„Kékfrankos” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: ISBN formátum javítása |
||
42. sor: | 42. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
* Prohászka Ferenc: ''Szőlő és bor'', Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 238. oldal; ISBN 963 |
* Prohászka Ferenc: ''Szőlő és bor'', Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 238. oldal; ISBN 963-230-442-X |
||
* Borlexikon [http://borlexikon.blogspot.com/search/label/*Sz%C5%91l%C5%91fajt%C3%A1k] |
* Borlexikon [http://borlexikon.blogspot.com/search/label/*Sz%C5%91l%C5%91fajt%C3%A1k] |
||
A lap 2008. november 29., 15:07-kori változata
Kékfrankos | |
vörösborszőlő | |
Egyéb nevei | Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka |
Nemesítés alapfajtái | Gamay típus klónja |
Továbbnemesítés fajtái | Vinifera változat |
Hazai elterjedtsége | Soproni, Villányi, Szekszárdi és Egri borvidékek |
Általános elterjedtsége | Közép-Európa, elsősorban Ausztria és Németország |
Fürt leírása | közepesen tömött, rövid nyelű |
Érési időszak | szeptember vége |
Művelésmód | kordon |
Borának jellemzői | csersavban gazdag, zamatos, fűszeres |
Jelentős borai | Egri bikavér, Szekszárdi bikavér |
A kékfrankos szőlőfajta, amelyből tipikusan tanninban gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. Hasonnevei: többek közt Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka [1]. Magyarország legelterjedtebb vörös borszőlőfajtája.
A német név (Lemberger) Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több, mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a Gamay típus klónozása lehetett, de ma már igazi Vinifera változatnak tekintik.
Leírása
Tőkéje gyors növésű. Fürtje közepes nagyságú, közepesen tömött, rövid nyelű. Bogyói közepesek, vastag héjúak, kissé hamvasak. Jól termő fajta, szeptemberben szüretelhető és a leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad.
A kékfrankos általános Közép-Európában, beleértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Szekszárdon és Egerben. A négy borvidék kékfrankos borai eltérő jellegűek [2].
A kékfrankos 7-8 évvel ezelőtt még itthon lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, mostmár vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak, és jó kékfrankost csak nálunk csinálnak a világon [3]). A kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója az egri és a szekszárdi bikavérnek is.
A Monarchiában a 19. században terjedt el, eredete vitatott. Tartja magát az a nézet is, hogy a Kaszpi-tenger vidékéről származik és még a honfoglaló magyarok hozták magukkal. (Ennek igazolására nehéz forrást találni.)
Soproni hagyomány
Sopronban az a hagyomány, hogy nevét a Bonaparte Napóleon hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, a jobb borokat ugyanis a helyi gazdák csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték a katonáknak, a fehér színű háborús papírpénz nem kellett nekik. (A történet nem igaz: abban az időben még Sopronban és környékén is főleg fehérborokat készítettek és csak a filoxéravész után, a 19. század második felében tértek át a kékfrankosra) [4].
Utódaik a kékfrankos fővárosának tartják Sopront, erre utal a 2005-ben útjára indított Kékfrankos Nyár rendezvénysorozat neve is [5]. Sopronban mintegy 1140 hektáron termesztik és ezt a világ legnagyobb egybefüggő kékfrankos-ültetvényének tartják [6].
A soproniak nem egyedül büszkék a kékfrankosukra. A sopronival egy borvidéket alkotó, de a trianoni békeszerződéssel leválasztott északi Burgenlandot is szeretik az ottaniak Blaufrankischlandnak nevezni [7].
Forrás
- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 238. oldal; ISBN 963-230-442-X
- Borlexikon [8]