és ellátási területe

A szív erei (elölnézet), Gray's Anatomy

A jobb koszorúér (a. coronaria dextra) jobb oldalon ered, majd a kamrákat a pitvaroktól elválasztó barázdában (sulcus coronarius) kerüli meg a szív jobb oldali részét és fut hátra, a két kamra közti hátulsó vájulathoz (sulcus interventricularis posterior), melyben a leszálló ága (ramus interventricularis posterior) fut. Fő ellátási területe a jobb kamra, jobb pitvar (és azon belül a szinuszcsomó), az atrioventricularis-csomó (AV-csomó), illetve a hátulsó leszálló ága ellátja a kamraközi sövény hátsó-felső hamradát.

A bal koronária ágai és ellátási területe

A bal koronária (a. coronaria sinistra) rögtön az eredése után kettéoszlik, elülső ága (ramus interventricularis anterior vagy LAD: left anterior descending artery) a kamrák közti elülső sövényben (sulcus interventricularis anterior) halad lefelé a szívcsúcs melletti bevágáshoz, mely a kamrák közti határt jelzi. (A szívcsúcsot a bal kamra alkotja.) A másik ág (ramus circumflexus) a sulcus coronariusban megkerüli a szív bal oldalát, majd egy újabb ágat ad (a. marginalis sinistra), mely a bal kamra vérellátásában vesz részt. A bal koronária legnagyobb jelentőségű ága az elülső leszálló (LAD), ami az elülső kamrafalat valamint a kamrai sövény elülső-alsó kétharmadát látja el.

Beidegzése

A szív kettős efferens beidegzés alatt áll, ezek ellentétes hatást fejtenek ki. A nervi cardiaci, a sympathicus idegrendszerből, emelik a pulzus frekvenciáját, az ingerlékenységet. A X. agyideg, a bolygóideg (nervus vagus) idegzi be parasympathicus rostokkal, ezek gátolják az előbbi hatásokat.

1. beidegződés: truncus sympathicus, mely a sinuscsomó aktivitását fokozza, továbbá hatására az ingerek száma nő, a szívműködés gyorsul, a koszorúerek kitágulnak.
2. beidegződés: nervus vagus - X. agyideg vagy bolygóideg: parasympathicus, ellentétes hatása van → a szívműködés lassul.

Vizsgálata

A szívet számos módon vizsgálhatja az orvos, ezek közül a legegyszerűbb és bárhol kivitelezhető a hagyományos fizikai vizsgálat. Ezt egészítik ki a műszeres vizsgálatok. Ilyen például az EKG, ami manapság könnyen elérhető, vagy a szív ultrahangos vizsgálata, az echocardiographia. A koronária keringés állapotáról a coronarographia adhat részletes információt, mely során kontrasztanyagot juttatnak a koronáriákba, ami röntgenen kirajzolja azok ágait és az esetleges szűkületeket.

Fizikális vizsgálat

A szívet kopogtatással (percussio) és hallgatózással, azaz fonendoszkóppal (auscultatio) lehet vizsgálni, melyben topográfiai jegyek segítenek. Hallgatózással a szívbillentyűk működéséről informálódhatunk. Ehhez meghatározott, ún. hallgatózási pontokra kell helyezni a fonendoszkópot. Ezek a következők:

• szívcsúcs: itt a bal pitvar és a bal kamra között elhelyezkedő bicuspidalis, másnéven mitralis billentyűt hallgatjuk
• bal 4. bordaköz, a szegycsont mellett: itt szintén a mitrális billentyűt hallgatjuk
• jobb 2. bordaköz, a szegycsont mellett: ezen a ponton az aortabillenytű hallható
• bal 2. bordaköz, a szegycsont mellett: itt hallgatjuk a tüdőbillentyűt
• jobb 4. bordaköz, a szegycsont mellett: a jobb pitvar és a jobb kamra közti tricuspidalis billentyű hallgatózási helye

Normálisan két szívhangot lehet elkülöníteni. Az I. szívhangot a mitralis és a tricuspidalis billentyűk záródása okozza, míg a II. szívhang az aorta- és a pulmonalis billentyűk záródásának következtében hallható. A III. szívhang rendszerint patológiás, de felléphet a túl gyors kamrai telődés miatt is. A IV. szívhang mindig kóros, csökkent bal kamrai tágulékonyságot jelez.

A szív méreteiről kopogtatással tájékozódhatunk, noha a szívcsúcslökés is árulkodó jel lehet. Normálisan a bal 5. bordaközben a szegycsonttól kb. 9 cm-re található. Bal kamra hypertrophiában ettől a ponttól balra lehet.

EKG

A szívben lejátszódó elektromos folyamatok vizsgálata, melyet a test felszínére helyezett elektródok regisztrálnak. A szív elektromos aktivitásából számos elváltozásra lehet következtetni, azonban egy EKG önmagában, a beteg kórtörténete nélkül nem minden esetben ad egyértelmű diagnózist.

Labor vizsgálatok

Ezek elsősorban a szívinfarktusok alátámasztására, az esetlegesen hamar bekövetkező újbóli infarktus kimutatására szolgálnak. Infarktus során az elhalt szívizomsejtekből számos olyan enzim és egyéb mediátor jut a véráramba, ami normális körülmények között nem található a vérben. Ezek szintjéből következtetni lehet az infarktus súlyosságára. Ilyen enzim a kreatin-kináz (annak is az MB izoformája, a CK-MB), melynek szérumszintje típusosan az infarktus után 4-8 órával kezd emelkedni, majd elérve a maximumát kb. 2-3 nap múlva lecsökken a szintje. Hasonlóan viselkedik a troponin is, melynek T és I izoformája jelenik meg a vérben. A kreatin-kinázzal ellentétben a troponin csak 7-8 nap alatt tűnik el a keringésből. További fontos markerek a laktát-dehidrogenáz (LD), valamint a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT).

Állatokban

Halak

A halak szíve kétüregű, melyet egyetlen pitvar és kamra alkot. A vénás vér a sinus venosuson keresztül érkezik a pitvarba, onnan a kamrába áramlik, majd az izmos kamra összehúzódásával a ventrális aortába kerül. A szívben tehát végig vénás vér áramlik. Az oxigenizáció a kopoltyúknál történik, majd a most már oxigéndús artériás vért a dorzális aorta juttatja el a test többi részébe.

Kétéltűek

A kétéltűek szíve háromüregű, egy kamrával és két pitvarral. A testből érkező vénás vér a jobb pitvarba ömlik, míg a tüdőből származó oxigénben gazdag vér a balba. A közös kamrában a két féle vér bizonyos mértékben keveredik, ám az áramlási viszonyok lehetővé teszik, hogy a kamrából az oxigéndús vér az agyba, a szén-dioxid gazdag vér pedig a tüdőbe jusson. A test többi részébe kevert vér jut, ám kétéltűekben ezt a bőrlégzés kompenzálja.

Hüllők

A hüllők többségének szíve háromüregű, egy részlegesen kettéosztott kamrával és két pitvarral. A krokodilok kivételével a kamrák elválasztása nem teljes, bennük a vér keveredik. Továbbá jellemző a páros aortaív, melynek jellegzetes lefutása "szívecske" alakú.

Madarak

A madarak szíve négy üregű, a kamrák elválasztása azonban tökéletes, nincs keveredés az artériás és a vénás vér között. A páros aortaív a madarakra is jellemző.

Lásd még

• szinuszcsomó
• szívinfarktus
• szívelégtelenség

Külső hivatkozások

• Szívbetegek képes ABC-je
• Pulzusmérés.lap.hu - linkgyűjtemény
• EgészségFigyelő - A legfrissebb hírek, cikkek a szív-és érrendszeri betegségekről
• Szív.lap.hu - linkgyűjtemény

A Wikimédia Commons tartalmaz Szív témájú médiaállományokat.

Nézd meg a szív címszót a Wikiszótárban!

Angol nyelvű lapok

• Sok információ a szívről
• The InVision Guide interactive website
• Koronáriabetegségek