Árgírus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Árgírus (népi változatban Árgyélus) egy feltehetően középkori eredetű széphistória hőse, a korai magyar verses líra, majd a nép ajkán élő tündérmesék egyik közkedvelt alakja. A király gyümölcsfájáról rejtélyes körülmények között eltűnő termést Árgírus őrzi meg sikerrel az azt dézsmáló tündércsapattól, de egy átok vagy saját hibája miatt a tündérek legszebbikét, Tündérszép Ilonát szem elől téveszti. Az Árgírus-történetek azokat a hosszas megpróbáltatásokat és szenvedéseket mesélik el, amelyek végén a két szerelmes egymásra talál.

Legkorábbi magyar nyelvű töredéke az 1618-as keltezésű Tatrosy György-énekeskönyvből ismert (História egy Árgírus nevű királyfiról és egy tündérkirály szűzleányról), első kiadását 1749-ből ismerjük. Egyes feltevések szerint a 16. század második felében írhatta az erdélyi Gergei Albert, közvetlen olasz forrás alapján, de a történet motívumai ismertek a bizánci, görög, török, román és délszláv irodalomból is. Legnépszerűbb irodalmi feldolgozása Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve.

A Balassi Bálint által alkalmazott titkosírás tanulmányozása során derült ki, hogy a történet História egy Argirus nevű királyfiról és egy tündérszép leányról című változatának szerzője Balassi Bálint, mivel a versszakok sorkezdő betűi az általa alkalmazott titkosírás kulcsa szerint megoldhatóan az ő nevét rejtik. Emellett még az is kiderül a titkosírásból, hogy a költő az Anna-versek alkotásának idején, 1564 és 1573 között Újváron írta az Argirust.[1]

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 355–356. o. ISBN 963-05-6800-4  
  • Révay: Révay Zoltán alezredes: II. Rákóczi Ferenc és korának rejtjelzése. Budapest: Magyar Néphadsereg Híradó Főnökség. 1974.  

További információk[szerkesztés]

  • Révay 41. o.