Váltó (értékpapír)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Váltó szócikkből átirányítva)

Gazdasági szempontból a váltó egyrészt hiteleszköz, másrészt fizetőeszköz. A váltó követelést megtestesítő pénzpapír ill. értékpapír[1][2], amely "nem képvisel hozadékot, csak visszafizetést".[3] Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló pénztartozását (követelését), és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (váltójogilag jól körülhatárolható és kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. A váltószigor ( rigor cambialis [4] ) miatt, amely a genfi mintájú váltóegyezmények[5] jellemzője, a bíróság soron kívüli jár el. A váltójog, kényszerítő természetű abszolút jog ( jus cogens ), valamint különös jog ( jus speciale ), illetve szoros jog ( jus strictum ), miután a váltójogban a követelés keletkezése és érvényesítése szoros alakszerűséghez van kötve.[6]

[…] a váltóeljárás összehasonlíthatatlanul szigorúbb, mint a többi jogi kötelemé. […] A váltó ma Magyarországon egyáltalán nem olyan elterjedt, mint a világháború előtt,[7] pedig nagy szükség lenne rá, hogy a felduzzadt kintlévőségek egy részét kiválthassa. A jogalkotóknak érdemes lenne megfontolnia, hogy milyen eszközökkel lehetne a mai magyar gazdasági-pénzügyi élet tényleges szereplőjévé tenni a váltót: mint olyan eszközt, amely enyhítené a gazdasági szereplők [pénzhiányát]

– Dagonya András, európai uniós szakjogász (2012)[8]

A váltó egy teljes mértékben szektorsemleges intézmény. A váltójog semmiféle megkülönböztetést nem tesz a tekintetben, hogy ki válhat váltó jogosultjává vagy kötelezettjévé. Ennek megfelelően váltószereplővé válhat minden természetes vagy jogi személy, független jogi formájától, ágazati hovatartozásától, aki egyébként a polgári jog szabályai alapján jogképes

– Vaday Tamás: A váltó és banki gyakorlata (1995)

Követelést megtestesítő értékpapírok még a váltón kívül a csekk, a kötvény, a letéti jegy.


Részletes leírás[szerkesztés]

A váltó kiállítására általában valamilyen más ügylet alapján kerül sor, amikor az ügylet egyik résztvevője az őt terhelő pénztartozást ilyen módon ismeri el. Az ügylet valamilyen polgári jogviszony, amelyből eredő ellenérték-követelést az egyik fél hitelezi a másiknak.[9] A hitel kiegyenlítése pedig úgy történik, hogy a kötelezett az őt terhelő pénztartozásról váltót állít ki és ad át a jogosultnak. Az ügylet és a váltó innentől kezdődően elkülönül egymástól. A váltó kiállítása az ügyletből fakadó jogviszonyt önmagában nem szüntetni meg és megfordítva, a váltó alapján a váltó jogosultja az alapjogviszonytól függetlenül léphet fel a váltó kötelezettjével szemben.

A váltó általában hármas rendeltetésű:
Kiegyenlítő eszköz
A váltót az adós, áru vagy egyéb tartozásának fedezetére, kiegyenlítésére adja át hitelezőjének. A váltó így a hitelezőnek jelentős jogi előnyöket (behajtás stb.) és gazdasági előnyöket (leszámítolás stb.) nyújt; ezzel a kereskedelmi forgalom biztonságát és gyorsaságát előmozdítja.
Hitelszerző eszköz
Mint ilyen, legcélszerűbb és leggyakoribb formája a kölcsönnyújtásnak.
Áru
Az előbb említett előnyök, különösen a váltó átruházásának könnyű lehetősége nagyon alkalmassá teszik azt pénz gyümölcsöző elhelyezésére, s így a váltó rendszeres adás-vétel tárgya. Árát, a diszkont és a lejárat határozzák meg. Speciális rendeltetése a váltónak, külföldi fizetések teljesítése.

Révai Kereskedelmi, Pénzügyi és Ipari Lexikona; IV. (P-Zs) kötet (szerk. Schack Béla), (Budapest, 1934), p. 303.


Váltót leggyakrabban áruhitelezés során használnak (jelenleg nem túl gyakori), amikor az áru vevője nem készpénzzel fizet, hanem váltót bocsát ki, amelyben elismeri az áruért a tartozását, és annak kiegyenlítésére kötelezettséget vállal. Ha a váltó kibocsátója bármilyen okból nem tűnik elég megbízhatónak vagy elég tőkeerősnek, váltókezeseket hívhat segítségül, magánszemélyeket, gazdálkodó szervezeteket vagy bankot.

[…] a kétszintű bankrendszer [1987. január 1-jei hatállyal való] létrehozatalakor, még akkor frissen négy nagy kereskedelmi bank (Budapest Bank Rt., Magyar Hitelbank Rt., Kereskedelmi Bank Rt., Külkereskedelmi Bank Rt.)[10] létrehozták a váltójogi Együttműködési Megállapodást. Ennek preambuluma kimondja, hogy a Megállapodás célja nem más, mint a váltóleszámítolás biztonságosabbá tétele az információk kicserélésével. […] Amennyiben egy bank, egy cégről »váltó jó« információt[11] adott és a kötelezett lejáratkor mégsem fizetett, akkor az információt adó bank köteles volt az általa előnyös helyzetbe hozott céget fizetőképes helyzetbe hozni […] Az ilyen és ehhez hasonló esetek vezettek oda, hogy a Megállapodást a múlt év végén [1992-ben] a legtöbb nagy bank felmondta. Mindegyikük megfontolandóvá tette azonban azt, hogy jobb gazdasági körülmények között esetleg részt vegyen egy hasonló egyezmény létrehozásában. […] A váltójog történeti fejlődését — és a kontinentális gyakorlatot — tanulmányozva azonban megállapítható, hogy a váltó nem hiányozhat egyetlen fejlett piacgazdaság eszköztárából sem. A váltó önmagában ugyan bonyolult, de rendkívül logikus és biztonságos intézmény.

– Ferenczy Balázs jogtanácsos, Magyar Hitelbank Rt. (1993)[12]

[…] a váltó kiválóan alkalmas a részletfizetés, halasztott fizetés vagy előfinanszírozás mellett megkötött [egy évet meg nem haladó] jogügyletek fedezésére, különösen akkor, ha a hitelintézetek hajlandósága megnő a váltók leszámítolására. A váltó, a forgatmányos (a leszámítoló) részére nagyfokú biztonságot ad.

– Kovács László nyugalmazott bírósági tanácselnök (2008)[13]

A váltó értékpapír. Értékpapír pedig csak olyan okirat vagy adat lehet, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását) a jogszabály lehetővé teszi. [...] A váltó okirat. A benne foglalt követelést érvényesíteni, vagy arról rendelkezni csak az okirat birtokában, az értékpapír által lehet […] A váltó a benne foglalt követelést dologi formában rögzíti és forgathatósága (átruházhatósága) által mobilizálhatóvá teszi a követelést. A váltó jelentős mint hiteleszköz, mint befektetési eszköz és mint szerződési biztosíték.

– Havasi Bálint, közjegyzőhelyettes (2012)[14]

A váltó (dénomination titre[15]) alaki megjelenésére, és kibocsátására külön jogszabály vonatkozik, amely egy 1930. évi nemzetközi Egyezményen alapul.[16]

Magyarországon, többek közt az alábbi jogszabályok vonatkoznak rá:

  • 1965. évi 1. törvényerejű rendelet (a Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről)
  • 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről)
  • 1952. évi III. törvény (a polgári perrendtartásról)
    • 38. § "A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható."
    • 125. § (2) "A tárgyalást úgy kell kitűzni [váltóperben], hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját [...] legkésőbb három nappal megelőzze."
    • 125. § (4) "Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni."
    • 217. § (4) "Váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani."
    • 234. § (1) "A fellebbezés határideje [...] váltóperekben három nap."
  • 2000. évi C. törvény (a számvitelről)
    • 42. §. (3) "Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel […]. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik általában a […] váltótartozás, […] valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség."
    • 65. §. (4) "A mérlegben a követelés fedezetére kapott váltót a […] pénzügyi rendezésig a követelés (1)-(2) bekezdése szerinti elfogadott, elismert értékén […] kell kimutatni."
  • 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet [a pénzforgalom lebonyolításáról][17]
    • 35. § [Váltóbeszedés]


[…] a hazai pénzintézetek nem (esetleg alig) élnek azzal a szinte klasszikus bankügylettel, mely szerint a bank – a maga hitelmegtérülési biztonságát fokozandó – azzal a feltétellel nyújt hitelt, hogy a hiteligénylő a kért hitelösszegről szóló, a hitel lejártával egyező esedékességű váltókötelezettséget vállal, s e váltóban rendelvényesnek[18] a hitelnyújtó pénzintézetet nevezi meg. [...] E váltók tehát [...] hitelfedezeti váltók.[19] [...] Az ilyen váltók rendszeresítése mindamellett arra is alkalmas, hogy az addig csak közvetlen bankhitelt kérő, korábban váltóval nem foglalkozó ügyfelek is megismerkedjenek ezzel az intézménnyel. […] A hatályos váltójog – amely egyébként is nemzetközi konvención alapul – nem szorul módosításra; teljesen kielégíti a vele szembeni igényeket. […] A váltóalkalmazás terjedését gátló okok egyike a használatához szükséges kétségtelenül szerteágazó, nem könnyű váltójogi és váltókezelési ismereteknek a — tévismeretekben és előítéletekben is megnyilvánuló — hiánya.

– Fábri Ervin (1988. augusztus)[20]

A váltó értékpapírnak minősül, önállóan megtestesíti a követelést. Kiállításához nem kell sem közjegyző, sem bíróság. A szerződő felek minden külön segítség vagy ellenjegyzés nélkül kiállíthatnak váltót. A banki leszámítolás díját a váltó hátlapján, a váltó értékétől függő bélyegilletékkel (váltóilletékkel) kellett leróni.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény értelmében, a váltó értékpapír.[21]

A váltóhamisítás, mint önálló deliktum, 1994. május 15-ei hatállyal (1994. évi IX. törvény által) került bele a Büntető törvénykönyvbe.

  • 2001. évi CXX. törvény [a tőkepiacról]
    • 2. § "Nem tartozik a törvény hatálya alá ... a váltó ... forgalomba hozatala"[22]

A Pénzjegy Nyomda által [kb. 2000-ig] készített váltóűrlapok közül a barna színű volt az idegen váltó, a zöld színű volt a saját váltó.[23] A Pátria Nyomda jelenleg [2016] is készít, és szaküzleteiben értékesít kitölthető saját váltót (barna színű). E nyomtatvány azonosító száma is P. 40 (T). Az idegen váltóé P. 41 (T) volt.[24]

"a váltóra vonatkozó szabályok csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az minden, a jogszabályban előírt kellékkel rendelkezik; mind a kibocsátónak, mind az elfogadónak vizsgálnia kell ezek meglétét." Célszerű a Magyar Nemzeti Bank által 1985-től[25] rendszeresített blanketta használata [mely idegen váltó 2000. évig volt kapható], "ugyanis annak pontos kitöltése a kellékhiányból adódó problémákat gyakorlatilag kizárja." [26]

A váltó funkciói[szerkesztés]

  • Hiteleszköz, mivel a kiállításánál későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet testesít meg.
  • Biztosíték, mert a váltójogi szigornál fogva a hitelező követelésének gyors és egyszerű behajtását biztosítja.
  • Befektetési eszköz, mivel a váltók megvásárolhatóak egymástól.
  • Fizetési eszköz, mivel a váltó átruházásával a váltó tulajdonosa fennálló kötelezettségeit kiegyenlítheti.

Váltó leszámítolása[szerkesztés]

A váltó értéke:

  • névérték: amit a váltó lejáratakor kell a címzettnek megfizetnie
  • leszámítolási érték: a kibocsátás és a lejárat közötti időpontban kapható érték (esedékességkor megegyezik a névértékkel).

Leszámítolás: a váltóbirtokos az esedékesség előtt eladja a váltóját egy kereskedelmi banknak. Ilyenkor nem a névértéket, hanem annak meghatározott kamatokkal csökkentett értékét (diszkont) kapja meg, vagyis a bank leszámolja a névértékből az esedékességig jelentkező kamatot. A kereskedelmi bankok a leszámítolt váltókat visszleszámítoltathatják a jegybanknál[27][28], vagy esedékességkor megkapják, vagy behajtják a címzettől az adósságot.

Belföldi váltó egy évnél hosszabb időre nem szólhat! [29]

Leszámítolni csak olyan váltót lehet, amelynek lejáratáig 90 napnál több nincs hátra. A jegybank csak áruváltót számítol(t) le, fináncváltót nem (kivéve talán, ha a váltóbirtokos költségvetési szerv).[30] Ezzel kapcsolatban lásd, Langmár Ferenc "A magyar váltó" (1992) cikkét.

A jelenlegi [rendszerváltozás utáni] monetáris gyakorlat kiiktatta a gazdálkodásból a termelő-kereskedelmi tevékenységet ösztönző kereskedelmi váltót és így eltűnt az a pénzügyi eszköz a gazdasági életből, amely a reálgazdasági szereplők között hitelez, azaz pénzt teremt, anélkül, hogy inflációt váltana ki. (Drábik: Magánpénzrendszer vagy közpénzrendszer?)[31]

A váltó típusai és azok tartalmi követelményei[szerkesztés]

A váltó előlapjának tartalmaznia kell a váltó valamennyi törvényes kellékét.

Jogszabály alapján, a váltó szereplői:

  • saját váltónál : – kiállító – rendelvényes
  • idegen váltónál : – kibocsátó – rendelvényes – címzett

Átruházás esetén a korábbi váltóbirtokos, aki a váltót továbbadja a forgató; az új váltóbirtokos pedig a forgatmányos elnevezést viseli.

Kibocsátó : (trassans, editor, der Aussteller) Intézvényezett (címzett) : Idegen váltó esetén a kibocsátó által a váltón fizetésre kötelezett személy
Rendelvényes (kedvezményezett) : Az a személy, akinek a rendeletére a fizetést teljesíteni kell
Váltókezes : Aki idegen váltó esetén, a váltóra írt záradékban kezességet vállal. A kezes által aláírt váltót aval-váltónak nevezzük.
Váltótoldat (alonge) : Ha a váltó hátoldalára – mivel az megtelt – több átruházó nyilatkozatot (forgatmányt) felvezetni nem lehet, akkor a váltót forgathatóságának biztosítása érdekében váltótoldattal kell ellátni. A toldat terjedelmének meg kell egyezni a váltó méretével és azt hosszában kell a váltóhoz ragasztani.
Magához váltja : A kifejezés a váltójogban azt jelenti, hogy az, aki a váltókövetelést teljesítette, a fizetés igazolásául a váltót a váltóbirtokostól átveszi. Nem zárja ez ki annak a kötelezettségnek a teljesítését, hogy a fizetés megtörténtét a váltó hátlapján bizonylatolni kell.
Láttamozás a váltón : A váltón az esedékességet úgy is meg lehet jelölni, hogy "esedékes megtekintés után bizonyos időre". Ilyen esetben a váltót be kell mutatni a kiállítónak, hogy az esedékesség napja megállapítható legyen. A megtekintés napján a kiállító a váltót az aláírás helyének és idejének feltüntetésével aláírja. Ezt a cselekményt nevezik váltó láttamozásnak.
Forgatmány (giro; olv. zsíró) : a váltó hátlapjára vezetendő, ezért nevezzük hátiratnak is.
Váltókezesség vállalás : Avalizálás.
Aktív váltó : Az a váltó, amely ránk nézve követelést jelent; rendelvényesek vagy forgatmányosok vagyunk rajta. Fennálló váltó-követelést jelent, a tartozik-oldalra könyvelendő ("aktíva").
Passzív váltó : Az a váltó, amely ránk nézve tartozást jelent; amelyet tehát nekünk kell kifizetnünk; elfogadók vagyunk rajta, illetőleg, ha saját váltóról van szó: kiállítók. Fennálló váltó-tartozást jelent, a követel-oldalra könyvelendő ("passzíva").
Solaváltó : egyetlen példányban kiállított váltó.
Pactum de cambiando[32] (Wechselschluss, contract de change) : váltó kiállítására és átadására vonatkozó megelőző szerződés; ami csak polgárjogilag értelmezhető, váltójogilag nem.
Telepített váltó : a kiállítás helyéről más helyre szóló fizetési ígéret; ez esetben külön fizetővel, telepessel állunk szemben.
Distancia loci : a kiállítási helynek és a fizetési helynek különbözősége (a saját váltónál és az idegen váltónál is alkalmazható).
Datio in solutum : fizetésváltság (pénz hiányában, más módon való teljesítés).
Fedezeti váltó (Kautionswechsel, Depotwechsel) : hiteleszköz,, s mint ilyen legcélszerűbb és leggyakoribb formája a kölcsönnyújtásnak[33] Váltófedezeti számla : a váltó összegének kifizetéséhez szükséges fedezet biztosítására szolgáló bankszámla[34]
Zálogforgatmány : Ha a váltó, az értéke biztosítékul vagy értéke zálogul kifejezést tartalmazza (lásd váltótörvény 19. §.), akkor a váltóbirtokos nem rendelkezhet korlátlanul a váltóval.
Copia : váltó-másolat, a váltó nem eredeti példányai.
Duplicatum : váltómásodlat, a váltót a rendelvényes kívánságára több eredeti példányban csak a kibocsátó állíthatja ki.
Aval : együttaláírás, együttkötelezés. A kezességnek írva, s ezen felül aláírva kell lenni. Például, "XY, mint kezes" vagy "XY, mint jótálló".
Megtartási jog : a váltóbirtokos, lejárt váltóbeli követelése tekintetében, megtartási joggal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira, melyek jogszerű úton tényleges birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek
Prolongatio : meghosszabbítás; a fizetési idő meghosszabbítása, akarategyezőség esetén, a váltóköveteléseknél nincs kizárva.
Meghatalmazási hátirat : ha a forgató a forgatmányhoz a "behajtás végett" vagy "meghatalmazásul" megjegyzéseket teszi
Lettre de change : váltólevél
Literalis obligatio : írásbeli követelés ("A váltó, írásbeli követelést tartalmazó értékpapír.")
Bianco váltó : a váltójog nem követeli meg, hogy valamennyi lényeges alkotórész már a kiállításkor a váltón legyen; ez csak is váltókövetelés érvényesítésének előfeltétele. A bianco váltó birtokosa önálló és visszavonhatatlan jogot szerez arra, hogy a váltó hiányzó alkotórészeit kitöltse, és ezzel azt váltóvá (jogilag érvényes váltóvá) alakítsa át.
Diszhonorálás : ha az intézvényezett nem fogadja el a váltót, vagy ha az elfogadó nem fizet, vagy ha az elfogadó (a saját váltó kibocsátója) a lejárat előtt fizetőképtelenné válik.
Kamat marge : a leszámítolási kamatlábak közi különbözet, mely a bankok nyeresége[35]
Ex lege garantia : törvényi garancia
Deviza : külföldön fizetendő váltó


Idegen váltó[szerkesztés]

Az idegen váltó külföldi elnevezései: bill of exchange (angol), gezogener Wechsel (német), lettre de change (francia), cambiale, lettera di cambio.

A kibocsátó egy másik személyt felszólít, hogy a váltóban feltüntetett kedvezményezett részére feltételekhez nem kötött módon a váltóban szereplő összeget fizesse ki. Az értékpapírok között az idegen váltó (adóslevél) a kereskedelmi utalványhoz[36] áll legközelebb.[2]

Az idegen váltó tartalmi követelményei[szerkesztés]

  1. ) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;
  2. ) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás;
  3. ) a fizetésre kötelezett neve (címzett);
  4. ) az esedékesség megjelölése;
  5. ) a fizetési hely megjelölése;
  6. ) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
  7. ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;
  8. ) a kibocsátó aláírása.

Az az okirat, amelyből az előbb megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó, kivéve:

  1. ) Az olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni.
  2. ) Külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni.
  3. ) Ha a váltón a kiállításnak helye nincs megjelölve, a váltót úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.

Ha a váltóban a fizetendő összeg betűkkel és számokkal is szerepel, eltérés esetében a betűkkel kiírt összeg érvényes.

Az olyan váltó, amelyben az összeg betűkkel vagy számokkal többször is szerepel, eltérés esetében a legkisebb összeg erejéig érvényes.

Saját váltó[szerkesztés]

A saját váltó külföldi elnevezései : promissory note (angol), eigener Wechsel (német), billet à ordre (francia), paghero cambiario (olasz), vaglia cambiario.

A kiállító kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban meghatározott összeget maga fizeti ki. Az értékpapírok között a saját váltó (adóslevél) a kötelezőjegyhez (a bónhoz) áll legközelebb.[2]

Saját váltó (2016)

A saját váló tartalmi követelményei[szerkesztés]

  1. ) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;
  2. ) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettség vállalás, a pénzösszeg megjelölése betűvel és számmal;
  3. ) az esedékesség megjelölése;
  4. ) a fizetési hely megjelölése;
  5. ) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
  6. ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;
  7. ) a kiállító aláírása.

Egyéb váltó tartalom[szerkesztés]

Ezek nem érvényességi kellékek, de fel lehet tüntetni. (A lehető legrövidebb módon! Egyebeket, a váltóügyletet megelőzően készített alapszerződésbe írhatnak a Felek.)

  • Effektivitási záradék: csak a váltón megadott pénznemben lehet a váltó összegét kiegyenlíteni
  • Értesítési záradék (csak idegen váltó esetén): kibocsátó kötelezi magát arra, hogy a címzettet értesíti a váltó kiállításáról
  • Avizo (értesítési) záradék : kiállító/kibocsátó az összeg elszámolásának módjáról külön levelet intéz a váltóbirtokoshoz
  • Fedezeti záradék: a váltó elfogadásakor, a fedezetre vonatkozó kibocsátói utasítás (idegen váltó esetében)[37]
  • Érték záradék (azaz valuta záradék): a váltó kiállítására/kibocsátására okot adó alapügylet megnevezése (saját váltó esetében)[38]. Az értékviszonyt a váltóban meg szokás említeni, pl. "értéke készpénzben" (=a kibocsátó kölcsönt kapott), vagy "értéke áruban" (=vételárhátralék); rendszerint azonban általános kitételekkel szokás elfedni az értékviszonyt ("értékét felvettem").[39]
  • Rekta záradék (recta klauzula) : a forgatás megtiltása, a "nem rendeletére" vagy "nem másnak" vagy "forgatmány nélkül" kifejezések bármelyikével, a 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (2) bekezdés szerint; ezért az ehhez kapcsolódó jogok egyszerű átadással nem idegeníthetőek el, hanem csak engedményezéssel, mivel névre szólnak.[40] Ha mégis tovább forgatják az ilyen váltót, úgy a kiállító/kibocsátó szabadul a visszkereset alól. Ha pedig a forgatók közül alkalmazta valamelyik a tilalmat, a tilalmat alkalmazó forgató csak a közvetlen forgatmányosával szemben lesz kötelezve.[41] A forgató is használhat rekta klauzulát, azaz megtilthatja a továbbforgatást.
  • Tudósítási záradék: tisztán a kibocsátó és az intézvényezett közti magánjogi viszonyra vonatkozik; pl. "tegye számolásba tudósítás nélkül" vagy "tegye számolásba tudósítás szerint".[42]
  • Óváselengedési záradék : az óvás nélkül vagy a költség nélkül kifejezések (ohne Protest, sans Frais, ohne Kosten) csak a kibocsátótól (illetve a kiállítótól) származhatnak; amely kifejezések egyébként a váltó valamennyi aláírójára kihatnak, s ezzel ő a minden váltóbirtokost felment az alól, hogy a megtérítési igényének érvényesítése végett – elfogadás vagy fizetés hiánya miatt – óvást vétessen fel. [Lásd: 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 46. § (3) bek., 77 § (1) bek.] De az óváselengedés nem menti fel a váltóbirtokost sem a váltó határidőre bemutatása, sem az értesítési kötelezettség alól.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Magyar Bankszövetség , Fogalomtár | "V" Váltó; - elfogadása, - esedékessége, - kötelezettjei, - törvényes alaki kellékei, - ügylet szereplői, - beszedése.

Forrás[szerkesztés]

  • a Pallas Nagy Lexikona: Saját rendeletre szóló váltó, Saját váltó, Váltójog, Váltóképesség, Váltókereset
  • Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (Zilahy, Budapest, 1877)
  • Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (második, átdolgozott kiadás) (Eggenberger, Budapest, 1889)
  • Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (harmadik, átdolgozott kiadás) (Eggenberger, Budapest, 1895)
  • Des Combes Henrik : Magyar váltójogi kézikönyv (Kósch Árpád könyvnyomdája, Eperjes, 1897) (szerző kiadása, Debrecen, 1897)
  • Márkus Dezső : Felsőbíróságaink elvi határozatai. A kir. Curia és a kir. ítélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, IV. kötet: kereskedelmi törvény, váltótörvény, csődtörvény; kereskedelmi- és váltó-eljárás (második, bővített és javított kiadás) (Hungária könyvnyomda, Budapest) (Grill, Budapest, 1898) Itt: Váltótörvény, 438-545. oldal
  • Szladits Károly [44]: A magyar magánjog vázlata, a bányacsőd-, kereskedelmi és váltójog alapelveivel (Grill, Budapest, 1902) Itt: A váltójog, 124-139. oldal
  • Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve, különös tekintettel a birói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra (negyedik, javított és bővített kiadás) (Athenaeum, Budapest, 1904)
  • Tóth Károly[45] : A váltó fogalma (Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, Budapest, 1905)
  • Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve (ötödik, javított és bővített kiadás) (Budapest, 1906)
  • [Szerző nélkül:] A magyar váltójog compendiuma (Jogi Compendiumok Gyűjteménye, IX.), (negyedik javított és bővített kiadás) (Rothenberger és Weisz könyvnyomdája, Politze-féle Könyvkiadó, Budapest, 1909)
  • Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve (hatodik, javított és bővített kiadás) (Athenaeum, Budapest, 1910)
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata I–II. (Budapest, 1921–1922)
  • Bozóky Géza : Magyar váltójog. Különös tekintettel a hágai nemzetközi váltójogi egyezményre és a külföldi váltójogokra (Danubia, Pécs, 1926)
  • Bedő Mór : A magyar váltójog kézikönyve (negyedik, javított és bővített kiadás) (Grill, Budapest, 1926) - joggyakorlati szempontból a kir. Curia több száz váltójogi eseti döntésének rövid összegzését, dátumát és ügyszámát közli.
  • Pethő Tibor : A váltó; gyakorlati kézkönyv, törvénymagyarázat, üzletesek, minták, példák, joggyakorlat (Budapest, 1927)
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. (Budapest, 1928)
  • Barcza Ferenc[46] : Váltójog a gyakorlatban (Weiner Miksa könyvnyomdája, Dunavecse, 1931)
  • Bernhard Miksa, Vekerdy Géza : A polgári jogi határozatok tára egységes szerkezetben (a m. kir. Kúriának összes elvi határozatai, jogegységi és teljes ülési döntvényei szakonként csoportosítva (Kertész József könyvnyomdája, Karcag) (Független Ügyvéd, Budapest, 1934) Itt: 144-151. oldal, Váltójog.
  • Fülei-Szántó Endre (írta)[47] : A váltótelepítési jog, különös tekintettel a Genfi nemzetközi egyezményre (Franklin Társulat kiadása, Budapest, 1934)
  • Katona Gábor[48] : A váltójog kézikönyve (Hírlapnyomda, Győr; Grill kiadó, Budapest, 1934) Az m. kir. curiai határozatokat közli röviden, témakörönként, ügyszámokkal.
  • Voloszynovich Zoltán (összeállította)[49], Beke Gábor : A váltók illetéke (Urbányi Műintézete, Budapest, 1934)
  • Révai Kereskedelmi, Pénzügyi és Ipari Lexikona; IV. (P-Zs) kötet (szerk. Schack Béla), (Budapest, 1934), p. 303.
  • Kuncz Ödön : Hiteljog III. (Magyar hiteljog, csődtörvény, váltótörvény, csekktörvény) (Budapest, 1936) (dr. Katona Gáborral)
  • [Szerző nélkül:] Váltójog [Árpád nyomda, Szeged], 1937.
  • Szladits Károly [50] : A magyar magánjog vázlata, II. rész (kötelmi jog, családi jog, öröklési jog) (Ötödik, átdolgozott kiadás; Hírlapnyomda, Győr; Grill könyvkiadó, Budapest, 1937) Itt: a váltóról a 64. oldalon, a fedezeti váltóról a 151. oldalon.
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Első kiadás. (Budapest, 1938) Itt: 318. oldaltól.
  • Stiassny József (összeállította) : A váltó- és csekkjog gyakorlati kézikönyve (URÁNIA Jogi és Gazdasági Könyvtár 6.) (Székely nyomda kiadása, Budapest, 1938)
  • Szászy István : Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám) (Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, Budapest, 1938), A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai, p. 19-42. E részben a genfi egyezményeket aláíró államok felsorolása, p. 38.
  • Pehr Sándor (írta)[51] : A váltó szerepe és jelentősége a gazdasági életben (Bárd nyomda, Budapest, 1938)
  • Nyárády József : A váltó könyvelése (Officina, Budapest 1939)
  • Szladits Károly (főszerkesztő) [52]: Magyar Magánjog, Kötelmi Jog, Különös Rész, első füzet[53] (Grill könyvkiadó, Általános nyomda, Budapest, 1940). Ebben: az elvont kötelmek között ír dr. Thúry Sándor a váltóról a 23., 25., 34., 69., 72., 82. oldalakon; biztosíték adásra irányuló váltóról és biztosítéki céljáról a 34. oldalon; a váltó elvontságáról a 111. oldalon; a váltó mint az absztrakció formájáról a 20. oldalon; solvendi causa [kötelezettség teljesítésére irányuló cél] a váltónál 35. oldalon; turpis causán [erkölcstelen indítékon] nyugvó váltóról a 109. oldalon; uzsorás váltóról a 112. oldalon; a pactum de cambiando [váltó iránti megállapodásról] a 34., 52. oldalon.
  • Antos István[54] : Váltójog. Csekkjog. (Készítette: Vörösváry Sokszorosítóipar, Budapest 1942)
  • Evellei Mihály (összeállította) : Váltókölcsönök kezelése (Szövetkezeti Könyvtár 10. szám) (Erzsébet nyomdavállalat, Kolozsvár; kiadja a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja, Kolozsvár, 1943)
  • Takács György : Adók és illetékek lexikona (Grill, Budapest, 1943) Itt: 595-596. oldal: Váltóilleték. 682. oldal: Váltóilleték mértéke (kulcsa).
  • Szilassy Tibor[55] Váltó- és csekkjogi ismeretek (Franklin Társulat, Budapest, 1943) (Különlenyomat, Jablonkay - Szilassy: Jogi ismeretek I. kötetből, p. 60-129.)
  • Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Második, átdolgozott kiadás. (Grill, Budapest, 1944) Itt: 349-410. oldal.
  • Pethő Tibor : A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben (első rész). IN: Gazdasági Jog (főszerk. Kuncz Ödön), 5. évfolyam (1944. február), 2. szám, p. 110-113.
  • Pethő Tibor : A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben (második rész). IN: Gazdasági Jog (főszerk. Kuncz Ödön), 5. évfolyam (1944. március), 3. szám, p. 171-175.[56]
  • Fehérváry Jenő : Magyar váltó- és csekkjog (negyedik, javított kiadás) (Grill, Budapest, 1948)
  • Kuncz Ödön [57] : Gazdasági Jog, kereskedelmi és váltójog. II. rész. (Kereskedelmi Főiskola Előadásainak Jegyzetei) (M.E.F.E.Sz. sokszorosító, Budapest. Fk. Kuncz Ödön) (Budapest, 1949). Itt: Váltójog, p. 20-35.
  • Wolfgang Schettler, Heinrich Büehler : Das Wechsel- und Scheckrecht aller Länder (Köln, 1957). Több kiadása is megjelent.
  • Hidas János : Az új váltótörvénnyel bevezetett módosítások. IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamra folyóirata), IX. évfolyam, 9. szám (1965. szeptember), Jogi Melléklet, p. 33-35.
  • Szathmáry Géza : A külön okiratba foglalt váltókezesség. IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamara folyóirata), X. évfolyam, 2. szám (1966. február), Jogi Melléklet, p. 4-6.
  • Hidas János : Az angolszász váltójog néhány sajátossága. IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamara folyóirata), XIV. évfolyam, 5. szám (1970. május), Jogi Melléklet, p. 17-20.
  • Szathmáry Géza : Követelésérvényesítés exportváltók alapján. IN: Jogtudományi Közlöny (az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének folyóirata), XXVI. új évfolyam (1971. március-április), 3-4. szám, p. 152-156.
  • Hidas János : Hitel- és kölcsönszerződések, a váltó és a csekk (TIT, Budapest, 1973)
  • Hidas János : A nem szocialista országokkal való gazdasági együttműködés pénzügyi jogi eszközei. IN: Jogtudományi Közlöny (az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata), XXXIX. új évfolyam (1984. május), 5. szám, p. 269-276.
  • A Magyar Nemzeti Bank 428/1984. (PK. 20.) MNB számú közleménye a kereskedelmi hitelről és a váltó alkalmazásáról [1985. január 1-jei hatállyal]. IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 20. szám (1984. december 20.) p. 448-450. Itt: 3. A váltókövetelés érvényesítése, 4. A váltók leszámítolása, 5. Viszontleszámítolás, 6. Vegyes szabályok: A saját váltó űrlapjának MNB nyomtatványszáma: P. 40 - T. Az idegen váltó űrlapjának MNB nyomtatványszáma P. 41 - T. A váltó kísérőjegyzék MNB nyomtatványszáma: P. 42 - T. Váltón alapuló követelést azonnali beszedési megbízással (a P. 18 a - T. jelű nyomtatvánnyal) lehet érvényesíteni.)
  • A Pénzügyminisztérium [Számviteli és Szervezési Főosztály] 900/11/1984. (PK. 21.) PM XII. számú közleménye az 1985. január 1-től érvényes könyvviteli előírásokról. IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 21. szám (1984. december 27.) p. 453-511. Itt: 460-dik oldalon "315. Váltók (új számla)"
  • Hidas János, Vasas Éva, Gárdos István : Váltójogi alapismeretek tájékoztatója, (Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 1985)
  • Szentiványi Iván : Lakossági pénzügyek. Pénzintézeti tevékenység. Második rész. Értékpapír ügyek. (kézirat lezárva: 1985. január 31.) (Szikra nyomda, Pécs; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest; 1985). Itt 232-241. oldalon: A váltó.
  • Esztocsák Lászó[58] : A váltó mint a kereskedelmi hitelezés eszköze. IN: Számvitel és ügyviteltechnika [főszerk. Scholcz Rezső], XXVIII. évf. (1985. május) 5. szám, p. 169-173.
  • Baross Jenő [59], Kovács Mihályné, Vízváry István : A kereskedelmi hitel és a váltó gyakorlata (készült a Kereskedelmi Szervezési Intézet és a STUDIUM Szervezésmódszertani Gazdasági Társaság együttműködésében) (kézirat lezárva: 1985. július 31.) (Datorg nyomda, Budapest, 1985)
  • Láposy Mónika : A leszámítoló üzletág újraéledése. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXX. évfolyam, 5. szám, 1986. május; p. 23-27.
  • Hardy Ilona, Komlós János : Gyakorlati útmutató a kötvény és a váltó használatához [Hardy, "A" rész: A kötvény, p. 9-42.; Komlós, "B" rész: A váltó, p. 43-62.] (Saldo kiadó, Nyomdacoop, utánny. 1987)
  • Fábri Ervin : Változó váltóhelyzet. IN: Figyelő (gazdaságpolitikai hetilap, főszerk. Varga György), 31. évf. (1987. április 9.), 15. szám, 4. oldal
  • Szentiványi Iván : A váltó (az Interinvest kisenciklopédiája, II.) (Alsónémedi nyomda; Nexus, Budapest, 1987)
  • Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987) ISBN 963 221 775 1
  • Huszti Ernő, Romhányi Józsefné : Mit kell tudni a váltóról és a váltóügyletekről? (Reform, Budapest, 1988.)
  • Fábri Ervin : Váltóváltozások. IN: Figyelő (gazdaságpolitikai hetilap, főszerk. Varga György), 32. évf. (1988. március 31.), 13. szám, 22. oldal
  • Fábri Ervin : Váltó és jegybankpénz. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXII. évfolyam, (1988. augusztus) 8. szám; p. 1-14.
  • Kovács Mihályné : A váltóviszontleszámítolás gyakorlatáról. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXII. évfolyam (1988. október) 10. szám; p. 1-5.
  • Fábri Ervin, Váltókérdések és -válaszok. IN: Figyelő (gazdaságpolitikai hetilap, főszerk. Varga György) 33. évf. (1989. március 23.), 12. szám, 15. oldal
  • Spilákné Kertész Márta : Értékpapírok Magyarországon 1945-ig. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXIII. évfolyam (1989. október) 10. szám; p. 27-38. Itt, a váltóról 29-32. oldal
  • Gárdos István, Tőkei Miklós, Szabó Anna : A váltó. (Szövetkezeti Szervezési Iroda kiadása, SZÖVORG nyomda; Budapest, 1989) ISBN 963 7007 40 7. A kiadványban, az MNB által rendszeresített és a Pénzjegynyomda által annak idején készített, váltónyomtatványok; kitöltési minták. A saját váltó régi azonosító száma: P. 40 (T) Pj 851423 G. Az idegen váltó régi azonosító száma: P. 41 (T) Pj 851424 G.
  • Bácskai Tamás, Bánfi Tamás, Járai Zsigmond, Sulyok-Pap Márta, Száz János : Értékpapírok és értékpapírpiacok, [első kiadás], (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989) ISBN 963 222 120 6. Itt: 33. oldalon A váltó kialakulása; 49-54. oldalon A váltó (kereskedelmi váltó), Váltóforgalom Magyarországon; 55-58. oldalon: A kincstárjegy (kincstári váltó) = "Az állam (kincstár, állami költségvetés) által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírt, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre vagy járadék fizetésére vállal kötelezettséget, állampapírnak nevezzük."
  • [Szerző nélkül:] A váltóforgalom. Feltámadás. IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja, főszerk. Lipovecz Iván], XIII. évf. (1991. január 5.) 1. szám, p. 76-77.
  • Baross Jenő, Fábri Ervin : A váltóról (Perfekt, Budapest, 1991)
  • Rácz Zsuzsanna, Rácz József : A váltó és a váltócselekmények: Hogyan használjuk a váltót? (Saldo, Budapest, 1991)
  • Bácskai Tamás, Bánfi Tamás, Járai Zsigmond, Sulyok-Pap Márta, Száz János : Értékpapírok és értékpapírpiacok (második, javított kiadás) (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991) ISBN 963 222 295 4. Itt: 33. oldalon A váltó kialakulása; 49-54. oldalon A váltó (kereskedelmi váltó), Váltóforgalom Magyarországon; 55-58. oldalon: A kincstárjegy (kincstári váltó) = "Az állam (kincstár, állami költségvetés) által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírt, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre vagy járadék fizetésére vállal kötelezettséget, állampapírnak nevezzük."
  • Salamonné Solymosi Ibolya[60] : Kifogások a váltóperben. IN: Magyar Jog. 1991. évi 11. szám, 654-661. oldal
  • Berzeviczi Attila [61]: Az angolszász váltójogok és a szerződési jog [összehasonlítva a hazánkban érvényes genfi váltójoggal] IN: Külgazdaság (a Kopint-Datorg Konjunktúra Kutatási Alapítvány folyóirata), XXXVI. évfolyam, 1992. évi 6. szám, Jogi Melléklet, p. 81-90.
  • [Szerző nélkül:] Fizetési ígérvények. Váltó súly. IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja, főszerk. Lipovecz Iván], XIV. évfolyam (1992. augusztus 29.) 35. szám, p. 91-92.
  • [Szerző nélkül:] Hogyan váltózzunk? IN: Heti Világgazdaság [a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja, főszerk. Lipovecz Iván], XIV. évfolyam (1992. augusztus 29.) 35. szám, p. 92.
  • Salamonné Solymosi Ibolya[60] : Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65-72 oldal
  • Ferenczy Balázs[62] : A váltón alapuló megtérítési igény érvényesítésének gyakorlati problémái. IN: Kereskedelmi Jogi Értesítő [főszerk. Németh Géza, kiad. Kereskedelmi Értesítő Kiadó], I. évf. (1993. március) 2. szám, p. 12-14.
  • Csőke Andrea[63] : "Megjegyzések Salamonné dr. Solymosi Ibolya: Kifogások a váltóperben és Félreértések a váltó körül című tanulmányaihoz". IN: Magyar Jog, 1993. évi 6. szám, 366-367. oldal
  • Kálmán János : A váltó mint biztosíték. IN: Bank & tőzsde (független pénzügyi, üzleti és gazdasági hetilap), (főszerk. Pomázi József), (kiadó Aranypénz Rt.) 1993. július 23. (I. évfolyam, 27. szám), p. 9.
  • Rácz Zsuzsanna : A váltó és könyvviteli elszámolása (Saldo, Budapest, 1993)
  • Rácz Zsuzsanna, Rácz József : Váltócselekmények és könyvviteli elszámolásuk (Saldo, Budapest, 1993)
  • Pósfay Zsuzsanna : Pénzgazdálkodás, bankhitel, kötvény, váltó, értékpapírok (Kézikönyv jogszabálygyűjteménnyel és jogszabálymutatóval)(Triorg Szervező, Szolgáltató és Kiadó, Budapest, 1993.) ISBN 963 7763 29 5. Itt: A váltójog, p. 104-134.
  • Salamonné Solymosi Ibolya (előadó)[64] : Váltó-aktualitások. IN: Jogi Tájékoztató Füzetek elhangzott szakmai előadásokról, 24. számú előadás, 1994. május 31. Szerkeszti és kiadja: Magyar Gazdasági Kamara Jogi Tagozat. Készült a Magyar Gazdasági Kamara házi nyomdájában, Budapest, 1995.) ISBN 963-7404-99-6
  • Salamonné Solymosi Ibolya[60]: Elméleti és gyakorlati vitás kérdések a váltójogban. IN: Magyar Jog, 1994. évi 5. szám, 278-284. oldal
  • Salamonné Solymosi Ibolya[60] : A váltó, a magyar váltójog a hatályos jogi szabályozás és a bírói gyakorlat tükrében (Agrocent, Budapest, 1994)
  • Fónad Csaba[65] : A váltó alkalmazása a magyar pénzügyi életben. IN: Bankvilág (bankszakmai és pénzügytudományi szemlefolyóirat) VIII. évf. (1995. április), 2. szám, p. 19-21.
  • Vaday Tamás : A váltó és banki gyakorlata [első rész] IN: Bankszemle, a bankok és pénzintézetek szakfolyóirata (felelős szerkesztő: Zádori János), XXXIX. évfolyam (1995), 6. szám, p. 35-46. HU ISSN 0133 0519
  • Vaday Tamás : A váltó és banki gyakorlata [második rész] IN: Bankszemle, a bankok és pénzintézetek szakfolyóirata (felelős szerkesztő: Zádori János), XXXIX. évfolyam (1995), 7. szám, p. 31-35. HU ISSN 0133 0519
  • Vaday Tamás : A váltó és banki gyakorlata [harmadik rész] IN: Bankszemle, a bankok és pénzintézetek szakfolyóirata (felelős szerkesztő: Zádori János), XXXIX. évfolyam (1995), 8-9. szám, p. 69-76. HU ISSN 0133 0519
  • Nagy László : A váltó szerepe a gazdaságban, és a váltóval kapcsolatos egyes cselekmények büntetőjogi megítélése (váltójogi alapismeretek). (Szakmai Kiskönyvtár sorozat) (Kiadja: ORFK Oktatási és Kiképző Központ. Készült: ORFK GIF GEI Anyagi Osztály Nyomdaüzemében, Budapest, 1996.) Nyomtatványminták: Leszámítolásra/Viszontleszámítolásra benyújtott váltók kisérőjegyzéke. Fizetésre benyújtott váltók átvételi elismervénye [V. 6.] [P. 46. B. r. sz. - 2000 - 901514 Pátria Ny. (Ofsz. 3302)]
  • Leszkoven László[66] : A váltó, mint hitelviszony. IN: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica. Tomus XIV. [a Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar kiadványa; Miskolci Egyetemi kiadó], 1997. évi 14. kötet, III. Rész: Vegyes tanulmányok, p. 231-238.
  • Salamonné Solymosi Ibolya : Az értékpapír átruházásának sajátos szabályai. (Reflexiók Kisfaludy András: A részvényátruházás jogi természetéről című cikkére.) IN: Gazdaság és Jog, VI. évfolyam, 9. szám (1998. szeptember), p. 17-20.
  • Salamonné Solymosi Ibolya : A váltó visszaváltójának jogi helyzete, a váltókezesség. IN: Céghírnök (a Cégbírák Országos Egyesülete és a HVG Kiadó Rt. hírlevele), [kiad: Hvgorac Kft.] VIII. évfolyam (1998. szeptember) 9. szám, p. 6-7.
  • Leszkoven László : A váltóval kapcsolatos elméleti kérdések. [A Budapesti Közjegyzői Kamara szakmai ülésén 1998. november 28-án elhangzott előadás kiegészített anyaga] IN: Közjegyzők Közlönye, XLVI. évfolyam, 1999. évi 2. szám, 6-10. old.
  • Leszkoven László : A váltó, mint kötelem (Novotni, Miskolc, 1999)
  • Leszkoven László : A váltóátruházáshoz fűződő joghatások. IN: Gazdaság és Jog, VII. évfolyam (1999. szeptember), 9. szám, 10-14. oldal
  • Salamonné Solymosi Ibolya : A szerződések biztosítékai: foglaló, zálogjog, óvadék, kezesség, kötbér, bankgarancia, egyéb biztosítékok. (Nyomás és kötészeti munka: Ofszet nyomda, Vác) (Agrocent kiadó, Budapest, 1999) Itt: 58-62 oldal. Kézizálog értékpapíron; váltón, zálogforgatmány által; ami nem végérvényes tulajdonjogi átruházást jelent, hanem csak ideiglenes birtokba adást.
  • Török Tamás : Néhány gondolat az átruházás jogi természetéről (első rész). IN: Gazdaság és jog, 7. évf. (1999. október), 10. szám, p. 15-18.
  • Török Tamás : Néhány gondolat az átruházás jogi természetéről (második rész). IN: Gazdaság és jog, 7. évf. (1999. november), 11. szám, p. 15-18.
  • Gellért Andor : A váltó és a váltóra épülő banküzletek (Banküzlet 2000) (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 1999) ISBN 963 224 385 4. Függelék. Példák angol nyelvű váltókra.
  • Harsági Viktória[67] : Váltójogi jogegységesítés. IN: Magyar Jog, 2001. évi 10. szám, 618-623. oldal
  • Holchacker Péter [68]: A váltóátruházás speciális joghatásai. IN: Studia Collegii de Stephano Bibó Nominati [az ELTE Bibó István Szakkollégium kiadványa], 2001. évi 3. szám, 170-196. oldal (ELTE ÁJK, tudományos diákköri dolgozat, Budapest, 2001)
  • Salamonné Solymosi Ibolya (szerző) : A váltó. IN: Értékpapír Kézikönyv 2002. A tőkepiaci törvény hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó értékpapírok (szerk. Szegediné Sebestyén Katalin), (Nyomás és kötészeti munka: Multiszolg Betéti Társaság, Vác. Agrocent kiadó, Budapest, 2002), Harmadik rész. A tőkepiaci törvény hatálya alá nem tartozó értékpapírok. Első fejezet, p. 351-424.
  • Béres István : Gyorsak-e a váltóperek, ha lízingügyletekkel függnek össze? IN: Magyar Jog (a Magyar Jogász Egylet folyóirata), LV. évf. (2008. március) 3. szám, p. 140-147.
  • Kovács László[69] : "A váltó tündöklése és hanyatlása. Észrevételek dr. Béres István: Gyorsak-e a váltóperek, ha lízingügyletekkel függnek össze?" című [a Magyar Jog, 2008. márciusi számában megjelent] cikkére. IN: Magyar Jog (a Magyar Jogász Egylet folyóirata), LV. évf. (2008. május), 5. szám, p. 267-271.
  • Bobek Ernő : A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány tükrében (ELTE szakdolgozat) (Budapest, 2008)
  • Salamonné Solymosi Ibolya[60] : A hitel és kölcsön jogviszonyok szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben.[70] IN: Magyar Jog, LVII. évf. (2010. augusztus), 8. szám, p. 449-461.
  • Tiba Márton[71] : Váltsunk vissza? A váltó perspektívái a mai magyar joban. IN: Studia Collegii de Stephano Bibó Nominati [az ELTE Bibó István Szakkollégium kiadványa], 2011. évi II. kötet, p. 99-117. (ELTE ÁJK, tudományos diákköri dolgozatok, Budapest, 2011)
  • Havasi Bálint [72] : A váltó és a váltóóvás. IN: Közjegyzők Közlönye (kiadja: Magyar Országos Közjegyzői Kamara), LIX. évfolyam, 2012. évi 2. szám, p. 41-57.
  • Dagonya András[73] : Eljött a váltó reneszánsza? IN: Világgazdaság, üzleti napilap [felelős szerk. Újvári Miklós], XLIV. évf. (2012. szeptember 27. csütörtök), 187. szám, p. 16.
  • Havasi Bálint Attila [74] : A közjegyző és az értékpapírok (kézirat lezárva: 2013. június) (javított kiadás) (Printpix, Magánkiadás, 2013.) ISBN 978 963 08 6418 3 Itt: A váltó (35-47. oldal); Váltóóvás (135-136. oldal)
  • Leszkoven László : Váltójogi határkérdések - gondolatok a váltójogi kötelezettség természetéről. IN: Gazdaság és Jog, XXI. évf. (2013. április), 4. szám, p. 3-8.
  • Kuncz Zsuzsanna : A váltón alapuló követelések sajátosságai. IN: Céghírnök (a Cégbírák Országos Egyesülete és a HVG Kiadó Rt. hírlevele), [kiad: Hvgorac Kft.] XXIII. évfolyam (2013. október) 10. szám, p. 6-9.
  • Vörös Imre : A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, II. kötet (Krim Bt. kiadása, Budapest, 2015) (a 2004. évi kiadás változatlan utánnyomása, kézirat lezárva: 2003. szeptember 30.) ISBN 963 212 421 9, ISBN 963 212 423 5. Ebben a váltóról, p. 72-75.
  • Kardos Péter, Szakács Imre, Tóth Mihály : A számvitel nagy kézikönyve (kézirat lezárva: 2016. március 1.) (Wolter Kluwer, Budapest, 2016) Itt, a váltóval kapcsolatos szakaszoknál: beváltása, elévülése, elfogadása, elszámolása, kiállítása és visszaváltása, kibocsátása, váltóanalitika, váltókövetelések, értékvesztése, leszámítolása, váltóműveletek, váltótartozás.

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. "A váltó oly értékpapír, amely törvényes formában feltétlen s a köztörvénynél szigorúbb szabályok alá eső pénzfizetési ígérvényt tartalmaz." — Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 124.
  2. ^ a b c "A váltó alapjában véve adóslevél, de annak egészen különleges faja. Az adóslevéltől a váltót mindenekelőtt az a körülmény választja el, hogy a váltó értékpapír. Az értékpapírok között a váltó legközelebb áll a kereskedelmi utalványhoz (idegen váltó), és a kötelezőjegyhez (saját váltó)." Lásd: Kuncz Ödön, A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. (Az 1938-ban kiadott könyvben a 318. oldalon, az 1944-ben kiadott könyvben a 349. oldalon.) Kuncz, ugyanezt a fogalmat adja A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata című, 1928-ben kiadott művének 260. és következő oldalán is.
  3. Bácskai-Bánfi-Járai [és szerzőtársaik] : Értékpapírok és értékpapírpiacok (Budapest, 1989), p. 45.
  4. "A váltószigor két féle: alaki és anyagi. Az alaki váltószigort a váltói kötelezettségeket létesítő szigorú formák jelentik. Az anyagi váltószigort az a körülmény jelenti, hogy a váltói kötelezettség vállalása független az alapul szolgáló ügylettől, s aki a váltót aláírta, ezzel magát érvényesen kötelezte." (Barcza Ferenc közjegyzőhelyettes : Váltójog a gyakorlatban (Dunavecse, 1931), p. 3.
  5. "Genfben 1930. június 7-én három váltójogi, 1931. március 19-én pedig három csekkjogi kollektív egyezmény jött létre. Mind a váltójogi, mind a csekkjogi egyezményeknél az első az egységes váltó-, illetőleg csekkjogot tartalmazza; a második a váltó- és a csekkjog nemzetközi kollíziós normáit, a harmadik a váltó-, illetőleg csekkbélyeg egyezményt. Magyarország mind a hat egyezményt aláírta, de az 1931-ben bevezetett kötött devizagazdálkodás miatt [hét éve] még egyiket sem ratifikálta. Nagy-Britannia, az Ír Szabad Állam és a brit gyarmatok csak a bélyegegyezményeket erősítették meg. A váltóegyezmények jelenleg hatályban vannak: Görögország, Svédország, Norvégia, Dánia, Németalföld, (Curasao, Surinam), Svájc, [Ausztria], Belgium, Japán, Finnország, Olaszország, Németország, Monaco, Portugália, Danzig, Franciaország, Szovjetoroszország és Lengyelország között. A csekkjogi egyezmények viszont hatályban vannak Nikaragua, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc, Monaco, Japán, Olaszország, Németország, Hollandia, (Surinam), Portugália, Görögország, Danzig, Franciaország, Lengyelország között." – Szászy István : Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám) (Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet, Budapest, 1938), p. 19-42. Itt: A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai című részben, a genfi egyezményeket aláíró államok felsorolása, p. 38.
  6. A magyar váltójog compendiuma (Jogi Compendiumok Gyűjteménye, IX.), (negyedik javított és bővített kiadás) (Rothenberger és Weisz könyvnyomdája, Politze-féle Könyvkiadó, Budapest, 1909), p. 14.
  7. A váltóleszámítolást 1949. november 30-ával vezette ki mérlegéből a Magyar Nemzeti Bank, majd decemberben a "Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok" sort is megszüntette. A politikai vezetők azonban a váltótörvényt meghagyták, ám a szocialista kereskedelmi korlátozások miatt alkalmazása határozatlan ideig szünetelt.
    • Magyar Nemzeti Bank.
      • Követelések és tartozások állása [1949. év november hó, közzé tevő: Knoll igazgató]
        • 1949. november 15-én. Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok: [bal oldali sorban:] 1.777.000 Forint, [jobb oldali sor: kipontozva] (Forrás: Magyar Közlöny, 1949. november 19-i szám, p. 3.)
        • 1949. november 23-án. Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok: [bal oldali sor: kihúzva], [jobb oldali sorban:] 1.777.000 Forint. (Forrás: Magyar Közlöny, 1949. november 27-i szám, p. 3.)
        • 1949. november 30-án. Leszámított váltók, közraktári zálogjegyek és értékpapírok: [bal oldali sor: kihúzva], [jobb oldali sor: kihúzva] (Forrás: Magyar Közlöny, 1949. december 6-i szám, p. 3.)
  8. Dr. Dagonya András : Eljött a váltó reneszánsza? IN: Világgazdaság, üzleti napilap [felelős szerkesztő: Újvári Miklós], XLIV. évf. (2012. szeptember 27. csütörtök), 187. szám, p. 16.
  9. 1949-ig meghatározott illetéket kellett leróni a váltó aláírása előtt, mely két módon történhetett. Ha valaki állami váltóűrlapot használt, akkor a váltó ügyértékének megfelelő kategóriába tartozó váltóűrlapot vásárolt (az ügyérték kategóriáját római számok, és a váltó színe is jelezte); vagy ha valaki magán váltóűrlapot írt, akkor a váltó hátlapjára ragasztott illetékbélyeggel rótta le az állami illetéket. Az ügyértékhez tartozó váltóilleték mértékét az alábbi rendeletek szabályozták:
    • A m. kir. pénzügyminiszternek [1925. április 24-én kelt] 1925. évi 901/P.M. számú rendelete, a váltók illetékéről. IN: Budapesti Közlöny, 1925. évi 93. szám (1925. április 25.), p. 2-3.
    • A m. kir. pénzügyminiszternek [1925. április 24-én kelt] 1925. évi 902/P.M. számú rendelete, a váltóhitel biztosítására kiállított jelzáloglekötési okiratok illetékéről. IN: Budapesti Közlöny, 1925. évi 93. szám (1925. április 25.), p. 3.
    • Az illetékeknek pengőértékben kiszabásáról (megállapításáról) és lerovásáról szóló 1926. évi 163.000 számú rendelet IN: Pénzügyi Közlöny, 1926. évi 36. szám (1926. december 26.), p. 488-511. Itt, a 490-dik oldalon, 3. § (2) bekezdés.
    • A m. kir. minisztérium [miniszterelnök, 1931. október 6-án kelt] 5.100/1931. M.E. számú rendelete, egyes illetékek újabb megállapításáról. IN: Budapesti Közlöny, 1931. évi 229. szám (1931. október 8.), p. 1-11. Itt: a 9-dik oldalon, 63. §. Váltóilleték.
      • (1) A váltóilletéket: - 1. megfelelő értékű kincstári váltóűrlap felhasználásával; vagy - 2. kincstári váltóűrlappal és annak értékéhez hozzászámítandó bélyegeknek az űrlap hátsó lapjára felragasztásával; vagy végül: - 3. magánváltóűrlap hátsó lapjára felragasztott bélyegekkel kell leróni, ha az illeték 50 P-nél nem több. A felragasztott bélyegeket a váltó aláírása előtt valamelyik m. kir. adóhivatalnál (Budapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál) vagy azzal megbízott postahivatalnál felül kell bélyegeztetni.
      • (2) Ha a váltóilleték 50 P-nél több, akkor is le lehet róni az (1) bekezdésben meghatározott módon bélyeges űrlappal és bélyeggel vagy csak bélyeggel, de az illetéknek (a kincstári űrlap értékét meghaladó különbözetnek) a 68. §-ban szabályzott módon való közvetlen befizetése is választható, amit szintén a váltó aláírása előtt kell teljesíteni."
    • A m. kir. minisztérium [miniszterelnök, 1943. június 26-án kelt] 3.450/1943. M.E. számú rendelete, az állandó összegű illetékek újabb megállapításáról és az illetékekre vonatkozó egyes jogszabályok kiegészítéséről és módosításáról. IN: Budapesti Közlöny, 1943. évi 142. szám (1943. június 27.), p. 1-12. Itt: a 2-dik oldalon, 2. § (2) bekezdés, a váltó második és többi példányainak illetéke.
  10. Utóbbi két bank akkori hivatalos neve: Országos Kereskedelmi és Hitelbank (OKHB), Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB). Nemcsak e négy akkori nagy bank privilégiuma volt a leszámítolás, hanem utóbb más hazai bankok is csatlakoztak.
  11. Értsd: Ha a bonitás-vizsgálat során azt állapította meg, hogy a váltót kiállító (kibocsátó) fizetőképessége alacsony kockázati besorolású; azaz nagy a valószínűsége annak, hogy határidőre fizetni fog.
  12. Dr. Ferenczy Balázs : A váltón alapuló megtérítési igény érvényesítésének gyakorlati problémái. IN: Kereskedelmi Jogi Értesítő [főszerk. Németh Géza, kiad. Kereskedelmi Értesítő Kiadó], I. évf. (1993. március) 2. szám, p. 12-14.
  13. Dr. Kovács László, nyugalmazott bírósági tanácselnök (Budapest)  : A váltó tündöklése és hanyatlása. IN: Magyar Jog, LV. évfolyam (2008. május) 5. szám, p. 267-271.
  14. Dr. Havasi Bálint : A váltó és a váltóóvás. IN: Közjegyzők Közlönye (kiadja: Magyar Országos Közjegyzői Kamara), LIX. évfolyam (2012) 2. szám, p. 41-57.
  15. "Az eredeti genfi szövegben… a »dénomination titre« kifejezés szerepel… minthogy a »titre« szó — egyebek közt — gyűjtőfogalomként értékpapírt, okmányt jelent." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 18.
  16. EGYEZMÉNY az idegen és a saját váltóra vonatkozó egységes váltótörvény tárgyában. Genf, 1930. június 7. A genfi egyezmény alapján álló országok (62 állam): Afganisztán, Algéria, Argentína, Ausztria, Etiópia, Belgium, Brazília, Bulgária, Costarica, Csád, Csehszlovákia, Dánia, Dahomey, Felső-Volta, Finnország, Franciaország, Gabon, Görögország, Guinea, Haiti, Hollandia, Holland Antillák, Indonézia, Irak, Izland, Japán, Jordánia, Jugoszlávia, Kambodzsa, Kenya, Kongo (Brazzawille), Kongo (Kinshasa), Korea, Közép-afrikai Köztársaság, Kuwait, Laosz, Lengyelország, Libanon, Líbia, Luxemburg, Madagaszkár, Magyarország, Mali, Marokkó, Mauritánia, Monaco, Németország, Niger, Norvégia, Olaszország, Peru, Portugália, Portugál tengeren túli területek, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szíria, Svédország, Svájc, Szovjetunió, Togo, Törökország, Tunézia. (Spanyolország aláírta az egyezményt, de nem ratifikálta. A felsorolásban találhatóak olyan államok is, amelyek nem csatlakoztak az egyezményhez, hanem saját váltótörvény alkottak a genfi váltójog mintájára.) — E listát közli Wolfgang Schettler, Heinrich Büehler : Das Wechsel- und Scheckrecht aller Länder (Köln, 1957) Ezt vette át Hidas János, Az angolszász váltójog néhány sajátossága című cikkébe, IN: Külkereskedelem (a Magyar Kereskedelmi Kamra folyóirata), XIV. évfolyam, 5. szám; 1970. május; Jogi Melléklet, p. 17-20. Majd 17 évvel később, ugyancsak ő közölte Szilágyi Ernő szerzőtársával ugyanezt a listát A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987) című könyvben, p. 13. Azonban megjegyezzük, hogy az 1957. évi német nyelvű könyvet 19 évvel megelőzően Szászy István, a Nemzetközi magánjog (az MTA Jogtudományi Bizottság kiadványsorozata, 9. szám), (Budapest, 1938) művében, A nemzetközi magánjog történeti fejlődése és forrásai részben, a genfi egyezményeket aláíró államok neveit már megírta, p. 38.
  17. Előzmény: A pénzforgalomról szóló 6/1197. (MK 61.) MNB rendelkezés. Megjelent: Magyar Közlöny, 1997. évi 61. szám, II. kötet (1997. július 10.), p. 4538-4570. A váltóbeszedésről lásd: 4542. és 4554. oldalak.
  18. Értsd kedvezményezettnek, akinek részére a pénzfizetést teljesíteni kell.
  19. Fontos megjegyezni, hogy csak átmenti (egy évet meg nem haladó, ideiglenes) likviditási probléma esetén alkalmazható ez a fajta hitelbiztosíték.
  20. Fábri Ervin : Váltó és jegybankpénz. IN: Bankszemle (a Magyar Nemzeti Bank folyóirata), XXXII. évfolyam, 8. szám, 1988. augusztus; p. 1-14.
  21. 1990. évi XCIII. törvény [az illetékekről] 102. § (1) E törvény alkalmazásában "g) értékpapírnak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi;"
  22. Merthogy nem állampapír, nem értékesíthető tőzsdén.
  23. Lásd: Sóvágó Lajos: Pénzügy (2007) című felsőoktatási előadási jegyzetet, a váltóról szóló részt. "Állami nyomda: barna (idegen; kibocsátó; ön fizessen) vagy zöld (saját; kiállító; én fizetek)." Megjegyzendő, hogy Sóvágó itt a Pénzjegynyomdára gondolhatott, nem pedig az Állami nyomdára; ugyanis a Pénzjegynyomda utóbb átadta a váltóblanketta nyomtatási jogot a Pátria nyomdának, és a Pátria nem zöld színben, hanem barna színben nyomtatja a saját váltót. (Az állami nyomda, legkésőbb 1946-ig, mint M. kir. Állami Nyomda készített utoljára váltót.)
  24. A Pátria Nyomda 2010 tavaszán készített ilyent utoljára. A kereslet hiánya miatt, a terméket szaküzleteiből visszavonta. Idegen váltó minta, például a Baross-Fábri: A váltóról (Budapest, 1991) című könyv 71. oldalán is található.
  25. A Magyar Nemzeti Bank 428/1984. (PK. 20.) MNB számú közleménye a kereskedelmi hitelről és a váltó alkalmazásáról [Megjelent: 1984. december 20. Hatály: 1985. január 1-től volt.] IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 20. szám, p. 448-450
  26. Amit a váltóról tudni kell. IN: Cégvezetés, a cégvezetők lapja, VIII. évf. (2000. november), 11. szám, 38-40. oldal
  27. "Az átalakított bankszervezet 1987. január 1-jével működésbe lépett és ettől fogva a Magyar Nemzeti Bank jegybanki szerepe került előtérbe, míg a kereskedelmi hitelezés a Magyar Nemzeti Bankból kivált két nagybankra, valamint az ekkor már működő különböző nagyságrendű és részben speciális feladatokra létrehívott mintegy 20 bankra hárult. A Magyar Nemzeti Bank jegybanki feladatait az általánosan ismert jegybanki eszközökkel látja el; ezek között is leginkább a leszámítolási és viszontleszámítolási kamat célszerű megválasztásával." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 143-144.
  28. A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet 35. § [Váltóbeszedés]
  29. [A korábbi 30 napos korlátozást megváltoztatva, az] egyéves időtartamú hitelezési lehetőség [1985. évi] megteremtésével a helyzet megváltozott. […] A hitelnyújtás nem a bankok monopóliuma […]. A hitel valamennyi jogszerűen szerzett forrásból […] nyújtható, egy évet meg nem haladó időtartamra. A […] hitel egyéb feltételeiben a felek állapodnak meg." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 140-141.
  30. 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet [az államháztartás számviteléről] 43. § (10) bekezdés: "Ha a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, társulás, térségi fejlesztési tanács váltó kibocsátásával egyenlít ki valamely végleges kötelezettségvállalást, más fizetési kötelezettséget, az eredeti kötelezettségvállaláshoz, más fizetési kötelezettséghez kapcsolódó rovathoz tartozó teljesítés nyilvántartási számlán a váltó kamatot nem tartalmazó összegének megfelelő kiadási teljesítést, a B84. Váltóbevételek rovathoz kapcsolódó nyilvántartási számlákon követelést és bevételi teljesítést, valamint a K94. Váltókiadások rovathoz kapcsolódó nyilvántartási számlán végleges kötelezettségvállalást, más fizetési kötelezettséget kell nyilvántartásba venni. A váltó kiegyenlítését a K94. Váltókiadások rovathoz kapcsolódó teljesítés nyilvántartási számlán kell nyilvántartásba venni."
  31. Drábik János válogatott írásai , Magánpénzrendszer vagy közpénzrendszer?
  32. Olasz-latin eredetű szakkifejezés: Pactum = szerződés. Cambiale = váltó.
  33. Fehérváry Jenő: Magyar váltó- és csekkjog, (Budapest, 1948), p. 20.
  34. "A váltóadós a váltó összegének kifizetéséhez szükséges fedezetet biztosíthatja úgy is, hogy a banknál váltófedezeti számlát nyittat, és a megfelelő összegeket erre a számlára vezetteti át, [vagy] a hitelező bankszervtől erre a célra rövid lejáratú forgóeszközhitelt kér." — Hidas János, Szilágyi Ernő : A váltó a külgazdasági gyakorlatban (Budapest, 1987), p. 143.
  35. Hidas János: A nem szocialista országokkal való gazdasági együttműködés pénzügyi jogi eszközei. IN: Jogtudományi Közlöny (az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata), XXXIX. új évfolyam (1984. május), 5. szám, p. 271.
  36. Lásd: 1875. évi XXXVII. törvény (a kereskedelmi törvényről) : 298. § "A váltótörvénynek a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesítésére, a fizetési visszkeresetre, az elévülésre s a megsemmisítésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek."
  37. "Fedezetről van szó... az idegen váltó esetében, hiszen ebben a váltó kibocsátója (aki az ellenértéket kapta) a címzettet szólítja fel, hogy fizessen a rendelvényesnek." Salamonné: Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65. old.
  38. "Értékről... elsősorban a saját váltó esetében beszélhetünk, hiszen itt egybeesik az értéket megkapó váltóadós (a kiállító) és az értéket adó váltójogosult (rendelvényes) személye." Salamonné: Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65. old.
  39. Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 129.
  40. "Ily átruházási tilalom leginkább a fedezeti váltóknál szokásos." (Stiassny: A váltó- és csekkjog gyakorlati kézikönyve (Bp. 1938.), p. 86.
  41. Barcza: Váltójog a gyakorlatban (Dunavecse, 1931), p. 28.
  42. Szladits: A magyar magánjog... (Budapest, 1902), p. 130.
  43. Dr. Babják Ildikó egyetemi docens (2007). Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Jogtörténeti Tanszék. (Szerzői közlés.)
  44. Dr. Szladits Károly kir. albíró, a budapesti községi-közigazgatási tanfolyamon a magyar magánjog előadója. (Szerzői közlés.) Itt a "községi" szó, régi államigazgatási területi fogalom; mai értelme környéki.
  45. Dr. Tóth Károly, budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszéki aljegyző. Szerzői közlés.
  46. Írta, összeállította dr. Barcza Ferenc, kir. közjegyzőhelyettes. (Szerzői közlés.)
  47. Dr. Fülei-Szántó Endre okl. ügyvéd, kultuszminiszteri osztálytanácsos. (Szerzői közlés.)
  48. Írta: dr. Katona Gábor ügyvéd, a Bíró és Ügyvédvizsgáló Bizottság tagja. (Szerzői közlés.)
  49. A legújabb rendeletek és közig. bírói joggyakorlat alapján összeállította, Voloszynovich Zoltán miniszteri titkár, tanácsjegyző. (Szerzői közlés.)
  50. Írta: dr. Szladits Károly, egyetemi professzor. (szerzői közlés.)
  51. Részlet a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán benyújtott doktori értekezésből
  52. Egyetemi ny. r. tanár (szerzői közlés.)
  53. Az első füzetet írták: dr. Villányi László egyetemi m. tanár, kir. járásbíró; dr. Túry Sándor Kornél egyetemi ny. r. tanár; dr. Bátor Viktor ügyvéd.
  54. Dr. Antos István okl. közgazda előadói kézirata. (Szerzői közlés.)
  55. Dr. Szilassy Tibor kereskedelmi középiskolai igazgató, általános tanulmányi felügyelő. (Szerzői közlés.)
  56. A fedezeti váltó érvényesítése (C. 538/1940), A kamat mérve fedezeti és fizetési váltónál (Bp. It. 4008/1940), Váltókövetelés telekkönyvi biztosítása (C. 3070/1940), Váltófizetési meghagyás kibocsátása (C. 538/1940)
  57. Kuncz Ödön egyetemi előadásai után, kézirat gyanánt. (Szerzői közlés.)
  58. Esztocsák László főelőadó, Pénzügyminisztérium. (Szerzői közlés.)
  59. A szerző, dr. Baross Jenő ebben az az időben, 1985-ben, a MNB Jogi Főosztály Titkárság jogásza.
  60. ^ a b c d e A publikáció megjelenésekor a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke [polgári ügyszak, gazdasági szakág]. Szerzői közlés.
  61. Dr. Berzeviczi Attila, az INDEX Rt. Jogi Osztály vezetőhelyettese. (Szerzői közlés.)
  62. Dr. Ferenczy Balázs, a Miskolci Egyetem Jogi Karán 1992 februárjában szerzett diplomát. E cikk írásakor 1993-ban, jogtanácsos a Magyar Hitelbank Rt.-nél. (Szerzői közlés.)
  63. A publikáció megjelenésekor a Fővárosi Bíróság bírája. Szerzői közlés.
  64. Az előadó, Salamonné Solymosi Ibolya, az előadás idején 1994. május 31-én, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke (polgári ügyszak, gazdasági szakág). Szerzői közlés.
  65. Corvin Bank, csoportvezető. (Szerzői közlés.)
  66. A szerző, dr. Leszkoven László a tanulmány megjelenésekor, 1997-ben, egyetemi tanársegéd. Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék.
  67. A publikáció megjelenésekor, 2001-ben, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudomány Kar PHD hallgatója. Szerzői közlés.
  68. Holchacker Péter a tanulmány megírása idején, 2001-ben, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar jogász szak III. évfolyamának hallgatója. Szerzői közlés.
  69. Dr. Kovács László, nyugalmazott budapesti bírósági tanácselnök. Szerzői közlés.
  70. Az új Ptk.-t a törvényhozás elfogadta. De az Alkotmánybíróság által 436/B/2010. ügyszámon tárgyalt, majd az 51/2010. (IV. 28.) AB határozat folytán nem lépett hatályba. [Az új Ptk. 2013-ban lépett hatályba.]
  71. Tiba Márton (Budapest, 1988). ELTE ÁJK hallgató 2006-tól. A tanulmány írásának évében, 2011-től gyakornok a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Irodánál. (Szerzői közlés a kötet 298. oldalán.)
  72. Dr. Havasi Bálint közjegyzőhelyettes. (Szerzői közlés.)
  73. Dr. Dagonya András ügyvéd, európai uniós szakjogász. Szerzői közlés.
  74. Dr. Havasi Bálint Attila, közjegyző

Kúria (Legfelsőbb Bíróság) váltójogi döntései[szerkesztés]

Gazdasági jogi elvi határozatok váltó ügyben[szerkesztés]

... 2009. 1973. ♦ ... itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.038/2009.)
... 2008. 1888. ♦ ... itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.127/2008.)
EBH 2007. 1622. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2007/1. itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.001/2007.)
EBH 2007. 1621. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2007/1. itt (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.156/2007.)
BH 2007. 55. ♦ ...
... 2005. 1221. ♦ ... itt (Legf. Bír. Gfv. E. 30.125/2005.)
BDT 2004. 974. ♦ Bírósági Döntések Tára, 2004. április (2004/4.)
... 2003. 58. ♦ ... itt (Legf. Bír. Gf. I. 30.277/2003.)
BDT 2003. 871. ♦ Bírósági Döntések Tára, 2003. október (2003/10.)
EBH 2002. 767. ♦ ...
EBH 2002. 651. ♦ LB határozatainak hivatalos gyűjteménye, 2002/1. itt (Legf. Bír. Gf. I. 31.268/2001.)
BH 2001. 585. ♦ Bírósági Határozatok 2001. december (2001/12.)
EBH 2001. 558. ♦ ... itt (Legf. Bír. Gf. I. 30.295/2001.)
BH 2001. 386. ♦ ...
... 2000. 218. ♦ ... itt (Legf. Bír. Gf. I. 33. 532/1999.)
... 1999. 40. ♦ ... itt (Legf. bír. Gfv. I.32.099/1997.)
BH 1995. 478. ♦ Bírósági Határozatok, 1995. augusztus (1995/8.)
Bh 1994. 688. ♦ Bírósági Határozatok, 1994. december (1994/12.)
BH 1994. 557. ♦ Bírósági Határozatok, 1994. október (1994/10.)
BH 1994. 556. ♦ Bírósági Határozatok, 1994. október (1994/10.)
BH 1994. 501. ♦
BH 1994. 432. ♦
BH 1994. 383. ♦
BH 1993. 752. ♦
BH 1993. 515. ♦
BH 1993. 514. ♦ Bírósági Határozatok, 1993. augusztus (1993/8.)
BH 1993. 182. ♦ Bírósági Határozatok, 1993. március (1993/3.)
BH 1993. 181. ♦ Bírósági Határozatok, 1993. március (1993/3.)
BH 1992. 41. ♦ Bírósági Határozatok, 1992. január (1992/1.)
BH 1989. 415. ♦ Bírósági Határozatok, 1989. október (1989/10.)

Büntető jogi elvi határozatok váltó ügyben[szerkesztés]

... 2004. 1013. ♦ ... itt (Legf. Bír. Bfv. II. 2080/2003.)