„Jakab Ödön (költő)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Infoboxban, amit lehet wikidatából. A már nem használatos keresztek törlése. A szülei részhez szükségtelen beírni, hogy kinek a szülei, hiszen egyértelmű, hogy kié. Jegyzetek és források sorrendjének cseréje.
A Wikioédia nem idézetgyűjtemény, különösen nem teljes nekrológok formázatlan beillesztésének a helye
41. sor: 41. sor:
Megcsalni csak a föld nem fog soha!}}
Megcsalni csak a föld nem fog soha!}}


Főképp hazafias hangvételű verseket, elbeszéléseket és regényeket írt, de a nevéhez fűződik számos, nagy sikerrel bemutatott színmű és dráma is. Lírai költészetére és balladáira a legnagyobb hatást [[Arany János (költő)|Arany János]], [[Petőfi Sándor]], valamint marosvásárhelyi tanára, [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajos]] gyakorolták, elbeszélései pedig [[Mikszáth Kálmán (író)|Mikszáth Kálmán]] hatásáról vallanak. Népszerűsége a 19. század végén, a századforduló táján érte el a csúcsát, ''[[Árgírus|Argirus]]'' című elbeszélő költeményéért 1894-ben elnyerte az Akadémia Nádasdy-díját. Életműve azonban nem bizonyult maradandó értékűnek. Még életében, a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] első nemzedékének színre léptekor avultnak minősítették művészetét, s műveit önálló kötetben halála óta nem adták ki Magyarországon.
Főképp hazafias hangvételű verseket, elbeszéléseket és regényeket írt, de a nevéhez fűződik számos, nagy sikerrel bemutatott színmű és dráma is. Lírai költészetére és balladáira a legnagyobb hatást [[Arany János (költő)|Arany János]], [[Petőfi Sándor]], valamint marosvásárhelyi tanára, [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajos]] gyakorolták, elbeszélései pedig [[Mikszáth Kálmán (író)|Mikszáth Kálmán]] hatásáról vallanak. Népszerűsége a 19. század végén, a századforduló táján érte el a csúcsát, ''[[Árgírus|Argirus]]'' című elbeszélő költeményéért 1894-ben elnyerte az Akadémia Nádasdy-díját. Életműve azonban nem bizonyult maradandó értékűnek. Még életében, a ''[[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]'' első nemzedékének színre léptekor avultnak minősítették művészetét, s műveit önálló kötetben halála óta nem adták ki Magyarországon.
Irodalomtörténészként folyóiratok lapjain több megemlékezést, életműelemzést adott közre irodalmi példaképeiről, [[Kazinczy Ferenc|Kazinczyról]], [[Arany János (költő)|Aranyról]], [[Petőfi Sándor|Petőfiről]] és [[Tolnai Lajos (író)|Tolnairól]].
Irodalomtörténészként folyóiratok lapjain több megemlékezést, életműelemzést adott közre irodalmi példaképeiről, [[Kazinczy Ferenc|Kazinczyról]], [[Arany János (költő)|Aranyról]], [[Petőfi Sándor|Petőfiről]] és [[Tolnai Lajos (író)|Tolnairól]].

=== Társasági tagságai és elismerései ===
=== Társasági tagságai és elismerései ===
Mint korának elismert és közkedvelt irodalmára, 1883-tól a [[Petőfi Társaság]], 1895-től a [[Kisfaludy Társaság]] rendes tagja volt, s 1924-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] is levelező tagjai közé választotta. 1920-ban életművéért a Petőfi Társaság nagydíját kapta meg.
Mint korának elismert és közkedvelt irodalmára, 1883-tól a [[Petőfi Társaság]], 1895-től a [[Kisfaludy Társaság]] rendes tagja volt, s 1924-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] is levelező tagjai közé választotta. 1920-ban életművéért a Petőfi Társaság nagydíját kapta meg.


Pékár Gyula. Író Magyar országgyűlési képviselő megemlékezése Jakab Ödön ravatalánál. — 1931. március 8-án. „Magyarország oszlopa, a magyar hit a magyar remény, a magyar halhatatlanság ékes szavú poéta-apostola, ím hol Te is elhagysz minket és épp abban a viharos percben, midőn a létében fenyegetett, csonkán vérző hazának legnagyobb szüksége lenne ily meg nem alkuvó, meg nem hajlítható szittya jellemderekakra, ily hő és hű székely magyar szívekre, melyek az ezeréves és át nem értékelt nemzeti hagyományok ihletett és ihlető ereklyetartói. Jakab Ödön, te is elmégy és engem midőn most a M. Tudományos Akadémia, Petőfi- és Kisfaludy Társaság nevében a még le nem szegezett koporsóban nyugvó, földi szemnek utolszor látható orcád elé lépek, engem a búcsú e fájó percében elfog a nagy magyar bánat, mert úgy érzem, a magyar erő oltártüzének egy lángja most utolsót lobban s a Te költői léleklángod elsuhanásával csak annál sötétebb lesz körülöttünk a rémes álmú trianoni éjszaka. Hűlő kezed kisiklik tartóztató ujjaim közül... hosszú harminc éven át barátian enyém volt Jakab Ödön férfiasán nemes jobbja s valahányszor megszorítottam, mindig úgy éreztem: jobbá és magyarabbá leszek a kozmopolita hivalkodású magyar főváros Bábelében. Jakab Ödön szeméből a messze székely tájak attilai napsütése sugárzott felém s poéta-ajkának ihletett szavából a marostordiai, vadasdi vadvirágok illata áradt rám, újabb és újabb magyar törhetetlenségre üdítve, lelkesítve engemet. Erdély, Marostorda, Vadasd. Ó ti, hosszú ezer éven át magyar napsütésben tavaszodé tájak, beh messze is vagytok ma ettől a koporsótól, melynek száműzött el némult lakója napsütéstek káprázatát immár a lét más rejtelmes dimenzióiba viszi el most magával. Erdély, Marostorda, Vadasd .., hej, ti most nem magyarul, nem magyarnak tavaszodtok, tán Jakab Ödön honi várágai is már más nyelven társalognak, — s én úgy érzem mégis, - olt messze a keleti csonka határon túl, de a Szent Istváni őrbérceken fájóan innen,’ ott most e percben nagyot dobban a föld szíve: e szív, a föld szíve, nem múló évadidőknek és évadnemzeteknek, nem bitorló idényuralmaknak fogad szót; a föld, azok a makacs, nehéz székely hegyek székelyek maradnak s szent az a misztikus szerződés, mely az emberi ahhoz a röghöz s a rögöt ahhoz az emberhez köti, amely rögön az ember született, amelyen életét ahhoz a röghöz kötő napvilágon meglátta. Honszeretet, honhűség, hon- kötelem, honáldozat, hontudat... ti legihlettebb forrásai minden szépnek, igaznak és jónak, minden legnagyobbnak e földön, ti mind a rög s a születő ember ama misztikus szerződéséből fakadtok és van-e Hálátoknál nagyobb erő e glóbuson? Hisz a világtörténet harcai se mások, mint véges végig ez erők harcai... és Jakab Ödön nemesen zengő poézisa is csak a ti székely-magyar kasztíliai vizetekből fakadt! Fennkölten üde, tiszta poézis ez, mely nem a Nadír anyagias érzékiségébe taszít, hanem a Zenith fennkölt eszményei felé üdíti a magasba a lelket. Jakab Ödön a marosvásárhelyi s a kolozsvári iskolák puritán szellemének tanítványa s e szellem a pestbudai Bábelben se hagyja el őt. Tanárként jön fel a fővárosba és sikerekkel dús irodalmi pályája az országos népszerűség jegyében itt szélesedik diadallá a magyar glóbus szélrózsájának minden irányában, ötven éven át dalol s művei: „Hangok az ifjúságból“, a „Nyár“, a „Tetemrehívás“. „Szilágyi és Hajmási“, de mindenekfelett mély érzésű,. Róza“-dalai a nemes szenvedelem, a nemes szerelem el nem homályosuló gyöngyszemei. .„Őszi virágait“ a M. T. Akadémia az Ormódy-dijjal, „Árgirus“-át pedig a Nádasdy-jutalommal hintette ki. Szép élet, szép pálya, mint a napsugár, oly egyenes, éltető, derűs, nemes. E derűt csak most tizenhárom éve homályosítja el a forradalmak borúja. A nemzetköziség vörös villáma szívén találja a hazafiság hősét, Jakab Ödönt, s Szűkebb székely hazájának gálád elszakítássá komor-sötét felhőkbe fullasztja élte napjának lemenetelét. És legnagyob bánata az lett, hogy az idegen rombolókhoz még hűtelen honi magyar Írók s költők is csatlakoztak, kik csákánnyal estek neki a szent nemzeti hagyományok rombolásának. Ez fájt neki legjobban. De csitt! A perc int: a homokóra, a nemes eszmények, nemes hagyományok nemesen zengő költőjének homok órája Lejárt. Drága barátom, midőn a M. T. Akadémia, a Petőfi- s a Kisfaludy-Társaság elismerésének virágait meginduló koporsód útjára hintem, csak egyet szeretnék kívánni neked addig is, míg újból magyarul illatozó vadasdi virágok pompázhatnak majd otthoni hantodon, legyen Neked könnyű itt, Csonka Kis Magyarhonban a föld! Magyarság oszlopa, a magyar hit, magyar remény, magyar halhatatlanság ékes szavú poéta-apostola, Jakab Ödön, Isten veled!”<ref>Jakab Ödön. Pékár Gyula. Író Magyar országgyűlési képviselő. Jakab Ödön ravatalánál. — 1931. március 8-án. Kisfaludi Társaság. Évi. 58. k. 343—345. 1.</ref>
=== Főbb művei ===
=== Főbb művei ===
'''Lírai és prózai művei'''
'''Lírai és prózai művei'''

A lap 2020. október 28., 12:05-kori változata

Ez a szócikk a költő-író Jakab Ödönről szól, a festőművész életrajzához lásd: Jakab Ödön (festő)
Jakab Ödön
Született1854. július 26.[1]
Vadasd
Elhunyt1931. március 5. (76 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársa1. Szénásy Róza. (Mezőpanit, 1855. február 5. – Budapest, 1905. október 6.)
2. d’Aiguemorte Bornand Clara Mária
SzüleiJakab István (Vadasd, 1795. szeptember 30. – Vadasd, 1865. január 9.)
Nagy Mária (vajai) (Székelyvaja, Marosmegye, 1823. – Vadasd, 1907. január 11.)
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakab Ödön témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Jakab Ödön 1928-ban
Jakab Ödön 1927-ben otthonában, Budapest Vörösmarty utca. 11.a
Jakab Ödön sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2010-ben

Jakab Ödön (Vadasd, 1854. július 26. – Budapest, Erzsébetváros, 1931. március 5.[2]) költő, író, drámaíró, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1924). Kora irodalmának egyik legnépszerűbb alakja volt, népi-nemzeti irányú verseinek, prózai és színpadi műveinek köszönhetően a 19–20. század fordulójának legkedveltebb szerzői közé tartozott.

Életútja

Jakab István földbirtokos és Nagy Mária fia. 1863-tól a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Első verseit ekkor, marosvásárhelyi diákévei alatt írta nagy lelkesedéssel, s tanárai – Mentovich Ferenc és Tolnai Lajos – is buzdították az irodalmi pályafutásra. „Első feltünést keltett költeménye: Nem látták a kicsi fiam? a Fővárosi Lapokban 1874-ben jelent meg; azóta verses és prózai dolgozatokat írt még a következő lapokba: Vasárnapi Újság (1877 óta), Figyelő (VI. 1879. Kazinczy Ferencz classicismusáról), Magyarország és a Nagyvilág, Ország-Világ, Koszorú, Havi Szemle, Magyar Szalon, Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap, Athenaeum nagy képes Naptára, Igazmondó (1876–78), Székely Nemzet, Divat-Salon, Arad és Vidéke (1882–90), Képes Családi Lapok (1885), Kölcsey Egyesület Évkönyve (IV. 1887), Erdélyi Írók és művészek Almanachja (1892), Magyar Írók és Művészek (1894), Nemzeti Újság (1896. 265-ik sz., Még egy szó a czímkérdésről) satöbbi.”[3]

1874-től a kolozsvári tudományegyetemen hallgatott magyar nyelvet és irodalmat, s 1878 januárjában e tárgyakból szerezte meg tanári oklevelét is. Ezt követően két hónapot Budapesten töltött, és megjelent versei után kapott honoráriumából élt, majd 1878 júniusától báró Kemény Domokos marosvásárhelyi házánál nevelősködött. 1879 tavaszától rövid ideig a pancsovai, majd ugyanazon év szeptemberétől a dévai főreáliskolában tanított. 1884-ben Budapestre költözött, s a fővárosi VI. kerületi főreáliskola tanára volt egészen 1910-es nyugdíjazásáig. A tanítástól való visszavonulását követően életét az irodalomnak és irodalomtörténeti vizsgálódásainak szentelte. Szoros baráti kapcsolatot ápolt Tömörkény István íróval a Dugonics Társaság alapító tagjával. Jakab Ödön írásait a Szegedi Naplóban közölte Tömörkény István.

Első felesége, Szénásy Róza 1905-ben hunyt el, a sajóudvarhelyi temetőben található sírjára Jakab Ödön verse került: „Mert szép és jó volt mindenek felett, / Jobban szerettem, mint a lelkemet, / Daloltam Őt, s míg dal lesz lantomon, / Siratva folyvást dalolni fogom. / Ha pedig egykor én is elmegyek, / Kedves madárkák, majd ti jöjjetek, / S helyettem lágyan altatva porát, / Zengjétek róla itt a dalt tovább!”[4]

Munkássága

Részlet Jakab Ödön Szeresd a földet! című verséből:

„Szeresd a földet! A föld jó, és nemes.
És semmi sincs, mit méltóbban szeress!
Szülő elűzhet, testvér rossz lehet,
Máshoz pártolhat hűtlen kedvesed,
Lehet mindenki hozzád mostoha,
Megcsalni csak a föld nem fog soha!”

Főképp hazafias hangvételű verseket, elbeszéléseket és regényeket írt, de a nevéhez fűződik számos, nagy sikerrel bemutatott színmű és dráma is. Lírai költészetére és balladáira a legnagyobb hatást Arany János, Petőfi Sándor, valamint marosvásárhelyi tanára, Tolnai Lajos gyakorolták, elbeszélései pedig Mikszáth Kálmán hatásáról vallanak. Népszerűsége a 19. század végén, a századforduló táján érte el a csúcsát, Argirus című elbeszélő költeményéért 1894-ben elnyerte az Akadémia Nádasdy-díját. Életműve azonban nem bizonyult maradandó értékűnek. Még életében, a Nyugat első nemzedékének színre léptekor avultnak minősítették művészetét, s műveit önálló kötetben halála óta nem adták ki Magyarországon. Irodalomtörténészként folyóiratok lapjain több megemlékezést, életműelemzést adott közre irodalmi példaképeiről, Kazinczyról, Aranyról, Petőfiről és Tolnairól.

Társasági tagságai és elismerései

Mint korának elismert és közkedvelt irodalmára, 1883-tól a Petőfi Társaság, 1895-től a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt, s 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjai közé választotta. 1920-ban életművéért a Petőfi Társaság nagydíját kapta meg.

Főbb művei

Lírai és prózai művei

  • Költemények, Budapest, 1879.
  • Székely históriák, elbeszélések, Budapest, 1884.
  • Hangok az ifjúságból, versek, Budapest, 1886.
  • Az Amerikába vándorolt magyarok gyászos története, Budapest, 1886.
  • Marosszéki történetek, Budapest, 1886.
  • Székely nóták, versek és elbeszélések, Budapest, 1886.
  • A pusztulás útja, regény, Budapest, 1888.
  • Nyár, versek, Budapest, 1891.
  • Árgirus: Tündérmese négy énekben, elbeszélő költemény, Budapest, 1894. MEK.[5]
  • Falu, elbeszélések, Budapest, 1896.
  • Pásztortüzek, versek, Budapest, 1896.
  • Komédiák, elbeszélések, Budapest, 1898.
  • A két imposztor: Elbeszélés gyermekek számára, Budapest, 1898.
  • Élet, elbeszélések, Budapest, 1899.
  • Szilágyi és Hajmási, elbeszélő költemény, Budapest, 1899.
  • Pihenő, elbeszélések, Budapest, 1903.
  • Róza, versek, Budapest, 1907.
  • Őszi virágok, versek, Budapest, 1910.
  • Délibáb, elbeszélések, Budapest, 1913.
  • Este felé, költemények, Budapest, 1926.
  • Mesélő esték, elbeszélések, Budapest, 1930.

Színpadi művei

  • Szegény Radóné, népszínmű, bemutató: Kolozsvár, 1887.
  • Galambodi Sándor, népszínmű, bemutató: Kolozsvár, 1889.
  • A jövevények, társadalmi dráma, bemutató: Budapest, Nemzeti Színház, 1902.
  • A pásztói pap, történelmi dráma, bemutató: 1913.

Emlékezete

Jakab Ödön védett síremléke a Fiumei úti temetőben található (46-0-1-13. sz. sírhely). Sírverse: „Ott születtem a hegyvidéken, Oda köt minden jó emlékem. A hegyi dalt még most is hallom, Vándorolni a hűs fuvalmon.”[1] Halálának 86. évfordulóján, 2017. március 5-én a Vadasdról Magyarországra származottak csoportja megemlékezést tartott a sírnál, 2017. június 25-én pedig Vadasdon átadták a Jakab Ödön-emlékszobát.[6] A költő oldalági leszármazottja, Sipos Béla pécsi egyetemi tanár és Rózsa Judit által szervezett emlékszobában könyveket, kéziratok, levelek és családi fényképek eredeti példányait és másolatait őrzik.[7] Nemzeti Sírhelyek. Jakab Ödön. Fiumei úti temető, Budapest. Parcella, Szakasz, Sor, Sír: 46, N/A, 1, 13. Védett: 2004.[8]

További információk

  • Rózsa Jutka. Megemlékezés Jakab Ödön sírjánál. Vadasd Otthonunk. Fiúmei Temető. 2017. március. 5. videó
  • Jakab Ödön: A mi harangjaink. 2019. október 22. videó
  • Mihályfalvi János. Zene Vesztergám Miklós. 2018. június 22. Hazaszeretet. Jakab Ödön. MIHI 2018.videó

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06879/06898.htm, Jakab Ödön, 2017. október 9.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 105/1931. folyószáma alatt.
  3. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
  4. ↑ Székely Ferenc: Cikkek, levelek, visszaemlékezések. Az előszót írta Bertha Zoltán. Százhalombatta: Üveghegy. 2017. 128. o. ISBN 978-615-5359-41-5  
  5. ↑ Jakab Ödön: Árgirus királyfi.pdf
  6. ↑ Székely Ferenc: A Jakab Ödön szoba átadása Vadasdon. www.e-nepujsag.ro (2017. június 25.) (Hozzáférés: 2017. július 8.) arch
  7. ↑ Székely Ferenc: Cikkek, levelek, visszaemlékezések. Az előszót írta Bertha Zoltán. Százhalombatta: Üveghegy. 2017. 128. o. ISBN 978-615-5359-41-5  
  8. ↑ Nemzeti Örökség Intézete - Jakab Ödön (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Jakab Ödön. (Hozzáférés: 2020. augusztus 21.)

Források

  • Gulyás József: Az Árgirus-mese feldolgozásai. Sárospatak, 1910.
  • Papp Ferenc: Jakab Ödön újabb prózai művei. Budapesti Szemle, 1913. [1]
  • Némethy Géza: Üdvözlőbeszéd Jakab Ödönhöz. Akadémiai Értesítő, 1925.
  • A Petőfi Társaság ötven esztendeje. 1876–1926. Felelős szerk. Sas Ede. Bp., 1926.
  • Irodalmi lexikon. Jakab Ödön. Szerk. Benedek Marcell. Bp., 1927.
  • Irodalomtörténet. Szerkeszti Pintér Jenő. Tizenhatodik évfolyam. Budapest. 1927. Figyelő. Szász Károly. Jakab Ödön. 167-169. [2]
  • Irodalomtörténet. Szerkeszti Pintér Jenő. XIX. évfolyam. Budapest. 1930. 1-2. szám. Alszeghi Zsolt. Összefoglaló könyvszemle. Jakab Ödön. 170.-177.[3]
  • Brisits Frigyes: Jakab Ödön: Este felé. Költemények. Katholikus Szemle, 41. 1927. 4. szám. [4]
  • Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. Bp., 1929.
  • Alszeghy Zsolt: Jakab Ödön. Irodalomtörténet, 1930.
  • Pintér Jenő. Magyar irodalomtörténet. 8. A magyar irodalom a XX. század első harmadában. A költészet. Hagyományörző költők. Jakab Ödön. Bp., 1930. ARCANUM. [5]
  • Hungária irodalmi lexikon. Bp., 1947.
  • Bölöni Domokos: Jakab Ödön és Vadasd. e-népújság, 2011. júl. 8. [6]
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 791. o.  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 523. o. ISBN 963-547-414-8  
  • A magyar irodalom története 1919-től napjainkig, szerk. Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai, 1966, 162.
  • Székely Ferenc. Jakab Ödön hazaérkezett. Erdőszentgyörgyi Figyelő. Kulturális és közéleti lap. XVI. évfolyam. 4. (167.) szám. 2017. július-augusztus.[7]
  • Jakab Ödön sírjánál. e-NÉPÚJSÁG.ro. 2017. április 3.[8]
  • Jakab Ödön, halotti értesítő.[9]
  • Kozák Péter. Jakab Ödön. Névpont. 2013.[10]
  1. ↑ Budapesti Szemle. 1913. 155. kötet, 439-441. szám | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)
  2. ↑ Szász Károly. Jakab Ödön.
  3. ↑ Alszeghi Zsolt. Jakab Ödön.
  4. ↑ Katolikus Szemle 41. (1927) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)
  5. ↑ HAGYOMÁNYŐRZŐ KÖLTŐK. | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)
  6. ↑ Jakab Ödön és Vadasd (angol nyelven). nepujsag.ro, 2011. július 8. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)
  7. ↑ Jakab Ödön hazaérkezett.
  8. ↑ Jakab Ödön sírjánál
  9. ↑ Jakab Ödön, halotti értesítő.
  10. ↑ Jakab Ödön. Névpont
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakab_Ödön_(költő)&oldid=23187470”