„Nyugati-Ghátok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Százalék- és ezrelékjelek, valamint Celsius- és mindenféle fokok körüli rendezés
DragonBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: kn:ಪಶ್ಚಿಮ ಘಟ್ಟಗಳು
15. sor: 15. sor:


{{Link FA|mr}}
{{Link FA|mr}}

[[en:Western Ghats]]
[[en:Western Ghats]]
[[cs:Západní Ghát]]
[[cs:Západní Ghát]]
25. sor: 26. sor:
[[it:Ghati occidentali]]
[[it:Ghati occidentali]]
[[ja:西ガーツ山脈]]
[[ja:西ガーツ山脈]]
[[kn:ಪಶ್ಚಿಮ ಘಟ್ಟಗಳು]]
[[kn:ಸಹ್ಯಾದ್ರಿ]]
[[ml:പശ്ചിമഘട്ടം]]
[[ml:പശ്ചിമഘട്ടം]]
[[mr:सह्याद्री]]
[[mr:सह्याद्री]]

A lap 2008. október 3., 04:50-kori változata

A Dzsog-vízesés a Nyugati-Ghatokban, Karnatakában.
A Nyugati-Ghatok Matherannál, Mumbai közelében.

A Nyugati-Ghatok vagy Nyugati-Ghátok (kannada ಸಹ್ಯಾದ್ರಿ, marathi सह्यद्रि, tamil மேற்கு தொடர்ச்சி மலை), vagy másik ismert nevén Szahjadri-hegység hegyvonulat az indiai szubkontinens nyugati partvonala mentén. Mintegy 60 000 négyzetkilométernyi területet foglal el. A folyórendszer, amelynek vízgyűjtőjét képezi, India területe mintegy 40%-ának vizeit vezeti el.

A hegylánc a Dekkán-fennsík nyugati szegélyén fut végig, észak-déli irányban, elválasztva egymástól a fennsíkot és az Arab-tenger mentén futó keskeny parti síkságot. Északon Gudzsarát és Mahárástra határa közelében kezdődik, a Tapti folyótól délre, és innen mintegy 1600 kilométer hosszan halad dél felé Mahárástra, Goa, Karnataka, Tamil Nadu és Kerala államokon keresztül. Kanjakumarinál végződik, a szubkontinens déli csúcsánál. Hegyeinek mintegy 60%-a Karnatakában van.

A Nyugati-Ghátok átlagos kiemelkedése 1200 méter. Mintegy 30%-ban erdő borítja. Egyike a világ nyolc nagy biodiverzitás-gyűjtőjének: több, mint 5000 virágos növény faj, 139 emlősfaj, 508 madár- és 179 kétéltűfaj otthona. Legalább 325 veszélyeztetett faj él a Nyugati-Ghatokban.[1]

Jegyzetek

  1. MYERS, N., R.A. MITTERMEIER, C.G. MITTERMEIER, G.A.B. DA FONSECA, and J. KENT. (2000) “Biodiversity Hotspots for Conservation Priorities.” Nature 403:853–858, retrieved 6/1/2007MYERS, N.