Milena montenegrói királyné
| Milena | |
| Milena Vukotić | |
 | |
| Montenegró fejedelmnéje | |
| Uralkodási ideje | |
| 1860. november 8. – 1910. augusztus 28. | |
| Elődje | Darinka Kvekić |
| Utódja | önmaga királynéként |
| Montenegró királynéja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1910. augusztus 28. – 1918. november 26. | |
| Elődje | önmaga fejedelemnéként |
| Utódja | – |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Petrović-Njegoš-ház |
| Született | 1847. május 4. Montenegró, Čevo |
| Elhunyt | 1923. március 16. (75 évesen) Franciaország, Antibes |
| Nyughelye | Cetinje, ćipuri udvari kápolna |
| Édesapja | Petar Vukotić |
| Édesanyja | Jelena Vojvodić |
| Házastársa | I. Miklós montenegrói király |
| Gyermekei | ld. gyermekei szakasz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Milena témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Milena montenegrói királyné, született Milena Vukotić (szerbül: Краљица Милена Вукотић, Петровић Његош / Kraljica Milena Vukotić, Petrović Njegoš; Čevo, 1847. május 4. – Antibes, 1923. március 16.) a Petrović-Njegoš-házból származó I. Miklós montenegrói király feleségeként előbb 1860–1910 között Montenegró fejedelemnéje, majd 1910–1918 között királynéja. Férje távollétében 1869-ben és 1883-ban is az ország régense.
Élete[szerkesztés]
Származása és gyermekkora[szerkesztés]
Milena Vukotić 1847. május 4-én – a julián naptár szerint április 22-én[1] – született a Cetinjéhez közeli Čevo faluban Petar Vukotić vojvoda, szenátor és Jelena Vojvodić leányaként.[2] Petar Vukotić harcolt a montenegrói–oszmán háborúkban, tagja és alelnöke volt a montenegrói szenátusnak.[3] A kiterjedő birtokokkal rendelkező vojvoda szövetséget kötött egyik harcostársával, Mirko Petrović-Njegošsal, II. Dániel montenegrói fejedelem testvérével; a szövetség megerősítéseként 1853-ban eljegyezték gyermekeiket, az akkor csupán hat éves Milenát és a tizenkét esztendős Miklóst.[4] II. Dániel fejedelemnek egyetlen leánya volt, örököse pedig a túl heves vérmérsékletűnek tartott fivére helyett unokaöccse, Miklós volt.[5]
Anyja halála után, 1856-ban Milena majdani apósa kérésére elhagyta az apai házat, és a Petrović-Njegošok cetinjei udvarába költözött, ahol együtt nevelkedett Mirko Petrović-Njegoš leányával, Anastazijával.[4] A kor szokásainak megfelelően csak igen szegényes oktatásban részesült, írni-olvasni például nem tudott.[6][5] Vőlegénye családjával szoros, jó kapcsolata alakult ki – I. Miklós visszaemlékezése szerint „anyám és apám saját leányukként szerették. Megboldogult [Dániel] nagybátyám is nagyon szerette, és saját gyermekének tekintette, [Milena] pedig minden szempontból szeretettel és tisztelettel viseltetett irányába. Gyönyörű, kedves, bájos és odaadó teremtés volt.”[7] Milena vőlegénye 1852-től Triesztben, majd 1856-tól Párizsban tanult, így a jegyespár a házasságkötésükig tartó négy évben alig találkozott.[8]
Házassága és gyermekei[szerkesztés]
1860. augusztus 12-én II. Dániel fejedelem merényletben életét vesztette.[9] Az utódjául már 1857-ben kijelölt Miklós herceg – valószínűleg egészségi okokból – eddigre visszatért Párizsból. Csaknem közvetlenül beiktatását követően a tizenkilenc éves fejedelem súlyos tüdőgyulladást kapott; menyasszonya odaadóan virrasztott betegágya mellett.[8] A fejedelem felgyógyulása után az esküvő mihamarabbi megtartásáról döntöttek azért, hogy az ország nehogy trónörökös nélkül maradjon. Petar Vukotić személyesen vezette a montenegrói küldöttséget Szentpétervárra, hogy az ország legfőbb szövetségesének számító II. Sándor orosz cárt értesítsék a frigyről.[7]
Az egyszerű, csendes keretek között tartott menyegzőre 1860. november 8-án került sor a 15. századi, apró Vlach templomban.[10][7] A friss házasok a Biljarda palotában rendezték be otthonukat;[10] a középkori erődökre emlékeztető épület 1867-ig volt a család lakhelye.[11] A família ekkor átköltözött az eredetileg a Darinka özvegy fejedelemasszony számára építtetett cetinjei királyi palotába.[12]
Az első gyermek megszületésére négy évet, 1864 decemberéig kellett várni; ezután „megkezdődött a születések hosszú sora.”[13] I. Miklósnak és Milenának összesen tizenkét gyermeke – kilenc leány és három fiú – jött világra, közülük tízen érték meg a felnőttkort. A leányok, a két legfiatalabb hercegnő, Xénia és Vera kivételével,[14] amint betöltötték a megfelelő életkort, elhagyták a családi fészket, és a szentpétervári Szmolnij Intézetben, az orosz nemesi kisasszonyok számára fenntartott iskolában tanultak, mert otthon nem jutottak volna rangjukhoz méltó oktatáshoz.[15][16] A hercegnők minden költségét, a ruházkodást is beleértve, a mindenkori orosz cár állta.[17]
Gyermekei[szerkesztés]
- Ljubica „Zorka” (1864–1890), férje Karađorđević Péter szerb herceg, utóbb szerb király;
- Vidoszava „Milica” (1866–1951), férje Pjotr Nyikolajevics orosz nagyherceg;
- Anasztázia „Sztana” (1868–1935), első férje György leuchtenbergi herceg, második férje ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics orosz nagyherceg;
- Mária „Marica” (1869. március 29. – 1885. május 7.), fiatalon elhunyt tuberkulózisban;[16]
- Dániel (1871–1939), Montenegró trónörököse, 1921-ben lemondott trónigényéről öccse javára, felesége Jutta mecklenburg–strelitzi hercegnő, az ortodox keresztségben Milica, nem születtek gyermekei;
- Ilona (1873–1952), 1900–1946 között Olaszország királynéja, férje III. Viktor Emánuel olasz király;
- Anna (1874–1971), férje Ferenc József battenbergi herceg;
- Zsófia (1876. május 2. – 1876. június 14.);
- Mirkó Demeter (1879–1918), felesége Natalija Konstantinović, öt fia született;
- Xénia (1881–1960);
- Vera (1887–1927);
- Péter (1889–1932), felesége Violet Wegner, az ortodox keresztségben Ljubica; nem születtek gyermekei.
Montenegrói uralkodónéként[szerkesztés]
Fejedelemnéként Milena eleinte nehéz, mellőzött helyzetben volt. II. Dániel özvegye, a társaságkedvelő és a reprezentatív feladatokban igen otthonosan mozgó Darinka montenegrói fejedelemné jó viszonyban volt I. Miklóssal, így könnyen háttérbe szoríthatta a serdülőkorú, tapasztalatlan fiatalasszonyt.[18] A fejedelem sietett teljesíteni nagynénje óhajait, és fedezte utazásainak, luxusbevásárlásainak tetemes költségeit.[19] Darinka özvegy fejedelemasszony lekezelő bánásmódja mellett Milena alávetett szerepét erősítette, hogy a királyi palotába beköltöző apósa és anyósa is elvárták tőle a hagyományos feleségideálnak megfelelő engedelmességet és szerénységet.[20] A fiatal fejedelemné helyzete 1864-ben, első leányának születésével könnyebbedett, és a további gyermekek érkezésével tovább javult. Darinka özvegy fejedelemasszony ezzel párhuzamosan fokozatosan kegyvesztetté lett túlköltekezése és a kormányügyekbe való beavatkozása miatt, viszonya I. Miklóssal és annak befolyásos apjával elmérgesedett. A közvélemény is ellene és fivérei ellen fordult veszteséges vállalkozásaik miatt; mindez odáig vezetett, hogy 1867-ben az özvegy fejedelemasszony elhagyta Montenegrót.[13]
Milena fejedelemné pozíciója megerősödött: férje 1868–1869-es osztrák–magyar, illetve oroszországi utazása alatt ő kormányozta az országot régensként;[18] 1877 szeptemberében pedig a fejedelem őrá bízta, hogy a királyi palota erkélyéről hirdesse ki az alant összegyűlt tömegnek Nikšić bevételét.[21] Úgyszintén régens volt I. Miklós 1883-as konstantinápolyi látogatása alatt;[22] 1899-ben pedig a fejedelemné is elutazott az oszmán fővárosba II. Abdul-Hamid oszmán szultán meghívására. Az oszmánokkal jó kapcsolat kialakítására törekvő I. Miklós rábeszélésre a vonakodó Milena fejedelemné megtekintette a szultán háremét.[23]
Nyilvános megjelenései alkalmával a fejedelemné előszeretettel öltött nemzeti viseletet.[24] A szerény, jólelkű uralkodóné nagy népszerűségnek örvendett alattvalói körében – egy 1910-es kiadvány szerint „Milena fejedelemasszonyt jósága és nemes szíve miatt a montenegrói nép a nemzet anyjának nevezte el.”[25]
1910. augusztus 28-án, uralkodásának ötvenedik évében I. Miklós fejedelemségből királysággá nyilvánította át országát;[26] Milena ilyenformán királyné lett.
Az első világháború alatt leányaival, Xéniával és Verával ápolta a sebesült katonákat.[27] 1916. január 11-én az uralkodócsalád a védelem megszervezésével megbízott Mirkó herceg kivételével elmenekült a fővárosból a Cetinjéhez közeledő osztrák–magyar csapatok elől. Január 19-én a család és kísérete elhagyta az országot is.[28] A família Nápolyban keresett menedéket; itt I. Miklós király emigráns kormányt alakított.[29][30] A világháborút követően a szerbek megszállták Montenegrót, majd az 1918. novemberi podgoricai nemzetgyűlés határozata kimondta I. Miklós trónfosztását, illetve Szerbia és Montenegró egyesítését a Karađorđević-ház uralma alatt.[31] A szerb annexióval Montenegró megszűnt önálló és független királyságként létezni; I. Miklós és Milena pedig elveszítették trónjukat, noha I. Miklós soha nem ismerte el Montenegró és Szerbia egyesülését.[29][32]
Száműzetésben, halála és temetése[szerkesztés]
A száműzött uralkodópár és két leánya, Xénia és Vera hercegnők mintegy öt évig Nápolyban éltek, 1921-ben költöztek Franciaországba: előbb Mérignacba, majd Antibes-be.[29][25] I. Miklós még ebben az évben elhunyt; királyi címét és a dinasztia fejének szerepét elsőszülött fiúként Dániel herceg örökölte, ő azonban néhány napon belül lemondott trónigényéről unokaöccse, Mihály montenegrói herceg javára (Mihály herceg apja, Mirkó herceg még 1918-ban meghalt egy bécsi szanatóriumban).[30] A kiskorú Mihály mellé címzetes régensnek az özvegy Milena királynét nevezték ki.[29][33] 1921 júniusában lemondott az emigráns montenegrói kormány miniszterelnöke, a szerbekkel történő egyesülést hevesen ellenző Jovan Plamenac. Régensként Milena királyné nevezte ki az utódját előbb Milutin Vučinić, az ő hirtelen halála után pedig Anto Gvozdenović tábornok személyében.[34]
Milena királyné néhány hetes súlyos betegség után 1923. március 16-án hunyt el a franciaországi Antibes-ben. A régensi tisztet Mihály herceg mellett Anto Gvozdenović viselte 1929-ig.[2] A néhai királynét az olaszországi Sanremo ortodox templomában temették el, férje mellé. A rendszerváltás után, 1989 októberében az egykori király végakaratának megfelelően a házaspár és két legkisebb leányuk maradványait Montenegróba szállították, és újratemették a ćipuri udvari kápolnában.[35][2] A közel háromórás ortodox szertartáson Montenegró lakosságának több, mint a negyede részt vett.[36]
Az ország függetlenségéért küzdő montenegrói emigrációnak a néhai király halála jelentette a legsúlyosabb csapást.[37] A belső ellentétekkel is küzdő royalista mozgalom Milena királyné halálával és az emigráns kormány feloszlatásával tovább veszített erejéből.[38] A királyi család is megosztottá vált a szerbek és a Karađorđević-ház uralmának elismerésében: Péter herceg 1923 szeptemberében egyezett meg a belgrádi kormánnyal és mondott le trónigényéről, a címzetes királynak kikiáltott Mihály herceg pedig Anto Gvozdenović régensségének lejártával, 1929-ben tette ugyanezt.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Milena, montenegrói királyné. In Révai nagy lexikona XIII. kötet (Lovas–Mons). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1915. 764. o.
- ↑ a b c d Djukanović 2022 282. oldal
- ↑ Djukanović 2022 388. oldal
- ↑ a b Houston 2003 86. oldal
- ↑ a b Roberts 2007 231. oldal
- ↑ Celler 2003 263. oldal
- ↑ a b c Houston 2003 87. oldal
- ↑ a b Jovićević 1988 38. oldal
- ↑ Roberts 2007 229. oldal
- ↑ a b Jovićević 1988 40. oldal
- ↑ Djukanović 2022 43. oldal
- ↑ Jovićević 1988 43. oldal
- ↑ a b Jovićević 1988 42. oldal
- ↑ Houston 2003 213. oldal
- ↑ Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra: A Romanov-család fotóalbuma. Budapest: Magyar Könyvklub. 2006. 76. o. ISBN 963-549-260-X
- ↑ a b Roberts 2007 261. oldal
- ↑ Jovićević 1988 43. oldal
- ↑ a b Houston 2003 103. oldal
- ↑ Jovićević 1988 41–42. oldal
- ↑ Jovićević 1988 40. és 42. oldal
- ↑ Roberts 2007 246. oldal
- ↑ The History of the Year: A Narrative of the Chief Events of Interest from October 1, 1882, to September 30, 1883. (angolul) London, Párizs és New York: Cassel & Company, Limited. 1883. 186. o. Hozzáférés: 2023. január 9.
- ↑ Roberts 2007 266. oldal
- ↑ Opfell 2001 115. oldal
- ↑ a b Celler 2005 21. oldal
- ↑ Roberts 2007 276. oldal
- ↑ Giomi, Fabio: Making Muslim Women European: Voluntary Associations, Gender, and Islam in Post-Ottoman Bosnia and Yugoslavia (1878–1941). Budapest: Central European University Press. 2021. 113. o. ISBN 9789633863688
- ↑ Roberts 2007 313. oldal
- ↑ a b c d Opfell 2001 116. oldal
- ↑ a b Nemzeti Újság 1923
- ↑ Roberts 2007 322. oldal
- ↑ Bajza 1927 363. oldal
- ↑ Bajza 1927 364. oldal
- ↑ Bajza 1927 365. oldal
- ↑ Opfell 2001 118. oldal
- ↑ Roberts 2007 435. oldal
- ↑ Roberts 2007 332. oldal
- ↑ Bajza 1927 366. oldal
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Milena of Montenegro című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Bajza 1927: Bajza József: A montenegrói kérdés. Budapesti Szemle, CCVII. évf. 601. sz. (1927) 321–372. o. Hozzáférés: 2023. január 7.
- ↑ Celler 2003: Montenegró: A fekete hegyek uralkodói. In Celler Tibor: Uralkodócsaládok trón nélkül. Budapest: K.u.K. Könyv- és Lapkiadó Kft. 2003. 261–265. o. ISBN 963-9384-57-7
- ↑ Celler 2005: Celler Tibor: Balkáni fejedelmek: Szerbia és Montenegró uralkodó dinasztiái (13.). Családi kör, XVI. évf. 25. sz. (2005. június 23.) 20–21. o. Hozzáférés: 2023. június 13.
- ↑ Djukanović 2022: Djukanović, Bojka: Historical Dictionary of Montenegro. London: Rowman & Littlefield. 2022. ISBN 9781538139158
- ↑ Houston 2003: Houston, Marc: Nikola & Milena: King & Queen of the Black Mountain. London: Leppi Publications. 2003. ISBN 9780952164449
- ↑ Jovićević 1988: Jovićević, Milan: The Montenegrin Royal Marriages. Cetinje: Museums of Cetinje. 1988.
- ↑ Opfell 2001: Opfell, Olga S: Royalty Who Wait: The 21 Heads of Formerly Regnant Houses of Europe. Jefferson, Észak-Karolina és London: McFarland. 2001. ISBN 9780786450572
- ↑ Nemzeti Újság 1923: A „fekete hegyek országának” királynéja meghalt. Nemzeti Újság, V. évf. 62. sz. (1923. március 17.) 4. o. Hozzáférés: 2023. január 7.
- ↑ Roberts 2007: Roberts, Elizabeth: Realm of the Black Mountain: A History of Montenegro. London: Hurst & Company. 2007. ISBN 9781850658689
| Előző: Darinka Kvekić fejedelemnéként |
|
Következő: − |
