Váltó (értékpapír)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Váltó szócikkből átirányítva)

A váltó követelést megtestesítő értékpapír[1]. Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. Kikényszerítés esetén a bíróság soron kívüli jár el.

Követelést megtestesítő értékpapírok még a váltón kívül a csekk, a kötvény, a letéti jegy.

A váltó kiállítására általában valamilyen más ügylet alapján kerül sor, amikor az ügylet egyik résztvevője az őt terhelő pénztartozást ilyen módon ismeri el. Az ügylet valamilyen polgári jogviszony, amelyből eredő ellenérték-követelést az egyik fél hitelezi a másiknak.[2] A hitel kiegyenlítése pedig úgy történik, hogy a kötelezett az őt terhelő pénztartozásról váltót állít ki és ad át a jogosultnak. Az ügylet és a váltó innentől kezdődően elkülönül egymástól. A váltó kiállítása az ügyletből fakadó jogviszonyt önmagában nem szüntetni meg és megfordítva, a váltó alapján a váltó jogosultja az alapjogviszonytól függetlenül léphet fel a váltó kötelezettjével szemben.

Váltót leggyakrabban áruhitelezés során használnak (jelenleg nem túl gyakori), amikor az áru vevője nem készpénzzel fizet, hanem váltót bocsát ki, amelyben elismeri az áruért a tartozását, és annak kiegyenlítésére kötelezettséget vállal. Ha a váltó kibocsátója bármilyen okból nem tűnik elég megbízhatónak vagy elég tőkeerősnek, váltókezeseket hívhat segítségül, magánszemélyeket, gazdálkodó szervezeteket vagy bankot.

A váltó alaki megjelenésére, és kibocsátására külön jogszabály vonatkozik, amely egy 1930. évi nemzetközi egyezményen alapul.[3] Magyarországon, többek közt az alábbi jogszabályok vonatkoznak rá:

  • 1875. évi XXXVII. törvény (a kereskedelmi törvényről)
    • 298. § "A váltótörvénynek[4] a fizetés végetti bemutatásra, a fizetésre, az óvásra, az előzők értesítésére, a fizetési visszkeresetre, az elévülésre s a megsemmisítésre vonatkozó határozatai a kereskedelmi utalványokra is alkalmazást nyernek."
  • 1965. évi 1. törvényerejű rendelet (a Genfben, 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmények kihirdetéséről)
  • 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről)
  • 1952. évi III. törvény (a polgári perrendtartásról)
    • 38. § "A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható."
    • 125. § (2) "A tárgyalást úgy kell kitűzni [váltóperben], hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját [...] legkésőbb három nappal megelőzze."
    • 125. § (4) "Váltóperben a bíróság soron kívül jár el. A tárgyalást legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni."
    • 217. § (4) "Váltóperben a teljesítési határidőt három napban kell megállapítani."
    • 234. § (1) "A fellebbezés határideje [...] váltóperekben három nap."
  • 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet [a pénzforgalom lebonyolításáról][5]
    • 35. § [Váltóbeszedés]

A váltó értékpapírnak minősül, önállóan megtestesíti a követelést. Kiállításához nem kell sem közjegyző, sem bíróság. A szerződő felek minden külön segítség vagy ellenjegyzés nélkül kiállíthatnak váltót. A banki leszámítolás díját a váltó hátlapján, a váltó értékétől függő bélyegilletékkel (váltóilletékkel) kellett leróni.

Illetéktörvényünk (1990. évi XCIII. törvény) értelmében, a váltó értékpapír.[6]

A váltóhamisítás, mint önálló deliktum, 1994. május 15-ei hatállyal (1994. évi IX. törvény által) került bele a Büntető törvénykönyvbe.

  • 2001. évi CXX. törvény [a tőkepiacról]
    • 2. § "Nem tartozik a törvény hatálya alá ... a váltó ... forgalomba hozatala"[7]


A Pénzjegy Nyomda által [kb. 2000-ig] készített váltóűrlapok közül a barna színű volt az idegen váltó, a zöld színű volt a saját váltó.[8] A Pátria Nyomda jelenleg [2016] is készít, és szaküzleteiben értékesít kitölthető saját váltót (barna színű). E nyomtatvány azonosító száma P. 40 (T). Az idegen váltóé P. 41 (T) volt.[9]

"a váltóra vonatkozó szabályok csak abban az esetben alkalmazhatók, ha az minden, a jogszabályban előírt kellékkel rendelkezik; mind a kibocsátónak, mind az elfogadónak vizsgálnia kell ezek meglétét." Célszerű a Magyar Nemzeti Bank által 1985-től rendszeresített blanketta használata [mely 2000. évig volt kapható], "ugyanis annak pontos kitöltése a kellékhiányból adódó problémákat gyakorlatilag kizárja." [10]

A váltó funkciói[szerkesztés]

  • Hiteleszköz, mivel a kiállításánál későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet testesít meg.
  • Biztosíték, mert a váltójogi szigornál fogva a hitelező követelésének gyors és egyszerű behajtását biztosítja.
  • Befektetési eszköz, mivel a váltók megvásárolhatóak egymástól.
  • Fizetési eszköz, mivel a váltó átruházásával a váltó tulajdonosa fennálló kötelezettségeit kiegyenlítheti.

Váltó leszámítolása[szerkesztés]

A váltó értéke:

  • névérték: amit a váltó lejáratakor kell a címzettnek megfizetnie
  • leszámítolási érték: a kibocsátás és a lejárat közötti időpontban kapható érték (esedékességkor megegyezik a névértékkel).

Leszámítolás: a váltóbirtokos az esedékesség előtt eladja a váltóját egy kereskedelmi banknak. Ilyenkor nem a névértéket, hanem annak meghatározott kamatokkal csökkentett értékét (diszkont) kapja meg, vagyis a bank leszámolja a névértékből az esedékességig jelentkező kamatot. A kereskedelmi bankok a leszámítolt váltókat visszleszámítoltathatják a jegybanknál[11], vagy esedékességkor megkapják, vagy behajtják a címzettől az adósságot.

Belföldi váltó 12 hónapnál hosszabb időre nem szólhat!

Leszámítolni csak olyan váltót lehet, amelynek lejáratáig 90 napnál több nincs hátra. A jegybank csak áruváltót számítol le, fináncváltót nem (kivéve talán, ha a váltóbirtokos költségvetési szerv).[12] Ezzel kapcsolatban lásd, Langmár Ferenc "A magyar váltó" (1992) cikkét.

A jelenlegi [rendszerváltozás utáni] monetáris gyakorlat kiiktatta a gazdálkodásból a termelő-kereskedelmi tevékenységet ösztönző kereskedelmi váltót és így eltűnt az a pénzügyi eszköz a gazdasági életből, amely a reálgazdasági szereplők között hitelez, azaz pénzt teremt, anélkül, hogy inflációt váltana ki. (Drábik: Magánpénzrendszer vagy közpénzrendszer?)[13]

A váltó típusai és azok tartalmi követelményei[szerkesztés]

A váltó előlapjának tartalmaznia kell a váltó valamennyi törvényes kellékét.

Jogszabály alapján, a váltó szereplői:

  • saját váltónál : – kiállító – rendelvényes
  • idegen váltónál : – kibocsátó – rendelvényes - címzett

Átruházás esetén a korábbi váltóbirtokos, aki a váltót továbbadja a forgató; az új váltóbirtokos pedig a forgatmányos elnevezést viseli.

Címzett (intézvényezett) : Idegen váltó esetén a kibocsátó által a váltón fizetésre kötelezett személy

Kedvezményezett (rendelvényes) : Az a személy, akinek a rendeletére a fizetést teljesíteni kell

Váltókezes : Aki idegen váltó esetén, a váltóra írt záradékban kezességet vállal. A kezes által aláírt váltót aval-váltónak nevezzük.

Váltótoldat : Ha a váltó hátoldalára – mivel az megtelt – több átruházó nyilatkozatot (forgatmányt) felvezetni nem lehet, akkor a váltót forgathatóságának biztosítása érdekében váltótoldattal kell ellátni. A toldat terjedelmének meg kell egyezni a váltó méretével és azt hosszában kell a váltóhoz ragasztani.

Magához váltja : A kifejezés a váltójogban azt jelenti, hogy az, aki a váltókövetelést teljesítette, a fizetés igazolásául a váltót a váltóbirtokostól átveszi. Nem zárja ez ki annak a kötelezettségnek a teljesítését, hogy a fizetés megtörténtét a váltó hátlapján bizonylatolni kell.

Láttamozás a váltón : A váltón az esedékességet úgy is meg lehet jelölni, hogy "esedékes megtekintés után bizonyos időre". Ilyen esetben a váltót be kell mutatni a kiállítónak, hogy az esedékesség napja megállapítható legyen. A megtekintés napján a kiállító a váltót az aláírás helyének és idejének feltüntetésével aláírja. Ezt a cselekményt nevezik váltó láttamozásnak.

Váltókezesség vállalás : Avalizálás.

Aktív váltó : Az a váltó, amely ránk nézve követelést jelent; rendelvényesek vagy forgatmányosok vagyunk rajta. Fennálló váltó-követelést jelent, a tartozik-oldalra könyvelendő ("aktíva").

Passzív váltó : Az a váltó, amely ránk nézve tartozást jelent; amelyet tehát nekünk kell kifizetnünk; elfogadók vagyunk rajta, illetőleg, ha saját váltóról van szó: kiállítók. Fennálló váltó-tartozást jelent, a követel-oldalra könyvelendő ("passzíva").

Idegen váltó[szerkesztés]

A kibocsátó egy másik személyt felszólít, hogy a váltóban feltüntetett kedvezményezett részére feltételekhez nem kötött módon a váltóban szereplő összeget fizesse ki.

Az idegen váltó tartalmi követelményei[szerkesztés]

  1. ) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;
  2. ) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás;
  3. ) a fizetésre kötelezett neve (címzett);
  4. ) az esedékesség megjelölése;
  5. ) a fizetési hely megjelölése;
  6. ) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
  7. ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;
  8. ) a kibocsátó aláírása.

Az az okirat, amelyből az előbb megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó, kivéve:

  1. ) Az olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni.
  2. ) Külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni.
  3. ) Ha a váltón a kiállításnak helye nincs megjelölve, a váltót úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.

Ha a váltóban a fizetendő összeg betűkkel és számokkal is szerepel, eltérés esetében a betűkkel kiírt összeg érvényes.

Az olyan váltó, amelyben az összeg betűkkel vagy számokkal többször is szerepel, eltérés esetében a legkisebb összeg erejéig érvényes.

Saját váltó[szerkesztés]

A kiállító kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban meghatározott összeget maga fizeti ki.

Saját váltó (2016)

A saját váló tartalmi követelményei[szerkesztés]

  1. ) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;
  2. ) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettség vállalás, a pénzösszeg megjelölése betűvel és számmal;
  3. ) az esedékesség megjelölése;
  4. ) a fizetési hely megjelölése;
  5. ) annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
  6. ) a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;
  7. ) a kiállító aláírása.

Egyéb váltó tartalom[szerkesztés]

Ezek nem érvényességi kellékek, de fel lehet tüntetni. (A lehető legrövidebb módon! Egyebeket, a váltóügyletet megelőzően készített alapszerződésbe írhatnak a Felek.)

  • Effektivitási záradék: csak a váltón megadott pénznemben lehet a váltó összegét kiegyenlíteni
  • Értesítési záradék (csak idegen váltó esetén): kibocsátó kötelezi magát arra, hogy a címzettet értesíti a váltó kiállításáról
  • Avizo záradék : kiállító/kibocsátó az összeg elszámolásának módjáról külön levelet intéz a váltóbirtokoshoz
  • Fedezeti záradék: a váltó elfogadásakor, a fedezetre vonatkozó kibocsátói utasítás (idegen váltó esetében)[14]
  • Érték záradék: a váltó kiállítására/kibocsátására okot adó alapügylet megnevezése (saját váltó esetében)[15]
  • Rekta záradék: a forgatás megtiltása, a "nem rendeletére" kikötéssel[16]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Magyar Bankszövetség , Fogalomtár | "V" Váltó; - elfogadása, - esedékessége, - kötelezettjei, - törvényes alaki kellékei, - ügylet szereplői, - beszedése.

Forrás[szerkesztés]

A Pallas Nagy Lexikona: Saját rendeletre szóló váltó, Saját váltó, Váltójog, Váltóképesség, Váltókereset
Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (Zilahy, Budapest, 1877)
Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (második, átdolgozott kiadás) (Eggenberger, Budapest, 1889)
Plósz Sándor : A magyar váltójog kézikönyve (harmadik, átdolgozott kiadás) (Eggenberger, Budapest, 1895)
Des Combes Henrik : Magyar váltójogi kézikönyv (Kósch Árpád könyvnyomdája, Eperjes, 1897) (szerző kiadása, Debrecen, 1897)
Márkus Dezső : Felsőbíróságaink elvi határozatai. A kir. Curia és a kir. ítélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, IV. kötet: kereskedelmi törvény, váltótörvény, csődtörvény; kereskedelmi- és váltó-eljárás (második, bővített és javított kiadás) (Hungária könyvnyomda, Budapest) (Grill, Budapest, 1898) Itt: Váltótörvény, 438-545. oldal
Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve, különös tekintettel a birói gyakorlatra és a külföldi törvényhozásokra (negyedik, javított és bővített kiadás) (Athenaeum, Budapest, 1904)
Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve (ötödik, javított és bővített kiadás) (Budapest, 1906)
Nagy Ferenc : A magyar váltójog kézikönyve (hatodik, javított és bővített kiadás) (Athenaeum, Budapest, 1910)
Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata I–II. (Budapest, 1921–1922)
Bozóky Géza : Magyar váltójog. Különös tekintettel a hágai nemzetközi váltójogi egyezményre és a külföldi váltójogokra (Danubia, Pécs, 1926)
Bedő Mór : A magyar váltójog kézikönyve (negyedik, javított és bővített kiadás) (Grill, Budapest, 1926) - joggyakorlati szempontból a kir. Curia több száz váltójogi eseti döntésének rövid összegzését, dátumát és ügyszámát közli.
Pethő Tibor : A váltó; gyakorlati kézkönyv, törvénymagyarázat, üzletesek, minták, példák, joggyakorlat (Budapest, 1927)
Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata. (Budapest, 1928)
Bernhard Miksa, Vekerdy Géza : A polgárijogi határozatok tára egységes szerkezetben (a m. kir. Kúriának összes elvi határozatai, jogegységi és teljes ülési döntvényei szakonként csoportosítva (Kertész József könyvnyomdája, Karcag) (Független Ügyvéd, Budapest, 1934) Itt: 144-151. oldal, Váltójog.
Kuncz Ödön : Hiteljog III. (Magyar hiteljog, csődtörvény, váltótörvény, csekktörvény) (Budapest, 1936) (Katona Gáborral)
Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Első kiadás. (Budapest, 1938) Itt: 318. oldaltól.
Stiassny József (összeállította) : A váltó- és csekkjog gyakorlati kézikönyve (URÁNIA Jogi és Gazdasági Könyvtár 6.) (Székely nyomda kiadása, Budapest, 1938)
Nyárády József : A váltó könyvelése (Officina, Budapest 1939)
Takács György : Adók és illetékek lexikona (Grill, Budapest, 1943) Itt: 595-596. oldal: Váltóilleték. 682. oldal: Váltóilleték mértéke (kulcsa).
Kuncz Ödön : A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. Második, átdolgozott kiadás. (Grill, Budapest, 1944) Itt: 349-410. oldal.
Pethő Tibor : A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben (első rész). IN: Gazdasági Jog (főszerk. Kuncz Ödön), 5. évfolyam (1944. febr.), 2. szám, p. 110-113.
Pethő Tibor : A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben (második rész). IN: Gazdasági Jog (főszerk. Kuncz Ödön), 5. évfolyam (1944. márc.), 3. szám, p. 171-175.[17]
Fehérváry Jenő : Magyar váltó- és csekkjog (negyedik, javított kiadás) (Grill, Budapest, 1948)
Hidas János : Hitel- és kölcsönszerződések, a váltó és a csekk (TIT, Budapest, 1973)
A Magyar Nemzeti Bank 428/1984. (PK. 20.) MNB számú közleménye a kereskedelmi hitelről és a váltó alkalmazásáról [1985. január 1-jei hatállyal]. IN: Pénzügyi Közlöny, a Pénzügyminisztérium hivatalos lapja, 1984. évi 20. szám (1984. december 20.) p. 448-450. Itt: 3. A váltókövetelés érvényesítése, 4. A váltók leszámítolása, 5. Viszontleszámítolás, 6. Vegyes szabályok: A saját váltó űrlapjának MNB nyomtatványszáma: P. 40 - T. Az idegen váltó űrlapjának MNB nyomtatványszáma P. 41 - T. A váltó kísérőjegyzék MNB nyomtatványszáma: P. 42 - T.)
Hidas János, Vasas Éva, Gárdos István : Váltójogi alapismeretek tájékoztatója, (Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 1985)
Baross Jenő, Kovács Mihályné, Vizváry István : A kereskedelmi hitel és a váltó gyakorlata (Datorg nyomda, Budapest, 1985)
Hardy Ilona, Komlós János : Gyakorlati útmutató a kötvény és a váltó használatához [Hardy, "A" rész: A kötvény, p. 9-42.; Komlós, "B" rész: A váltó, p. 43-62.] (Saldo kiadó, Nyomdacoop, utánny. 1987)
Szentiványi Iván : A váltó (az Interinvest kisenciklopédiája, II.) (Alsónémedi nyomda; Nexus, Budapest, 1987)
Huszti Ernő, Romhányi Józsefné : Mit kell tudni a váltóról és a váltóügyletekről? (Reform, Budapest, 1988)
Gárdos István, Tőkei Miklós, Szabó Anna : A váltó. (Szövetkezeti Szervezési Iroda kiadása, SZÖVORG nyomda; Budapest, 1989) ISBN 963 7007 40 7. A kiadványban, az MNB által rendszeresített és a Pénzjegynyomda által annak idején készített, váltónyomtatványok; kitöltési minták. A saját váltó régi azonosító száma: P. 40 (T) Pj 851423 G. Az idegen váltó régi azonosító száma: P. 41 (T) Pj 851424 G.
Baross Jenő, Fábri Ervin : A váltóról (Perfekt, Budapest, 1991)
Rácz Zsuzsanna, Rácz József : A váltó és a váltócselekmények: Hogyan használjuk a váltót? (Saldo, Budapest, 1991)
Salamonné dr. Solymosi Ibolya[18] : Kifogások a váltóperben. IN: Magyar Jog. 1991. évi 11. szám, 654-661. oldal
Salamonné Solymosi Ibolya[18] : Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65-72 oldal
Csőke Andrea[19] : "Megjegyzések Salamonné dr. Solymosi Ibolya: Kifogások a váltóperben és Félreértések a váltó körül című tanulmányaihoz". IN: Magyar Jog, 1993. évi 6. szám, 366-367. oldal
Rácz Zsuzsanna : A váltó és könyvviteli elszámolása (Saldo, Budapest, 1993)
Rácz Zsuzsanna, Rácz József : Váltócselekmények és könyvviteli elszámolásuk (Saldo, Budapest, 1993)
Salamonné Solymosi Ibolya (előadó)[20] : Váltó-aktualitások. IN: Jogi Tájékoztató Füzetek elhangzott szakmai előadásokról, 24. számú előadás, 1994. május 31. Szerkeszti és kiadja: Magyar Gazdasági Kamara Jogi Tagozat. Készült a Magyar Gazdasági Kamara házi nyomdájában, Budapest, 1995.) ISBN 963-7404-99-6
Salamonné Solymosi Ibolya[18]: Elméleti és gyakorlati vitás kérdések a váltójogban. IN: Magyar Jog, 1994. évi 5. szám, 278-284. oldal
Salamonné Solymosi Ibolya[18] : A váltó, a magyar váltójog a hatályos jogi szabályozás és a bírói gyakorlat tükrében (Agrocent, Budapest, 1994)
Nagy László : A váltó szerepe a gazdaságban, és a váltóval kapcsolatos egyes cselekmények büntetőjogi megítélése (váltójogi alapismeretek). (Szakmai Kiskönyvtár sorozat) (Kiadja: ORFK Oktatási és Kiképző Központ. Készült: ORFK GIF GEI Anyagi Osztály Nyomdaüzemében, Budapest, 1996.) Nyomtatványminták: Leszámítolásra/Viszontleszámítolásra benyújtott váltók kisérőjegyzéke. Fizetésre benyújtott váltók átvételi elismervénye [V. 6.] [P. 46. B. r.sz. - 2000 - 901514 Pátria Ny. (Ofsz. 3302)]
Leszkoven László[21] : A váltó, mint hitelviszony. IN: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica. Tomus XIV. [a Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar kiadványa; Miskolci Egyetemi kiadó], 1997. évi 14. kötet, III. Rész: Vegyes tanulmányok, p. 231-238.
Salamonné Solymosi Ibolya : Az értékpapír átruházásának sajátos szabályai. IN: Gazdaság és Jog, VI. évfolyam, 9. szám (1998. szeptember), p. 17-20.
Leszkoven László : A váltóval kapcsolatos elméleti kérdések. [A Budapesti Közjegyzői Kamara szakmai ülésén 1998. november 28-án elhangzott előadás kiegészített anyaga] IN: Közjegyzők Közlönye, XLVI. évfolyam, 1999. évi 2. szám, 6-10. old.
Leszkoven László : A váltó, mint kötelem (Novotni, Miskolc, 1999)
Leszkoven László : A váltóátruházáshoz fűződő joghatások. IN: Gazdaság és Jog, VII. évfolyam, 9. szám, 1999. szeptember, 10-14. oldal
Salamonné Solymosi Ibolya : A szerződések biztosítékai: foglaló, zálogjog, óvadék, kezesség, kötbér, bankgarancia, egyéb biztosítékok. (Nyomás és kötészeti munka: Ofszet nyomda, Vác) (Agrocent kiadó, Budapest, 1999) Itt: 58-62 oldal. Kézizálog értékpapíron; váltón, zálogforgatmány által. Gellért Andor : A váltó és a váltóra épülő banküzletek (Budapest, 1999)
Gellért Andor : A váltó és a váltóra épülő banküzletek (Banküzlet 2000) (KJK- KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest, 1999.) ISBN 963 224 385 4. Függlelék. Példák angol nyelvű váltókra.
Harsági Viktória[22] : Váltójogi jogegységesítés. IN: Magyar Jog, 2001. évi 10. szám, 618-623. oldal
Holchacker Péter : A váltóátruházás speciális joghatásai. IN: Studia Collegii de Stephano Bibó Nominati [a Bibó István Szakkollégium kiadványa], 2001. évi 3. szám, 170-196. oldal (ELTE ÁJK, tudományos diákköri dolgozat, Budapest, 2001)
Salamonné Solymosi Ibolya (szerző) : A váltó. IN: Értékpapír Kézikönyv 2002. A tőkepiaci törvény hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó értékpapírok (szerk. Szegediné Sebestyén Katalin), (Nyomás és kötészeti munka: Multiszolg Betéti Társaság, Vác. Agrocent kiadó, Budapest, 2002), Harmadik rész. A tőkepiaci törvény hatálya alá nem tartozó értékpapírok. Első fejezet, p. 351-424.
Bobek Ernő : A váltó és használata napjainkban, egy esettanulmány tükrében (ELTE szakdolgozat) (Budapest, 2008)
Salamonné Solymosi Ibolya[18] : A hitel és kölcsön jogviszonyok szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben.[23] IN: Magyar Jog, LVII. évfolyam, 8. szám; 2010. augusztus, p. 449-461.
Leszkoven László : Váltójogi határkérdések - gondolatok a váltójogi kötelezettség természetéről. IN: Gazdaság és Jog, XXI. évfolyam, 4. szám; 2013. április, p. 3-8.

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. „A váltó alapjában véve adóslevél, de annak egészen különleges faja. Az adóslevéltől a váltót mindenekelőtt az a körülmény választja el, hogy a váltó értékpapír. Az értékpapírok között a váltó legközelebb áll a kereskedelmi utalványhoz (idegen váltó), és a kötelezőjegyhez (saját váltó).” Lásd: Kuncz Ödön, A magyar kereskedelmi- és váltójog tankönyve. (Az 1938-ban kiadott könyvben a 318. oldalon, az 1944-ben kiadott könyvben a 349. oldalon.) Kuncz, ugyanezt a fogalmat adja A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata című, 1928-ben kiadott művének 260. és következő oldalán is.
  2. A forint bevezetéséig (1946), meghatározott illetéket kellett leróni a váltó aláírása előtt, mely két módon történhetett. Ha valaki állami váltóűrlapot használt, akkor a váltó ügyértékének megfelelő kategóriába tartozó váltóűrlapot vásárolt (az ügyérték kategóriáját római számok, és a váltó színe is jelezte); vagy ha valaki magán váltóűrlapot írt, akkor a váltó hátlapjára ragasztott illetékbélyeggel rótta le az állami illetéket. Az ügyértékhez tartozó váltóilleték mértékét az alábbi rendeletek szabályozták:
    • A m. kir. pénzügyminiszternek [1925. április 24-én kelt] 1925. évi 901/P.M. számú rendelete, a váltók illetékéről. IN: Budapesti Közlöny, 1925. évi 93. szám (1925. április 25.), p. 2-3.
    • A m. kir. pénzügyminiszternek [1925. április 24-én kelt] 1925. évi 902/P.M. számú rendelete, a váltóhitel biztosítására kiállított jelzáloglekötési okiratok illetékéről. IN: Budapesti Közlöny, 1925. évi 93. szám (1925. április 25.), p. 3.
    • Az illetékeknek pengőértékben kiszabásáról (megállapításáról) és lerovásáról szóló 1926. évi 163.000 számú rendelet IN: Pénzügyi Közlöny, 1926. évi 36. szám (1926. december 26.), p. 488-511. Itt, a 490-dik oldalon, 3. § (2) bekezdés.
    • A m. kir. minisztérium [miniszterelnök, 1931. október 6-án kelt] 5.100/1931. M.E. számú rendelete, egyes illetékek újabb megállapításáról. IN: Budapesti Közlöny, 1931. évi 229. szám (1931. október 8.), p. 1-11. Itt: a 9-dik oldalon, 63. §. Váltóilleték.
      • (1) A váltóilletéket: - 1. megfelelő értékű kincstári váltóűrlap felhasználásával; vagy - 2. kincstári váltóűrlappal és annak értékéhez hozzászámítandó bélyegeknek az űrlap hátsó lapjára felragasztásával; vagy végül: - 3. magánváltóűrlap hátsó lapjára felragasztott bélyegekkel kell leróni, ha az illeték 50 P-nél nem több. A felragasztott bélyegeket a váltó aláírása előtt valamelyik m. kir. adóhivatalnál (Budapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál) vagy azzal megbízott postahivatalnál felül kell bélyegeztetni.
      • (2) Ha a váltóilleték 50 P-nél több, akkor is le lehet róni az (1) bekezdésben meghatározott módon bélyeges űrlappal és bélyeggel vagy csak bélyeggel, de az illetéknek (a kincstári űrlap értékét meghaladó különbözetnek) a 68. §-ban szabályzott módon való közvetlen befizetése is választható, amit szintén a váltó aláírása előtt kell teljesíteni."
    • A m. kir. minisztérium [miniszterelnök, 1943. június 26-án kelt] 3.450/1943. M.E. számú rendelete, az állandó összegű illetékek újabb megállapításáról és az illetékekre vonatkozó egyes jogszabályok kiegészítéséről és módosításáról. IN: Budapesti Közlöny, 1943. évi 142. szám (1943. június 27.), p. 1-12. Itt: a 2-dik oldalon, 2. § (2) bekezdés, a váltó második és többi példányainak illetéke.
  3. EGYEZMÉNY az idegen és a saját váltóra vonatkozó egységes váltótörvény tárgyában. Genf, 1930. június 7.
  4. Itt értsd: 1840. évi XV. törvénycikk (a váltó-törvénykönyv behozatik). Ezt követte az 1876. évi XXVII. törvénycikk (a váltó-törvényről).
  5. Előzmény: A pénzforgalomról szóló 6/1197. (MK 61.) MNB rendelkezés. Megjelent: Magyar Közlöny, 1997. évi 61. szám, II. kötet (1997. július 10.), p. 4538-4570. A váltóbeszedésről lásd: 4542. és 4554. oldalak.
  6. 1990. évi XCIII. törvény [az illetékekről] 102. § (1) E törvény alkalmazásában "g) értékpapírnak olyan okirat vagy – jogszabályban megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi;"
  7. Merthogy nem állampapír, nem értékesíthető tőzsdén.
  8. Lásd dr. Sóvágó Lajos: Pénzügy (2007) című felsőoktatási előadási jegyzetet, a váltóról szóló részt. "Állami nyomda: barna (idegen; kibocsátó; ön fizessen) vagy zöld (saját; kiállító; én fizetek)." Megjegyzendő, hogy Sóvágó itt a Pénzjegynyomdára gondolhatott, nem pedig az Állami nyomdára; ugyanis a Pénzjegynyomda utóbb átadta a váltóblanketta nyomtatási jogot a Pátria nyomdának, és a Pátria nem zöld színben, hanem barna színben nyomtatja a saját váltót. (Az állami nyomda, legkésőbb 1946-ig, mint M. kir. Állami Nyomda készített utoljára váltót.)
  9. A Pátria Nyomda 2010 tavaszán készített ilyent utoljára. A kereslet hiánya miatt, a terméket szaküzleteiből visszavonta. Idegen váltó minta, például a Baross-Fábri: A váltóról (Bp. 1991.) című könyv 71. oldalán is található.
  10. Amit a váltóról tudni kell. IN: Cégvezetés, a cégvezetők lapja, 2000. november (VIII. évfolyam 11. szám), 38-40. oldal
  11. A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet 35. § [Váltóbeszedés]
  12. 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet [az államháztartás számviteléről] 43. § (10) bekezdés: "Ha a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, társulás, térségi fejlesztési tanács váltó kibocsátásával egyenlít ki valamely végleges kötelezettségvállalást, más fizetési kötelezettséget, az eredeti kötelezettségvállaláshoz, más fizetési kötelezettséghez kapcsolódó rovathoz tartozó teljesítés nyilvántartási számlán a váltó kamatot nem tartalmazó összegének megfelelő kiadási teljesítést, a B84. Váltóbevételek rovathoz kapcsolódó nyilvántartási számlákon követelést és bevételi teljesítést, valamint a K94. Váltókiadások rovathoz kapcsolódó nyilvántartási számlán végleges kötelezettségvállalást, más fizetési kötelezettséget kell nyilvántartásba venni. A váltó kiegyenlítését a K94. Váltókiadások rovathoz kapcsolódó teljesítés nyilvántartási számlán kell nyilvántartásba venni."
  13. Drábik János válogatott írásai , Magánpénzrendszer vagy közpénzrendszer?
  14. "Fedezetről van szó... az idegen váltó esetében, hiszen ebben a váltó kibocsátója (aki az ellenértéket kapta) a címzettet szólítja fel, hogy fizessen a rendelvényesnek." Salamonné: Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65. old.
  15. "Értékről... elsősorban a saját váltó esetében beszélhetünk, hiszen itt egybeesik az értéket megkapó váltóadós (a kiállító) és az értéket adó váltójogosult (rendelvényes) személye." Salamonné: Félreértések a váltó körül. IN: Magyar Jog, 1993. évi 2. szám, 65. old.
  16. "Ily átruházási tilalom leginkább a fedezeti váltóknál szokásos." (Stiassny: A váltó- és csekkjog gyakorlati kézikönyve (Bp. 1938.), p. 86.
  17. A fedezeti váltó érvényesítése (C. 538/1940), A kamat mérve fedezeti és fizetési váltónál (Bp. It. 4008/1940), Váltókövetelés telekkönyvi biztosítása (C. 3070/1940), Váltófizetési meghagyás kibocsátása (C. 538/1940)
  18. ^ a b c d e A publikáció megjelenésekor a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke. Szerzői közlés.
  19. A publikáció megjelenésekor a Fővárosi Bíróság bírája. Szerzői közlés.
  20. Az előadó, Salamonné dr. Solymosi Ibolya, az előadás idején 1994. május 31-én, a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke. Szerzői közlés.
  21. A szerző, dr. Leszkoven László a tanulmány megjelenésekor, 1997-ben, egyetemi tanársegéd. Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék.
  22. A publikáció megjelenésekor, 2001-ben, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudomány Kar PHD hallgatója. Szerzői közlés.
  23. Az új Ptk.-t a törvényhozás elfogadta, de az Alkotmánybíróság a 436/B/2010 ügyszámon; a Budapesten, 2010. április 26-án kelt; 51/2010. (IV. 28.) AB határozata folytán nem lépett hatályba. [Három évvel később, 2013-ban lépett hatályba.]