„Barátság kőolajvezeték” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
hibas link |
|||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
A csővezeték a délkelet-oroszországi [[Szamara]] városnál kezdődik, ahol a [[Nyugat-Szibéria|Nyugat-Szibériából]] az [[Ural]]ból és a [[Kaszpi-tenger]]től érkező olajat táplálják bele. A [[Belarusz Köztársaság|belarusz]] [[Mazir]] városnál északi és déli ágra szakad. A Belaruszba lépő csővezeték szállítókapacitása évi 70 millió tonna[http://nol.hu/cikk/430499/]. |
A csővezeték a délkelet-oroszországi [[Szamara]] városnál kezdődik, ahol a [[Nyugat-Szibéria|Nyugat-Szibériából]] az [[Ural]]ból és a [[Kaszpi-tenger]]től érkező olajat táplálják bele. A [[Belarusz Köztársaság|belarusz]] [[Mazir]] városnál északi és déli ágra szakad. A Belaruszba lépő csővezeték szállítókapacitása évi 70 millió tonna[http://nol.hu/cikk/430499/]. |
||
[[ |
[[Ukrajna|Ukrajnában]], a magyar és a [[Szlovákia|szlovák]] határ közelében a vezeték két irányba ágazik el. Az egyik Magyarországra halad, a másik Szlovákiába. Ez utóbbin kapja az orosz kőolajat [[Csehország]] is. A szlovákiai ágon évi mintegy 20 millió tonna kőolaj halad át. |
||
==Magyarországon== |
==Magyarországon== |
||
A lap 2008. október 15., 11:51-kori változata
A Barátság csővezeték (oroszul: нефтепровод Дружба, nyeftepravód druzsba) a világ leghosszabb kőolajvezetéke (a második leghosszabb a Baku-Tbiliszi-Ceyhan csővezeték).
A Szovjetunió építtette az 1960-as években. Első Magyarországi szakaszának építését 1962-ben fejezték be (az építésről szóló megállapodást 1959. december 19-én írta alá a Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország.) A vezetéket 1964-ben helyezték üzembe. Üzemeltetője ma az orosz állami tulajdonú Transznyefty (Транснефть) cég.
Oroszország-ból halad nyugati irányba több, mint négyezer kilométert. Neve arra utal, hogy eredeti rendeltetése a Szovjetunió nyugati területeinek, illetve a közép-európai "baráti" szocialista országok kőolajjal való ellátása volt. Ma az orosz (és kazah) olaj európai szállításainak fő artériája.
A csővezeték a délkelet-oroszországi Szamara városnál kezdődik, ahol a Nyugat-Szibériából az Uralból és a Kaszpi-tengertől érkező olajat táplálják bele. A belarusz Mazir városnál északi és déli ágra szakad. A Belaruszba lépő csővezeték szállítókapacitása évi 70 millió tonna[1].
Ukrajnában, a magyar és a szlovák határ közelében a vezeték két irányba ágazik el. Az egyik Magyarországra halad, a másik Szlovákiába. Ez utóbbin kapja az orosz kőolajat Csehország is. A szlovákiai ágon évi mintegy 20 millió tonna kőolaj halad át.
Magyarországon
Az első magyarországi szakasz, a 148 kilométer hosszú, 400 milliméter átmérőjű "Barátság I." 1962-ben készült el. A 600 milliméteres átmérőjű Barátság II-t 1972-re készítették el.
A vezeték éves kapacitása Magyarország felé mintegy 12 millió tonna, az érkező mennyiség azonban ennél jóval kevesebb, mintegy 8 millió tonna. A délről, Fiuméból érkező Adria vezeték kapacitása 10 millió tonna. Többször felmerült, hogy az oroszországi kőolajszállítások akadozása esetén az Adria vezetéken megfordítható a szállítás iránya (az Adriai-tengerről ebben az esetben vízi úton szállított kőolaj érkezne), erre azonban még sohasem került sor.
Az ellátási zavarok áthidalására Magyarországnak a Nemzetközi Energia Ügynökség előírásai alapján minimum 90 napos kőolajtartalékot kell tartania, a készletezést az összes importőrt tömörítő szervezet, a Kőolaj- és Kőolajtermék Készletező Szövetség (KKKSZ) végzi.
2008. október 14-én a pest megyei Ecser mellett kilyukadt a Barátság kőolajvezeték, melyet egy autópályaépítő-munkagép sértett meg.[1]
|
Ez a gazdasági témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |