„Csupaszszemű kakadu” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
szerk. |
a →Források: kozmetika |
||
| 111. sor: | 111. sor: | ||
* [[Joseph Michael Forshaw|Joseph M. Forshaw]]: ''Australische Papageien - Band 1.'' Bretten 1. deutschsprachige Auflage (2003) |
* [[Joseph Michael Forshaw|Joseph M. Forshaw]]: ''Australische Papageien - Band 1.'' Bretten 1. deutschsprachige Auflage (2003) |
||
* Dieter Hoppe: ''Kakadus – Lebensweise, Haltung und Zucht'', Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 1986, {{ISBN|3-8001-7155-4}} |
* Dieter Hoppe: ''Kakadus – Lebensweise, Haltung und Zucht'', Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 1986, {{ISBN|3-8001-7155-4}} |
||
* '''Romhányi''': [[Romhányi Attila]], 1987: Papagájok. Natura, 87–88. old. {{ISBN| |
* '''Romhányi''': [[Romhányi Attila]], 1987: Papagájok. Natura, 87–88. old. {{ISBN|9632331265}} |
||
== További információk == |
== További információk == |
||
A lap 2019. december 16., 15:01-kori változata
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Csupaszszemű kakadu egy etetőnél
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Cacatua sanguinea (Gould , 1843) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
Cacatua goffini | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csupaszszemű kakadu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csupaszszemű kakadu témájú médiaállományokat és Csupaszszemű kakadu témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||||
A csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea) a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a kakadufélék (Cacatuidae) családjába tartozó faj. Ez volt az első tudományosan leírt ausztráliai papagájféleség.
Előfordulása
Indonézia, Pápua Új-Guinea déli része és Ausztrália területén honos. Ausztráliában a nyugati, keleti és északi populációi elszigeteltek. Tasmániába betelepítették. Úgy tartják, hogy a csupaszszemű kakaduk fontos szerepet játszottak az Ausztráliát felfedezők körében, mert a madarak mindig elvezették az utazókat a legközelebbi vízforrásig.
Habár állandó vízforrásra szorulnak, sokféle élőhelyen megtalálhatók. A parti erdőktől egészen a száraz és félszáraz vidékekig előfordul.[1][2] Megtalálhatók a füves területeken, a művelés alatt álló területeken, a fás szavannákon, a mangroveerdőkben, galériaerdőkben és a keménylombú erdőkben. A partvidékeken visszavadult populációk élnek. A városi élethez is alkalmazkodott, így a nagyobb városok környékén is megél.
Alfajai
Ahogy John Gould leírta 1843-ban:[3][4]
- C. s. sanguinea
- C. s. normantoni
- C. s. transfreta
- C. s. gymnopis
Megjelenése
Ez a legkisebb kakadu: testhossza 36-40 centiméter, szárnyának fesztávolsága 56 centiméter. Csőre 3 centiméteres, a farka 14 centiméter, testtömege 370–630 gramm, átlagosan 525 gramm.[5] Más adatok szerint a testtömeg 480 és 800 gramm között változik.[6] A tojó és a hím nagyon hasonlít egymásra, a hímek kicsit nagyobbak.[7] A tojó szemgyűrűje keskenyebb (Romhányi).
Tollazata és széles, rövid tollakból álló bóbitája fehér. A bóbita a fejtető meghosszabbodott tollaiból áll. Külső kormánytollainak alapja és belső zászlója sárga. Kantárján, fején, nyakán, begyén, hátán a tollak lazacszínűek; a fejtetőn, a kantár-és toroktájékon vannak feketés tollai is. Egyes alfajok feje, nyaka és melle halvány rózsaszín vagy narancssárga. Az írisze sötétbarna. Nevét a szeme körüli széles, szürkéskék, csupasz gyűrűről kapta. Csőre szaruszínű és kicsi. A fiatal egyedeknél a felső csőrkáva rövidebb, a szem alatti bőr szürkés, a szemgyűrű halványkék.[8]
Hasonlít az ormányos kakadura és a Pastinator-kakadura. Az előbbitől azért könnyű megkülönböztetni, mert nincs narancssárga torokcsíkja.[9] A normantoni alfaj egyedei kisebbek, mint a törzsváltozat; szárny- és faroktollaik enyhén barnásak.[4] A gymnopis alfaj kék szemgyűrűi sötétebbek, alsó fülfedője sárgás.[4]
Lapos szárnycsapásokkal, gyorsan repül. Röptét gyakran rövid siklás szakítja meg, és az így a galambok repülésére hasonlít.[10]
Hangja
Hangja három szótagú, gurgulázó körr-ör-rap...körr-ör-rap, aminek a végére erősen felviszi a hangot. Ha a madár izgatott, akkor nyersen rikácsol. Magas, visító hívóhangja nagyon hasonlít a sárgabóbitás kakaduéra. A nagy csapatok egyszerre visítoznak, így a hang kilométerekre elhallatszik. Játék közben nagyon hangos, körberepül, csőre és lába fel-le billegtetésével mutogatja magát.
Életmódja
A természetben több ezres csapatokba áll össze. A csapatok befogadnak több más madárfajt is, köztük a sárgabóbitás kakadukat, pirosfarkú gyászkakadukat, és rózsás kakadukat is. Fán alszanak, és korán reggel onnan szállnak le táplálkozni, és csak késő este térnek vissza. A csapatok gyakran kilométereket repülnek a táplálkozóhelyekre és a sivatagos vidékeken naponta kétszer az itatókhoz.
Első útjuk az itatóhoz vezet, majd ivás után vonulnak tovább enni. A földön evő rajok egyfelé haladnak. A raj végéről és a közepéről néha felröppennek, hogy a menet elejére szálljanak le. A legmelegebb időben árnyékba vonulnak, az árnyékot adó bokrot vagy fát azonban lecsupaszítják. Délután ismét esznek, majd újra elrepülnek az itatóhoz, mielőtt nyugovóra térnének.
Egyik legfeltűnőbb tevékenysége a játék — ilyenkor a hátára fordulva felfelé álló lábakkal gallyakat forgat.
Főleg gyümölcsöket, magokat eszik; vad és termesztett növényeket egyaránt. Az állati eredetű eledelt sem veti meg. Ausztrália gabonaföldjein kártevőnek számít. Többnyire a földön, alkalmanként a fákon gyűjti táplálékát. Ha a földön eszik, sokszor kisebb lyukakat ás, így különösen a hasa lesz földes.[11] A termesztett növények mellett egy elszaporodott gyomnövény, az Emex australia magvait is szívesen eszi,[12] emiatt Ausztrália északnyugati részein védett. Városokban rendszeresen táplálkozik a sövényeken.
Ausztrália belsejében nomád életet él, csak a költés idejére telepszik le. A partvidéken és közelében élő egyedek állandó lakók.[13] Létszáma többek között a Wheatbelt régióban gyarapodott gyorsan. Az újonnan meghódított területekről leginkább a Pastinator-kakadut szorítja ki.[14]
Egy 1980-ban Sandringham közelében megfigyelt raj méretét több mint 6000 egyedre becsülték. Amikor leszálltak enni, egy teljes négyzetkilométert foglaltak el. Egy 1980-as években megfigyelt raj több mint 32 ezer egyedből állt, egy, az 1970-es években megfigyelt 60-70 ezer madarat számlált.[13][15] Az alvófákat megrongálták, mivel pihenés közben csipegették a leveleket.
Az Ausztrália papagájait tanulmányozó Joseph M. Forshaw szerint a rajok növekedését a mezőgazdaság által kínált táplálékbőség okozza. Rendszerint májustól októberig van bőven fűmag, amit a nagy nomád rajok ki is használnak. Több részre szakadnak, hogy ezt a táplálékot jobban kihasználhassák. Ezek a kisebb rajok néhány száz egyedből állnak. Ahol egész évben cirokot termesztenek, ott az éves ritmus kimarad, és a rajok egész évben rájárnak a termésre.[15]
Várható élettartama 40 év.
 |
 |
 |
Szaporodása
Monogám természetű, a párba állás életre szól.[16] Májustól októberig szaporodik, és északon előbb kezd költeni, mint délen.[9] A költési idő nagyon változó, az éghajlattól is függ. A költés idejére a párok kiválnak a rajból. Az udvarlás egyszerű: a hím felmeresztett bóbitával és lelapított kormánytollakkal pózol a tojó előtt, és hajlongva hívogatja.
Faodúban, sziklaüregben vagy termeszvárban fészkel.[17] A költőfák többnyire folyó, vagy más víznyerőhely mellett állnak.[16] A magasban levő odúkat választják. A tojó 2-5 fehér színű tojásból álló fészekaljat készít, amelyen a párjával felváltva 21-24 napig kotlik. A tojásokat 1,5-2 napos különbséggel rakja le.[18] Kikelés után a fiókákat is együtt etetik. A kismadarak kirepülési ideje 45-50 nap, de a szülők még hat hétig etetik őket.
Az inkakakaduhoz hasonlóan előfordul, hogy közös fészekbe rakja tojásait a rózsás kakaduval. Az erős konkurencia miatt elzavarják a rózsás kakadut a fészkéről, de tojásait kiköltik a sajátjaikkal együtt, és fiókáit felnevelik a sajátjaikkal együtt.[19]
Tartása
Robusztussága miatt a fogságot jól tűri: a londoni állatkertben már 1907-ben költött. A San Diegó-i állatkertben egy szülőpár 1933 és 1966 között több mint 50 fiókát nevelt fel.[20] Az 1960-as években bevezetett exporttilalom miatt Ausztrálián kívül viszonylag ritka. Tágas röpdében érzi jól magát, ahol a röpdét határoló vasrácsra fel tud mászni. Agresszív természete miatt más kakadufajokkal együtt nem tartható.
Könnyen szelídíthető, ezért szívesen tartják fogságban. Egy rossz tulajdonsága van, hogy nagyon hangos, de könnyen megtanulja a szavakat, és jelentős szókincset gyűjthet, ha szorgalmasan tanítják. Emiatt Ausztráliában gyakran tartják röpdében. A gazdájához nagyon tud ragaszkodni.
Jegyzetek
- ↑ Forshaw, S. 198
- ↑ Hoppe, S. 171
- ↑ BirdLife International: 'Cacatua sanguinea'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
- ↑ a b c Mike Parr, Tony Juniper. Parrots: A Guide to Parrots of the World. A&C Black (2010). ISBN 9781408135754
- ↑ CRC Handbook of Avian Body Masses by John B. Dunning Jr. (Editor). CRC Press (1992), ISBN 978-0-8493-4258-5.
- ↑ Forshaw, S. 196
- ↑ Sauders, D. A.. „Measurements of the Little Corella from Kununurra, WA”, Kiadó: CSIRO.
- ↑ A papagájok világa
- ↑ a b Pizzey, Graham. Field Guide to the Birds of Australia. Sydney, Australia: HarperCollinsPublishers, 265. o. (1997). ISBN 0-207-18013-X
- ↑ Forshaw, S. 205
- ↑ Hoppe, S. 173
- ↑ Forshaw, S. 206
- ↑ a b Hoppe, S. 177
- ↑ Forshaw, S. 203
- ↑ a b Forshaw, S. 204
- ↑ a b Hoppe, S. 178
- ↑ Forshaw, S. 207
- ↑ Hoppe, S. 179
- ↑ Forshaw, S. 209
- ↑ Hoppe, S. 180
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Little corella című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 26.) (angolul)
- ↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2013. december 26.)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2013. december 26.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2013. december 26.) (angolul)
- A csupaszszemű kakadu leírása
- Joseph M. Forshaw: Australische Papageien - Band 1. Bretten 1. deutschsprachige Auflage (2003)
- Dieter Hoppe: Kakadus – Lebensweise, Haltung und Zucht, Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 1986, ISBN 3-8001-7155-4
- Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 87–88. old. ISBN 9632331265
További információk
- ↑ Google.hu: Képek az interneten a fajról
- ↑ Ibc.lynxeds.com: Internet Bird Collection - videók a fajról
- ↑ Xeno-canto.org: Xeno-canto.org - a faj hangja
