„Ottlyk György” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2009. január 17., 20:29-kori változata

Ottlyk György (1656? – 1723 után?) Trencsén vármegyei köznemesi család leszármazottja, Thököly Imre ezredese, majd II. Rákóczi Ferenc brigadérosa és főudvarmestere.

A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A váradi pasa azonban – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a törökök csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok kuruc emiatt át állt a „labancokhoz”, köztük Ottlyk György is. Az Aeneas Caprara, császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a kassai várvédők egy részét a várkapitány, Faygel Péter és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk I. Lipót császár-király ezredeseként részt vett Buda 1686. évi visszafoglalásában. Antonio Caraffa császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az eperjesi vésztörvényszék halálos ítéletét (felmentették).

Már 1703-ban csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában Lengyelországba távozott, de – mint sokan mások – élve a szatmári béke adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.

Feltehetően 1723 után halt meg. Önéletírása fontos kordokumentum.

Források

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.

Külső hivatkozások

Lásd még

Kuruc brigadérosok listája

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-'''Ottlyk György''' (1656? - 1723 után?), [[Trencsén vármegye]]i köznemesi család leszármazottja, [[Thököly Imre]] ezredese, majd [[II. Rákóczi Ferenc]] brigadérosa és           főudvarmestere.
+'''Ottlyk György''' (1656? – 1723 után?) [[Trencsén vármegye]]i köznemesi család leszármazottja, [[Thököly Imre]] ezredese, majd [[II. Rákóczi Ferenc]] brigadérosa és           főudvarmestere.
-A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa azonban - a szövetségesi kapcsolat ellenére - 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok [[kuruc]] emiatt át állt a "[[labancok]]hoz", köztük Ottlyk György is. Az [[Aeneas Caprara]], császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[Kassa|kassai]] várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk [[I. Lipót]] császár-király ezredeseként résztvett [[Buda]] 1686. évi visszafoglalásában. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] halálos ítéletét (felmentették).
+A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa azonban – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. A törökök ballépése végzetes volt: sok [[kuruc]] emiatt át állt a „[[labancok]]hoz”, köztük Ottlyk György is. Az [[Aeneas Caprara]], császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[Kassa|kassai]] várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. Ottlyk [[I. Lipót]] császár-király ezredeseként részt vett [[Buda]] 1686. évi visszafoglalásában. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] halálos ítéletét (felmentették).
-Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]] indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve - a szabadságharc végéig - főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711. februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de - mint sokan mások - élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.
+Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]] indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de – mint sokan mások – élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.
 Feltehetően 1723 után halt meg. ''Önéletírása'' fontos kordokumentum.
 ==Források==
-* Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.
+* Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.
 ==Külső hivatkozások==
@@ 17. sor: / 17. sor: @@
 [[Kuruc brigadérosok listája]]
+[[Kategória:17. századi magyarok]]
-[[Kategória: 17. századi magyarok]]
+[[Kategória:18. századi magyarok]]
-[[Kategória: 18. századi magyarok]]
 [[Kategória:Magyar történelmi személyek]]
 [[Kategória:A Rákóczi-szabadságharc fontosabb alakjai]]