„Pénzjegy” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Lásd még: link hozzáadva |
a Szóismétlés |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Numizmatika}} |
{{Numizmatika}} |
||
A '''pénzjegy''' a [[Érme|pénzérme]] mellett a [[készpénz]] egyik megjelenési formája. Szokás '''papírpénz'''nek is nevezni, de ma már nem csak [[papír]]ból készülnek |
A '''pénzjegy''' a [[Érme|pénzérme]] mellett a [[készpénz]] egyik megjelenési formája. Szokás '''papírpénz'''nek is nevezni, de ma már nem csak [[papír]]ból készülnek. A pénzérméktől eredetileg leginkább abban tért el, hogy nem rendelkezett [[Inherencia|inherens]] értékkel (értékét nem az anyaga hordozta), így – típustól függően – ''ígéret'' vagy ''kényszer'' tette őket forgalomképessé. A ma forgalomban lévő érmék többsége sem rendelkezik saját értékkel, így ebből a szempontból közelebb állnak a pénzjegyekhez, mint az [[értékpénz]]ekhez. |
||
==Kialakulása== |
==Kialakulása== |
||
A lap 2009. február 28., 15:55-kori változata
| Numizmatika |
|---|
| Pénznemek |
| Történelem |
| Magyar pénztörténet |
| Pénzgyártás |
| Résztudományok |
A pénzjegy a pénzérme mellett a készpénz egyik megjelenési formája. Szokás papírpénznek is nevezni, de ma már nem csak papírból készülnek. A pénzérméktől eredetileg leginkább abban tért el, hogy nem rendelkezett inherens értékkel (értékét nem az anyaga hordozta), így – típustól függően – ígéret vagy kényszer tette őket forgalomképessé. A ma forgalomban lévő érmék többsége sem rendelkezik saját értékkel, így ebből a szempontból közelebb állnak a pénzjegyekhez, mint az értékpénzekhez.
Kialakulása
A kínai modell
Az első papírpénzeket Kínában bocsátották ki a X. századtól császári rendeletre. A pénzjegyek forgalmát tehát rendeletileg kényszerítették ki, kötelező volt azokat fizetésnél elfogadni, illetve a fémpénzeket rájuk beváltani. A pénzjegyekkel szembeni fedezetet nem garantálták. A császár gyakran folyamodott a pénzjegykibocsátáshoz kiadásai fedezésére, így a kínai pénzjeggyel együtt megjelent az infláció is. A pénzjegyek valamelyest kényelmesebbé tették a kereskedelmet, de forgalmuk a birodalom területére korlátozódott. Marco Polo hírét vitte Európába a találmánynak, de nem keltett fel érdeklődést. A kínai modellre ma legjobban a kormányzatok által kibocsátott államjegy hasonlít. Ilyenek voltak a magyar korona pénzjegyei vagy a több szocialista országban forgalomba hozott kis címletű pénzjegyek.
A velencei modell
Az európai pénzjegyek Velencében alakultak ki a kereskedelmi váltókból. A váltó ígéret későbbi fizetésre, vagyis a váltó birtokosa a váltót a névértéknek megfelelő értékpénzre tudta váltani. Elfogadása így nem kényszer, hanem bizalom hatására történik. A bizalmat a megfelelő fedezet alapozza meg, mely garantálja, hogy a váltó kibocsátója kellően likvid a követelés kielégítéséhez (vagyis a váltó értékének megfizetéséhez). A modell mai képviselői a jegybankok által kibocsátott bankjegyek. A bankjegyek elfogadottsága sokkal jobb, mint az államjegyeké, ezért a megfelelő fedezetű bankjegyek kedvelt fizetőeszközök a nemzetközi kereskedelemben.