„Tuzson János (katona)” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
+
Bővítés, javítgatás. Nem volt 200 katonája, a források szerint nem élt Törökországban.
3. sor: 3. sor:
{{Katona infobox
{{Katona infobox
| név = Tuzson János
| név = Tuzson János
| kép =
| képaláírás =
| beceneve =
| születés helye = [[Bélafalva]]
| születés helye = [[Bélafalva]]
| születési dátum = [[1825]]. [[október 25.]]
| születési dátum = [[1825]]. [[október 25.]]
11. sor: 8. sor:
| halál dátuma = [[1904]]. [[január 2.]] {{Életkor-holt|1825|10|25|1904|1|2}}
| halál dátuma = [[1904]]. [[január 2.]] {{Életkor-holt|1825|10|25|1904|1|2}}
| nemzetisége = magyar (székely)
| nemzetisége = magyar (székely)
⚫
| szolgálati idő = 1842–1876
| fegyvernem =
⚫
| szolgálati idő = 1848 - 1849
| rang = alezredes
| egysége = 86. székely zászlóalj
| egysége = 86. székely zászlóalj
| csatái = [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]], azon belül ő volt a székely csapatok parancsnoka a [[Nyerges-tető|Nyerges-tetői csatában]]
| csatái = [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]], azon belül ő volt a székely csapatok parancsnoka a [[Nyerges-tető|Nyerges-tetői csatában]]
| kitüntetései = III. osztályú katonai érdemjel
| kitüntetései = III. osztályú katonai érdemjel
| rokonai =
| polgári foglalkozása =
}}
}}


'''Tuzson János''' ([[Bélafalva]], [[1825]]. [[október 25.]] – [[Sepsiszentgyörgy]], [[1904]]. [[január 2.]]) honvéd alezredes az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején, a [[Nyerges-tető]]i csata alatt a székelyekből álló sereg főparancsnoka.
'''Tuzson János''' ([[Bélafalva]], [[1825]]. [[október 25.]] – [[Sepsiszentgyörgy]], [[1904]]. [[január 2.]]) honvédőrnagy az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején, a [[Nyerges-tető]]i csata alatt a székelyekből álló sereg főparancsnoka.


== Élete ==
== Élete ==
Kisbirtokos nemesi családból származott. Tanulmányait a [[kézdivásárhely]]i katonai nevelőintézetben folytatta, 1842-ben pedig a 2. székely határőrezred tagja lett. Harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, több alkalommal kitüntették, őrnagyi rangig jutott. A szabadságharc leverése után osztrák fogságba esett és közlegényként sorozták be a császári hadseregbe. Egy év után leszerelt, a gróf Mikes család alkalmazottjaként dolgozott, majd megnősült és [[Gidófalva|Gidófalván]] gazdálkodott. A [[kiegyezés]] után, 1869-ben visszakapta katonai rangját és a 24. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka lett. 1876-ban alezredesként vonult nyugállományba. 1897-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán.<ref name=korunk>{{CitPer |aut=Süli Attila |tit=Tuzson János honvédőrnagy cikkei az 1848–49. évi szabadságharcban való működéséről |per=Korunk |ann=2016 |lun=1 |tom=27 |fasc=1 |pag=72–79 |issn=1222-8338 |url=http://real.mtak.hu/42404/1/tuzson_Korunk-2016-01.pdf}}</ref><ref>{{cite web |url=https://www.csikimuzeum.ro/rendezvenyek.php?l=hu&t=&id=281&op=&y=2015 |title=Tuzson János mellszobrának ünnepélyes átvétele |date=20150801 |accessdate=20190808 |publisher=Csíki Székely Múzeum}}</ref>
{{csonk-szakasz}}


== Szerepe a szabadságharcban ==
== Szerepe a szabadságharcban ==
1848-ban zászlóaljával az erdélyi megyékbe küldték a román parasztmozgalmak megfékezésére, majd pedig a Délvidékre vezényelték. Októberben hadnagyi rangot kapott; részt vett a [[Schwechati csata|schwechati csatában]]. Részt vett a [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjáratban]], [[Vízaknai ütközet|Nagyszeben ostrománál]] kitűnt vitézségével és századossá léptették elő. Ezután hazatért Háromszékre, ahol megszervezte a 86. székely zászlóaljat, mely a [[Kiss Sándor (honvédtiszt)|Kiss Sándor]] vezette brassói hadosztály alárendeltségébe került. A harcokban tanúsított vitézségéért Tuzson 1849. május 1-én III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd június 15-én őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett.<ref name=korunk/>
⚫
[[1848]]. augusztusában belépett a honvédségbe, eleinte [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] tábornok mellett teljesített szolgálatot. A harcokban tanúsított vitézségéért [[1849]]. [[május 1.|május 1-jén]] III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd [[június 15.|június 15-én]] őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett. Ebben a minőségében június 18–19-én [[Leánykahavas|Sibothnál]] próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth. |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref> [[Augusztus 1.|Augusztus 1-jén]] 200 székely katonájával megkísérelte feltartóztatni az [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette cári és az [[Eduard Clam-Gallas]] vezette császári haderőt a [[Hargita (hegység)|Hargita-hegység]]ben fekvő [[Nyerges-tető]]nél, amely nehezen megközelíthető volt, de ugyanakkor fontos volt elfoglalása ahhoz, hogy a cári hadsereg ne tudjon bejutni a [[Kászoni-medence|Kászoni-medencébe]]. A székely honvédek hosszú ideig sikeresen kitartottak, egy kászoni román pásztor azonban az orosz-osztrák sereget egy ösvényen a székelyek hátába vezette, így Tuzson János, hogy elkerülje a bekerítést, feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival [[Tusnád]]nál Gál Sándorhoz csatlakozott, akivel együtt [[Mitács]]nál elhagyta az országot és a [[Oszmán Birodalom|Török Birodalom]]ba távozott.


⚫
Június 18–19-én [[Leánykahavas|Sibothnál]] próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth. |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref> Augusztus 1-én kis székely csapatával megkísérelte feltartóztatni a {{szám|12000}} főt számláló, [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette cári és az [[Eduard Clam-Gallas]] vezette császári haderőt a [[Hargita (hegység)|Hargita-hegység]]ben fekvő [[Nyerges-tető]]nél, megpróbálván megakadályozni, hogy az ellenség bejusson a [[Kászoni-medence|Kászoni-medencébe]]. A legenda szerint Tuzsonnak mindössze 200 katonája volt, azonban Tuzson saját visszaemlékezése szerint is közel 1000 honvéd volt jelen. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]]hoz csatlakozott. A fegyvert [[Zsibó]]nál tette le augusztus 25-én.<ref name=korunk/><ref name=szobor>{{cite web |url=http://www.3szek.ro/load/cikk/27375/tuzson_janos_honvedornagy_szobra_kezdivasarhelyen |title=Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen |date=20100317 |accessdate=20190808 |publisher=Háromszék}}</ref>
== A szabadságharc után ==
A szabadságharc után hosszú ideig török földön élt, majd [[Amnesztia|amnesztiát]] kapott, így hazatérhetett. [[1897]]-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán. [[1904]]-ben hunyt el.


== Emlékezete ==
== Emlékezete ==
[[2010]]-ben a ''háromszéki szabadságharcos évfordulófüzér'' programjában szerepelt Tuzson János honvéd alezredes szobrának leleplezése [[Kézdivásárhely]]en. A szobrot [[Vetró András]] készítette, Tuzson Csaba (az alezredes leszármazottja) és felesége, Póka Erzsébet saját költségén állíttatta.<ref>[http://www.3szek.ro/load/cikk/27375/tuzson_janos_honvedornagy_szobra_kezdivasarhelyen Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen]</ref>
* 2010-ben a ''háromszéki szabadságharcos évfordulófüzér'' programjában szerepelt Tuzson János honvéd alezredes szobrának leleplezése [[Kézdivásárhely]]en. A szobrot [[Vetró András]] készítette, Tuzson Csaba (az alezredes leszármazottja) és felesége, Póka Erzsébet saját költségén állíttatta.<ref name=szobor/>
* Szülőfalujának iskolája az ő nevét viseli.<ref>{{cite web |url=https://www.napsugar.ro/pdf/ittszulettem/belafalva.pdf |title=Itt születtem: Bélafalva |year=2009 |accessdate=20190808 |publisher=Napsugár}}</ref>


== Forrás ==
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
{{jegyzetek}}
* [http://www.rovasirasforrai.hu/Rovasiras/Rovasemlekek-nyomaban-Szekelyfoldon/Rovasemlekek-nyomaban-Szekelyfoldon_5.pdf Friedrich Klára: Rovásemlékek nyomában Székelyföldön 5. rész (PDF-változat)]


== Külső hivatkozás ==
== Külső hivatkozások ==
* Csíki Hírlap, IV. évfolyam, 2009.07.14-iki szám
* Csíki Hírlap, IV. évfolyam, 2009.07.14-iki szám
* [http://mandiner.blog.hu/2009/03/14/a_magyar_tortenelem_thermopulai_csataja A magyar történelem Thermopülai csatája]
* [http://mandiner.blog.hu/2009/03/14/a_magyar_tortenelem_thermopulai_csataja A magyar történelem Thermopülai csatája]

A lap 2019. augusztus 8., 15:46-kori változata

Ez a szócikk a honvédtisztől szól. Hasonló címmel lásd még: Tuzson János (egyértelműsítő lap).
Tuzson János
Született1825. október 25.
Bélafalva
Meghalt1904. január 2. (78 évesen)
Sepsiszentgyörgy
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar (székely)
Szolgálati ideje1842–1876
Egysége86. székely zászlóalj
Csatái1848–49-es forradalom és szabadságharc, azon belül ő volt a székely csapatok parancsnoka a Nyerges-tetői csatában
KitüntetéseiIII. osztályú katonai érdemjel

Tuzson János (Bélafalva, 1825. október 25. – Sepsiszentgyörgy, 1904. január 2.) honvédőrnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, a Nyerges-tetői csata alatt a székelyekből álló sereg főparancsnoka.

Élete

Kisbirtokos nemesi családból származott. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben folytatta, 1842-ben pedig a 2. székely határőrezred tagja lett. Harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, több alkalommal kitüntették, őrnagyi rangig jutott. A szabadságharc leverése után osztrák fogságba esett és közlegényként sorozták be a császári hadseregbe. Egy év után leszerelt, a gróf Mikes család alkalmazottjaként dolgozott, majd megnősült és Gidófalván gazdálkodott. A kiegyezés után, 1869-ben visszakapta katonai rangját és a 24. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka lett. 1876-ban alezredesként vonult nyugállományba. 1897-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán.[1][2]

Szerepe a szabadságharcban

1848-ban zászlóaljával az erdélyi megyékbe küldték a román parasztmozgalmak megfékezésére, majd pedig a Délvidékre vezényelték. Októberben hadnagyi rangot kapott; részt vett a schwechati csatában. Részt vett a téli hadjáratban, Nagyszeben ostrománál kitűnt vitézségével és századossá léptették elő. Ezután hazatért Háromszékre, ahol megszervezte a 86. székely zászlóaljat, mely a Kiss Sándor vezette brassói hadosztály alárendeltségébe került. A harcokban tanúsított vitézségéért Tuzson 1849. május 1-én III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd június 15-én őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett.[1]

Június 18–19-én Sibothnál próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.[3] Augusztus 1-én kis székely csapatával megkísérelte feltartóztatni a 12 000 főt számláló, Alekszandr Nyikolajevics Lüders vezette cári és az Eduard Clam-Gallas vezette császári haderőt a Hargita-hegységben fekvő Nyerges-tetőnél, megpróbálván megakadályozni, hogy az ellenség bejusson a Kászoni-medencébe. A legenda szerint Tuzsonnak mindössze 200 katonája volt, azonban Tuzson saját visszaemlékezése szerint is közel 1000 honvéd volt jelen. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival Gál Sándorhoz csatlakozott. A fegyvert Zsibónál tette le augusztus 25-én.[1][4]

Emlékezete

  • 2010-ben a háromszéki szabadságharcos évfordulófüzér programjában szerepelt Tuzson János honvéd alezredes szobrának leleplezése Kézdivásárhelyen. A szobrot Vetró András készítette, Tuzson Csaba (az alezredes leszármazottja) és felesége, Póka Erzsébet saját költségén állíttatta.[4]
  • Szülőfalujának iskolája az ő nevét viseli.[5]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Süli Attila: Tuzson János honvédőrnagy cikkei az 1848–49. évi szabadságharcban való működéséről. Korunk, XXVII. évf. 1. sz. (2016. január) 72–79. o. ISSN 1222-8338
  2. ↑ Tuzson János mellszobrának ünnepélyes átvétele. Csíki Székely Múzeum, 2015. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  3. ↑ Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth., A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  4. ↑ a b Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen. Háromszék, 2010. március 17. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  5. ↑ Itt születtem: Bélafalva. Napsugár, 2009. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tuzson_János_(katona)&oldid=21590071”