„Milica montenegrói hercegnő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: pt:Milica de Montenegro |
a Bot: következő hozzáadása: ru:Милица Черногорская |
||
55. sor: | 55. sor: | ||
[[pl:Milica Czarnogórska]] |
[[pl:Milica Czarnogórska]] |
||
[[pt:Milica de Montenegro]] |
[[pt:Milica de Montenegro]] |
||
[[ru:Милица Черногорская]] |
|||
[[sr:Милица Николајевна]] |
[[sr:Милица Николајевна]] |
A lap 2009. február 15., 20:08-kori változata
Milica Nyikolajevna nagyhercegné | |
Született | Милица Петровић Његош 1866. július 14.[1] Cetinje |
Elhunyt | 1951. szeptember 5. (85 évesen)[1] Alexandria |
Állampolgársága | orosz (1889–) |
Házastársa | Pjotr Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg (1889. július 26. – nem ismert)[2][3] |
Gyermekei |
|
Szülei | Milena montenegrói királyné I. Miklós montenegrói király |
Iskolái | Smolny Institute for Noble Maidens |
Kitüntetései | Order of Saint Catherine |
Sírhelye | St. Michael the Archangel Church |
A Wikimédia Commons tartalmaz Milica Nyikolajevna nagyhercegné témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Milica montenegrói királyi hercegnő, férjezett Milica Nyikolajevna orosz nagyhercegné (oroszul: Великая Княжна Милица Николаевна Романова; Cetinje, 1866. július 14. – Alexandria, 1951. szeptember 5.) előbb montenegrói királyi hercegnő, majd orosz nagyhercegné. I. Miklós montenegrói király lánya, 1889-ben lett Pjotr Nyikolajevics orosz nagyherceg felesége.
Élete
Származása
Milica a Petrovic-Njegoš-házba, Montenegró királyi családjába született, I. Miklós montenegrói király és Milena Vukotić királyné második lányaként. Milica és nővére, Anasztázia politikai okokból még gyermekkorukban az orosz cár, II. Sándor gyámsága alá kerültek. A lányok Szentpétervárott, a Szmolnij Intézetben tanultak, akárcsak a legtöbb jómódú lány. Később nővérük, Zorka szerb királyné halála után az ő gondjaikra bízták Jelenát, Zorka lányát.
Bár az orosz nemesség látszóal szívesen fogadta a nővéreket, valójában lenézték őket, mert nem tartották a lányokat jó partinak. Gúnyosan a „fekete hercegnőknek” hívták őket, mert a lányoknak sötét bőre és haja volt.
Házassága
1889. július 26-án Milica feleségül ment Pjotr Nyikolajevics Romanov nagyherceghhez. Milica nagyhercegnéként is megtarthatta eredeti nevét, de felvette mellé az apai nevét is, így lett belőle Milica Nyikolajevna. A házassággal együtt Milica nagyhercegnéi rangot kapott. Szerelmi frigyről volt szó, így boldogra sikeredett; összesen négy gyermekük született:
- Marina Petrovna (1892–1981
- Roman Petrovics (1896–1978)
- Nagyezsda Petrovna (1898–1988)
- Szofja Petrovna (1898. március 3), Nagyezsda ikertestvére volt, de születése napján meghalt; Alekszandra Petrovna nagyhercegné temette el Kijevben, a kolostorában.
Milica és húga, Anasztázia az okkultizmus és a miszticizmus hívei voltak. Eleinte egy Philippe nevű sarlatán követői közé tartoztak, de amikor Grigorij Raszputyin kezdett hírnévre szert tenni a szentpétervári arisztokrácia körében, a nővérek Raszputyin társaságába szegődtek. A Raszputyint gyűlölő oroszok a nagyhercegné és a családja ellen fordultak; Feliksz Felikszovics Juszupov herceg például egyenesen az „Ördög erőinek középpontja” nevet adta a pár znamenkai otthonának.
Raszputyin egy magát „sztarecnek” (szent ember) nevező paraszti származású szemfényvesztő volt, aki azt állította, képes meggyógyítani a vérzékenységben szenvedő Alekszej cárevicset. A legtöbb Romanovnak (így például Marija Fjodorovna anyacárnénak) szilárd meggyőződése volt, hogy Anasztázia és Milica egyengették Raszputyin útját a cári családig. Raszputyin nagy befolyásra tett szert Alekszandra Fjodorovna cárné és II. Miklós cár felett, ami végül ahhoz vezetett, hogy a Romanovok elvesztették tekintélyüket a nép szemében.
Száműzetésben
Amikor 1917-ben összeomlott a monarchia, a Nyikolajevicsek (id. Nyikolaj Nyikolajevics, Milica apósának leszármazottai) a Kaukázusban voltak, mivel 1915-ben Anasztázia férje, ifj. Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg lett a terület alkirálya. A bolsevikok hatalomátvételének hírére a Nyikolajevicsek a Krímre menekültek, ahol több Romanov is gyülekezett, a bolsevikok elől menekülve. 1918 novemberében egy brit hadihajó érkezett a Krímre, hogy elszállítsa az életben maradt családtagokat. Az ajánlattal azonban csak páran éltek; a Nyikolajevicsek ottmaradtak Marija Fjodorovna anyacárnéval. 1919 elején a HMS Marlborough angol hajó újból menekülési lehetőséget kínált nekik, és ez alkalommal már nem utasították vissza.
A Nyikolajevicsek Isztambulban átszálltak a HMS Nelsonra, ami Olaszországba, Genovába vitte őket. Az olasz királyné, Ilona, Anasztázia és Milica húga menedéket ajánlott fel nekik. A család később Franciaországba költözött. Pjotr Nyikolajevics nagyherceg 1931. június 17-én halt meg, Milica húsz évvel később, 1951. szeptember 3-án.
Források
- Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ p11118.htm#i111180, 2020. augusztus 7.
- ↑ inferred from timeline of events