Iskola

Iskolai osztályterem 1930-ból, Városi múzeum, Wredenhagen, Németország

Az iskola meghatározott életkori szakaszban, a mindkét nemhez tartozó gyermekekkel és fiatalkorúakkal való foglalkozásra szorítkozik. A nevelési és oktatási feladatokat tervszerűen és folyamatosan ellátó intézmény. Fontos feladata van a személyiség formálásában. Szerepe, feladata az utóbbi évtizedekben lényeges változásokon ment át. Egyaránt társadalmi és pedagógiai intézmény. Az iskola család után a legfontosabb szocializációs színtér. Az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja, amely szabályozza a nevelési-oktatási munka szervezését, tartalmát, követelményrendszerét.

Története

Iskola a középkorban

Az iskola görög eredetű szó. Kezdetben nem épületet vagy helyiséget jelentett, hanem szívesen végzett, kellemes foglalatosságot, azaz „szkolé”-t.

Ókor

Az első iskolának nevezhető szerveződések az ókorban fedezhetőek fel. Mezopotámiában a Kr. e. II. évezred elejétől kezdve kétféle írnokképző működött. Az alapképzést, - írást, olvasást, számolást és elemi tudományos ismereteket - a "tábla háza",(Édubba) míg a magasabb képzést a "bölcsesség háza" (Bét mummi) nyújtotta. Mezopotámiához hasonlóan Egyiptomban is megjelent az intézményesülõ oktatás egy sajátos formája, az "írnokképzõ", az írnokok "iskolája". A tanítást vállaló írnokok a legelemibb módszerekkel (utánzás, gyakoroltatás stb.) adták át tudásukat tanítványaiknak. Kína jól szervezett iskolarendszerrel rendelkezett. Alapját a városokban létesített alapiskolák alkották. Középfokú képzés a járási, tartományi iskolákban, a felsőfokú képzés: állami tisztségviselõk (mandarinok) képzése volt. Iskolák az antik görög és bizánci kultúrában is léteztek, a katonatisztekkel szemben elvárás volt az alapfokú iskolák elvégzése. A görög nevelés ideáljaiban és gyakorlatában olyan fejlõdés ment végbe, melyet leginkább két polisz, Spárta és Athén nevelésében érzékeltető. A fiúgyermekek nevelésére mindkét államban igen nagy gondot fordítottak. A spártai fiúk 7 éves korukban tanodába kerültek, ahol közös nevelésben részesültek. A rendkívül szigorú testi nevelésen túl értelmüket csak annyira képezték, amennyire az egy jó katonának szükséges volt. Írni-olvasni, számolni alig tanultak meg, azonban fontosnak tartották gondolataik egyszerű, világos, szabatos kifejezését. A fiúk húszéves korukban lettek - kitűnően képzett katonaként - a hadsereg tagjai. A nevelés azonban nem fejeződött be húszéves korban, hanem kiterjedt a felnőtt korra is. Athénben a nevelése-oktatása, a képzés tartalmainak átadása különféle iskolatípusokban történt: Grammatikai "iskola" (alapkészségek - írás, olvasás, számtan), Kithara-"iskola" (múzsaképzés - tánc, ének), Palaisztra ('birkózásra kijelölt hely', gimnasztikai képzés). Amíg Spártában a dresszúra, a fizikai kényszer uralkodott, addig az athéniak bíztak abban, hogy sokkal mélyebben be lehet hatolni a gyermekek, a fiatalok lelkébe az esztétikum segítségével. A hellenisztikus kor (Nagy Sándor uralkodásától (Kr. e. 336-323) számítjuk) nevelése és oktatása is figyelemre méltó tartalmi gazdagodáson ment keresztül. Új "iskolatípusok" jelentek meg, s a régiekben átadott tudás tartalma is módosult. Az elemi oktatás színtere a minden városban működő didaszkaleion magán és városi fenntartású iskola lett, ahol 7-14 éves korú gyerekek tanultak. A középfokú oktatás színtere a grammatikai iskola, felsőfokú képzés színterei a filozófiai iskolák voltak.

Részben a görög, római és perzsa hódítások hatására indult meg az iszlám kultúra iskoláinak fejlődése, amelynek tudáskoncentrációja óriási volt. Itt jelent meg először az igény a jól szervezett oktatási struktúrákra és módszerekre. A mecseteket vallásos és oktatási tevékenységekre párhuzamosan használták, a 10. században jelentek meg az első független iskolák (arabul: madrasszák).

Az iszlám oktatás nagy hatással volt a modern európaira. Az érettségi franciául Baccalaureat, angolul Baccalaureate, mindkettő az arab Bihaqqi Al-Riwayah szóból származik, amely az első ilyen jellegű, írásban is rögzített követelményrendszer volt.

Az európai oktatás fő célja és központi eleme sokáig a latin nyelv tanítása volt, (ezért hívják az alapfokú iskolákat informálisan az Amerikai Egyesült Államokban grammar schoolnak is) nagy változásokat a reneszánsz hozott.

Magyarországon

A Pallas nagy lexikona szerint: "Noha Magyarország önálló iskolarendszert nem fejlesztett, de azért a nyugati nemzetektől átvett iskolákat saját nemzete egyéniségéhez tudta idomítani és alkalmazni. Legrégibb iskoláink, amelyek az egész Árpád-korszakban virágzottak, az úgynevezett fárai iskolák voltak. A zárdai, káptalani és székesegyházi iskolák a mai középiskolák feladatát teljesítették. Tantárgyaik az úgynevezett 7 szépművészet (septem artes liberales), amelyek két tanfolyamra voltak osztva, az elsőnek a neve volt trivium, a másodiké quadrivium. Amaz állott: a latin nyelvből (ide értve a latin prozódiát, a vallástant, az egyházi énekeket stb.); az ékesszólástanból (rhetorica) és a gondolkodástanból (dialectica). A quadriviumhoz tartoztak: a számtan (arithmetica); a zene (musica); a mértan (geometria) és a csillagászat (astronomia). Ez iskolákban kizárólagosan papok, kivált szerzetesek, kezdetben a Benedek-rendűek, domonkosok, ferencesek, magyar pálosok, majd a premontrei, Cisztercita-rendűek stb. tanítanak. Főcéljuk volt az egyháznak papokat és hívőket nevelni. Mint külföldön, úgy nálunk is létrejött egy-egy városi iskola is, mely elsősorban a városi polgárság érdekeit próbálta szolgálni. A reformáció nálunk is nagy lökést adott a közművelődésnek: iskoláink száma nagy mértékben szaporodott. A protestánsok, ha egy-egy területet, várost meghódítottak, nyomban iskolát nyitottak. Ha valamelyik városban eldöntetlen maradt a küzdelem, két középiskola is keletkezett a katolikusok részéről, miközben voltak egyféle felekezetű nagy területek, ahol egy iskola sem volt. Ez az oka, hogy középiskoláink még manapság is terület szerint oly aránytalanul vannak elhelyezve. De a reformáció után is megmaradt az iskola eszköznek a felekezetek kezében, megmaradt egyházi ügynek. Állami üggyé a közoktatást Mária Terézia királynőnk tette, aki 1777-ben kiadta a Ratio Educationis című rendeletet az új nevelési és tanulmányi rendszerről, mely az egész oktatásügyet az elemi iskoláktól egész az egyetemig államilag rendezte. Ez a rendelkezés az összes iskolaügy feletti legfelsőbb felügyeletet a koronára ruházta. Budán és Zágrábban tanulmányi bizottságokat állítottak fel. Az országot 9 kerületre osztották, minden kerületbe egy-egy királyi főigazgatót neveztek ki, melléje pedig a triviális és normális iskolák számára szakértő felügyelőt rendeltek. Mária Teréziának egy másik fontos cselekedete volt, hogy az eltörölt Jezsuita-rend vagyonát tanulmányi alappá tette, mely egészen az állam rendelkezése alá került. De csakis a katolikus iskolaügy került teljesen az állami hatalom alá: a protestánsok s különösen a reformátusok nem ismerték el a rendeleti úton kiadott Ratiót. Ugyancsak Mária Terézia idején létesültek az első szakiskolák, jogi akadémiák, bányászakadémiák, katonai nevelőintézetek, stb. Manapság iskoláink legnagyobb része államtörvény által van rendezve és szervezve. Vannak kisdedóvó intézeteink és gyermek-menedékházaink; népoktatási tanintézetek; középiskolák; felsőbb tanintézetek; szakiskolák. A kisdedóvást az 1891. évi XV. t.-cikk és az ennek végrehajtása tárgyában 1892. okt. 8-án kiadott miniszteri utasítás szabályozza. E törvény szerint a kisdedóvás feladata 3-6 éves gyermekeket egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni, másfelől rendre és tisztaságra szoktatás, valamint ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni. A népoktatási tanintézetekhez, amelyeket az 1868. XXXVIII., továbbá az 1876. XXVIII. és az 1879. évi XVIII. törvények szabályoznak, tartoznak: az elemi népiskolák, amelyek 6 évig tartó mindennapi és 3 évre terjedő ismétlő iskolából állnak; ezekre nézve tankötelezettség áll fenn; felsőbb népiskolák, fiúk számára 3, leányok számára 2 évfolyammal. Ezek az iskolák növendékeiket az elemi iskola 6. osztályából veszik; polgári iskola fiúk számára 6, a leányok számára 4 évfolyammal. Felvesznek oly tanulókat, akik az elemi iskola 4. osztályát elvégezték; tanító- és tanítónőképző intézetek, eredetileg 3, most 4 éves tanfolyammal. Az említett iskolák köréhez számíthatók még a miniszteri rendeleten alapuló felsőbb leányiskolák és a polgári iskolai tanító- és tanítónőképző intézetek. Középiskoláinkat, amelyek gimnáziumokból és reáliskolákból állnak, az 1883. évi XXX. s az 1890. évi XXX. t.-cikkek szabályozzák. Ez iskolák készítenek elő és képesítenek az egyetemi tanulmányokra. A felsőbb tanintézetekhez tartoznak: 51 papnevelő intézet, 13 jogakadémia, a budapesti és a kolozsvári tudományos egyetemek s a budapesti műegyetem. Végre a szakiskolákhoz tartoznak a kereskedelmi, ipari, katonai, gazdasági, bányászati, erdészeti, vincellér- stb. iskolák."

Tulajdonforma szerint

• A világ iskoláiban többféle tulajdonforma is elképzelhető: állami, közvetett állami, önkormányzati, egyházi, magán.
• Magyarországon például közvetetten áll az állam tulajdonában az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola, önkormányzati tulajdonban van például a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium, egyházi tulajdonban van például a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, alapítványi tulajdonban van például az Alternatív Közgazdasági Gimnázium.

Iskolák típusai

Az oktatásban a  2016/2017-es  tanévben  jelentős  átalakulás kezdődött meg. A szakképző intézmények neveinek változásán túl részben az ellátott feladatok is módosultak.

Általános iskola

Iskolai oktatás szakaszai: alapfokú nevelés-oktatás szakasza, középfokú nevelés-oktatás szakasza, felsőfokú nevelés-oktatás szakasza. Az általános iskola Magyarországon az első lépcsője a kötelező jellegű oktatásnak. Megelőzi az óvodai nevelés, követi a középfokú oktatás.

Szakiskola, készségfejlesztő iskola

A szakiskolák  a  többi  tanulóval  együtt haladásra képtelen, sajátos nevelési igényű tanulókat készítik fel szakmai vizsgára,  a  készségfejlesztő  iskolák  a  középsúlyos  SNI-tanulók  számára nyújtanak az életkezdéshez, munkába álláshoz ismereteket.

Érettségit adó középiskolák

• szakközépiskola: Az új rendszerű szakközépiskolákban a tanulók az első 3 évben szakképesítést szereznek, ezt követően a diákoknak lehetőségük van további kettő, érettségire felkészítő évfolyam elvégzésére, majd érettségi vizsgát tehetnek.

• gimnázium: A gimnáziumok általános műveltséget adnak és felkészítik a diákokat az érettségi vizsgára és a felsőfokú tanulmányok megkezdésére. A  gimnáziumokban  folyó  képzés,  annak  ellenére, hogy a közismereti tantárgyak oktatása mindenhol elsődleges fontosságú, a különböző iskolák eltérő profiljának, az egyes iskolákon belül különböző tanulmányi területeknek köszönhetően meglehetősen változatos. Gyakran   nem   is   csak   egyszerűen humán   és   reál   osztályokat különböztetnek meg, a különböző emelt szinten, emelt óraszámban oktatott tantárgyak révén további   specializációra   is   lehetőség van. Érettségi   után   tanulók   továbbtanulhatnak   a felsőoktatásban, betölthetnek középfokú végzettséghez kötött munkaköröket, vagy jelentkezhetnek szakmai képzésre.

• szakgimnázium: A szakgimnáziumokban az első négy év elvégzése után szakmai érettségit tesznek a tanulók, további egy évfolyam elvégzésével pedig érettségihez kötött szakképesítést is szerezhetnek.

4. Felsőoktatás

Főiskolai, vagy egyetemi képzéseket leggyakrabban 18 éves kortól végeznek az érettségizett diákok. Fokozatai: felsőfokú alapképzés, mesterképzés és doktori képzés.

Források

• 2011. évi CXC. törvény a köznevelésről
• Pukánszky - Németh: Neveléstörténet
• Csicsay Alajos: Iskolatörténet

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Iskola témájú médiaállományokat.

• A Demokratikus nevelésért és tanulásért egyesület honlapja
• Nemzeti Pályaorientációs Portál - NPP

További információk

• Az iskolából. (Diák-adomák). In: Gracza György: A nevető Magyarország. Bp, 1901. II. kötet. 119-154. old.

Nézd meg az iskola címszót a Wikiszótárban!