Sajátos nevelési igény
A sajátos nevelési igény (SNI) gyűjtőfogalom, amely többletjogokat biztosít a különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek, tanulóknak. A sajátos nevelési igényt szakértői bizottság állapítja meg, kategóriái: mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal élő vagy halmozottan sérült.
Definíció
[szerkesztés]A sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek definíciója a jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint:[1]
Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.
Korábbi definíció
[szerkesztés]A sajátos nevelési igény definíciója a közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény) szerint:
121. § (1) E törvény alkalmazásában sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján
- a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,
- b) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar);
- (9) Ha jogszabály az óvodai nevelésben részt vevő, a tanulói jogviszonyban, kollégiumi tagsági viszonyban álló vagy a képzési kötelezettséget teljesítő fogyatékos gyermek részére kedvezményt, juttatást, jogosultságot, kötelezettséget állapít meg, a fogyatékos gyermek, tanuló fogalom alatt a sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót kell érteni.
sajátos nevelési igényű neveléshez és oktatáshoz szükséges feltételek: a gyermek, tanuló külön óvodai neveléséhez, illetve iskolai neveléséhez és oktatásához, a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatása, a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tanterv, tankönyv és más segédletek; magánoktatáshoz, integrált óvodai neveléshez, iskolai neveléshez és oktatáshoz, a képzési kötelezettséghez, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatása; a foglalkozásokhoz szükséges speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök; a gyermek, tanuló részére a szakértői és rehabilitációs bizottság által meghatározott szakmai szolgáltatások biztosítása.
Tehát a sérült, fogyatékos vagy részképesség zavaros gyerek gyógypedagógiai fejlesztésre szorul. A közoktatási törvény szerint joguk is van ehhez a fejlesztéshez.A sajátos nevelési igény (SNI) fogalmának tágabb értelmezése azokat a különleges bánásmódot igénylő gyermekeket jelöli, akiknek állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok miatt egyéni, a többségtől eltérő nevelési-oktatási szükségleteik vannak. A fogyatékossággal élők mellett ide tartoznak a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdők illetve a kivételes képességű tanulók. A sajátos nevelési igény nem orvosi vagy pszichológiai értelemben vett diagnózis, hanem az oktatás területén való többletjogosultságok biztosítása érdekében bevezetett iskoláztatási kategória. Szűkebb értelemben a sajátos nevelési igény a jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint csupán a gyógypedagógia kompetenciájába tartozó problémákat veszi figyelembe: „4. § [...] 25. sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló [...], aki a szakértői bizottság véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.”
Eredete, előzmények
[szerkesztés]A múltban a szegregált oktatást tartották a célravezető megoldást a fogyatékosok esetében, emiatt ezeket a fogalmakat a gyógypedagógia kisajátította magának. A fogalmak differenciálódása fontos folyamat ill. a politikák változása. Miután az integrációs politika vált uralkodóvá, nem lehetett őket megkülönböztetni olyan módon, mint korábban azt a szegregált oktatás megkívánta.
A törvényi szabályozás főbb változásai
[szerkesztés]Az SNI törvényi szabályozása az 1990-es évek óta többször is pontosításra került, többek között maguk a jogszabályok által előidézett nem kívánt következmények miatt. Az 1993-as köznevelési törvényben hangsúlyt kapott a fogyatékos gyermekek differenciált, képességeikhez igazodó nevelése-oktatása, majd a törvény módosításai 1996-ban és 1999-ben[2] további jogokat biztosítottak a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermekeknek. A sajátos nevelési igény (SNI) fogalmát azonban csak a köznevelési törvény 2003-as módosítása[3] óta kezdik használni, az oktatás területén is szakítva a pejoratívvá vált „fogyatékos” kifejezéssel.[4] A 2003-as módosítás nem kívánt következményeként megjelent tömeges “diszes”-sé (diszlexiássá, diszgráfiássá, diszkalkuliássá) nyilvánítás stigmatizáló hatásának és fenntarthatatlan finanszírozásának csökkentése érdekében a 2005-ben az SNI fogalmát az Oktatási Minisztérium pontosította (elkülönítették a "fogyaték" és "egyéb probléma kategóriákat"),[5] 2007-ben pedig hivatalosan is elhatárolták az organikus illetve a nem organikus okokra visszavezethető sajátos nevelési igényt (SNI-a és SNI-b),[3] megjelölve a kategóriák finanszírozási és ellátó intézmény szerinti kereteit. Az SNI-a esetében maradhat a tanuló speciális intézményben és finanszírozásuk is fennmarad, az SNI-b kategória kizárólag normál oktatási intézmények keretében fejleszthető, az utánuk járó fejkvóta azonban megszűnik. Az új diagnosztikai csoportosítás korszerűbb és finomabb, mert elfogadja azt, hogy az atipikus fejlődési zavarok eltérő (organikus/nem organikus) okból is kialakulhatnak,[6] ennek következtében más fejlesztést igényelnek. Az új megkülönböztető definíció gyakorlati használhatósága azonban nehézségekbe ütközött, egyrészt a hazai diagnosztikai gyakorlat korszerűtlensége miatt, másrészt mert egyes zavarok organikus vagy nem organikus eredetének feltárása nem minden esetben lehetséges.[6] Ezt a problémát kívánta kezelni a 2010. évi újabb, jelenleg is hatályos módosítás,[7] amely tartósság és súlyosság alapján csoportosítja a rendellenességeket.[8] A módosítás után a súlyos és tartós pszichés fejlődési zavarral küzdő gyerekek az SNI kategóriában maradnak, míg külön kategóriát képeznek a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők (BMT). Az SNI és BMT gyerekek a kiemelten tehetséges gyermekekkel együtt képezik a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek jogszabályi kategóriáját.[9]
Az SNI diagnosztikai intézményrendszere
[szerkesztés]Az SNI diagnosztikájának fontos szerepe van abban, hogy a gyermekek időben hozzájuthassanak a korai fejlesztéshez. Magyarországon ezt a feladatkört a járási, illetve megyei szintű szakértői bizottságok látják el. Ha a védőnő, gyermekorvos, óvodapedagógus, iskolapedagógus jelzi, hogy a gyermek fejlődésében probléma mutatkozik, a szülő engedélyével, első lépésként alapszintű diagnosztikai intézménybe, a járási tankerületi szakértői bizottságokhoz (korábbi nevelési tanácsadók) irányítják a gyermeket. Itt sor kerülhet a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTM) megállapítására vagy kizárására és az ehhez kapcsolódó felülvizsgálatokra. A BTM-es tanuló fejlesztő foglalkoztatásra jogosult, ami kizárólag integrált oktatás keretében valósítható meg. Ha a tankerületi szakértői bizottság megítélése szerint a gyermeknél a sajátos nevelési igény valószínűsíthető, akkor a megyei/fővárosi illetve országos illetékességbe tartozó szakértői bizottságban (2013 előtt TKVSZRB) működő szakértői csoportok átfogó vizsgálatokat végeznek. Ezután megállapítják, kizárják, esetleg felülvizsgálják az értelmi vagy tanulásban akadályozottság tényét, meghatározzák a fejlesztés irányát. A szülőkkel egyeztetve kijelölik a fejlesztés színhelyét, ami történhet szegregált szakintézményben is.
A korai diagnózis intézményi lehetőségei (pl.: életkorhoz kötött védőnői szűrések) hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlesztés minél előbb elkezdődhessen. A kora gyermekkori intervenciós ellátásra A korai diagnózis intézményi lehetőségei (pl.: életkorhoz kötött védőnői szűrések) hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlesztés minél előbb elkezdődhessen. A védőnők módszertani ajánlások alapján végzik el a szűréseket,[10] nem áll azonban rendelkezésükre egy egységes, standardizált fejlődési szűrőeljárás. A kora gyermekkori intervenciós ellátásra szoruló gyermekeknek több mint egyharmada nem kerül ellátásba a hozzáférés regionális egyenlőtlenségei miatt.[11] A szakszolgálati rendszer 2013. évi központosítása a helyi esélyegyenlőtlenségeket hivatott csökkenteni. A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló következtében az alap- és szakellátást biztosító intézmények a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba (KLIK) olvadtak be.[12] Magyarországon a gyógypedagógiai szakma nemzetközi összehasonlításban felkészültnek mondható, azonban – Európában szinte egyedülálló módon – hiányoznak a minőségi munkát biztosító kötelező és egységes sztenderdizált diagnosztikai eszközök, vizsgálati- és fejlesztési protokollok[13]
Finanszírozás
[szerkesztés]Az SNI Magyarországon elsősorban nem szakmai, hanem ellátási, finanszírozási kategória. A sajátos nevelési igényű tanulókat képző intézmények 2013-ig magasabb normatív támogatásban részesültek.[14] A közoktatási kiegészítő normatíva összege 224 000 forint/fő/év volt a 2012/2013. nevelési évre.[15] Azóta a normatív finanszírozás helyett feladatfinanszírozás lépett érvénybe,[16] amely keretében az van meghatározva, hogy hány gyermek után lehet elszámolni egy újabb pedagógus bérköltségét. Az SNI gyermekeket besorolásuktól függően kettő, illetve három gyermeknek kell számolni a pedagógusok után járó átlagbér alapú támogatás lehívásakor.[17] A finanszírozási rendszer 2013-ig[12] küzdött az átláthatatlanság problémájával, a hazai önkormányzatiság rendszerében a központi állam nem kérhette számon tételesen mire költi a helyi állam a transzfereket, például az SNI gyerekek után járó támogatásokat. 2013. január elsejével a KLIK-be olvadtak be az önkormányzati fenntartású nevelési oktatási intézmények, ami közös költségvetéséből gazdálkodik.
SNI-s gyermekek integrációja Magyarországon
[szerkesztés]Magyarországon 1981-ben kezdődtek a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán az integrációval kapcsolatos kutatások, de a hazai integrált oktatásnak az 1993-as közoktatási és az 1998-as esélyegyenlőségi törvény adott zöld utat.[18] 2003-ban elindult az „Utolsó padból” program, ami az indokolatlanul SNI-vé nyilvánított hátrányos helyzetű – jellemzően roma – tanulók szegregációjának megszüntetését és későbbi megelőzését tűzte ki célként.[19] Ezt követően a 2010-es években szakmai körökben már nem az a kérdés, hogy az SNI tanulók nevelése együtt történjen-e ép társaikkal vagy külön speciális intézményben, hanem az, hogy hogyan.[20]
Uniós törekvések
[szerkesztés]Az Európai Unió arra törekszik, hogy a fogyatékos és a részképességzavaros gyerekek együtt tanulhassanak az ép gyerekekkel. Ezt az oktatási formát inklúziónak, vagy inkluzív nevelésnek nevezik. A törekvéseknek az a legfőbb oka, hogy a szegregált intézmények ugyan jól fejlesztik a képességeket, de emellett az oktatás színvonala sokszor nagyon alacsony, amire néha maguk a fogyatékosok is felhívják a közvélemény figyelmét. Ez rontja esélyüket arra, hogy a későbbiekben dolgozni tudjanak.
A jelentések rámutatnak arra, hogy a társadalom peremén élő népességből aránylag többen kerülnek gyógypedagógiai iskolába, mint a többségi társadalomból. A speciális képzések sokszor elveszik az időt a tulajdonképpeni tanulnivalóktól. Mindazonáltal mérlegelni kell, hogy az integrált nevelésben rendelkezésre áll-e a megfelelő gyógypedagógiai kapacitás, és a megfelelő rugalmasság mind a tantervek, mind az intézmények részéről. Megállapítják, hogy a rosszabb tárgyi tudás miatt a felsőoktatásban is kevesebb a fogyatékos hallgató, mint ami arányos lenne, és hogy aki mégis sikeresen szerez diplomát, az is nehezebben helyezkedik el, mint az épek. A rokkantsági ellátások csökkentése és szigorítása, bizonytalanná tétele veszélyezteti a fogyatékosok megélhetését és a társadalomba való beilleszkedését. Az adatok ugyanakkor hiányosak.
Az inkluzív oktatást úgy képzelik el, hogy a gyógypedagógiai foglalkozások a tanórákon kívül zajlanak. Ez azt eredményezheti, hogy amíg az ép gyerekek sportra, zenére, rajzra, korrepetálásra, szakkörre, vagy magasabb szintű tanulmányi képzésre, például felvételi előkészítőre járnak, addig a fogyatékos tanulók gyógypedagógiai foglalkozásokon vesznek részt. Mérlegelni kell, hogy a lemaradás melyik helyzetben a kisebb.
Források
[szerkesztés]- ↑ '2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről'. net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
- ↑ 1996-os LXII és az 1999 évi LXVIII. módosítások
- ↑ a b Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, 121. § (1) bekezdés 29. pontja
- ↑ Vargáné Mező Lilla (2004) Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak, intézményvezetőknek http://www.ofi.hu/tudastar/sajatos-nevelesi-igenyu/sajatos-nevelesi-igenyu-090617-2
- ↑ 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
- ↑ a b Csépe Valéria (2008) A különleges oktatást, nevelést és rehabilitációs célú fejlesztést igénylő (SNI) gyermekek ellátásának gyakorlata és a szükséges teendők, In: Fazekas Károly, Köllő János és Varga Júlia (szerk.) Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, pp. 139-166
- ↑ 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
- ↑ Bodrogai Tibor, Pápay Nikolett, Soltész Éva, Vaskó Györgyné (2012) Sajátos nevelési igényűek pedagógiája és pszichológiája, Szent István Társulat az apostoli szentszék könyvkiadója, Budapest
- ↑ 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről, 4. §, 13.
- ↑ (49/2004. (V.21.) ESzCsM rendelet 3. §.dd)
- ↑ Kereki J. (2011): Regionális helyzetértékelés a kora gyermekkori intézményrendszer hálózatos fejlesztésének megalapozásához. Kutatási zárótanulmány. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft, Budapest.
- ↑ a b 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet
- ↑ Szvatkó, A. (2007) A nevelési tanácsadók diagnosztikus szakmai munkája http://www.nevtanegy.hu/doc/szakmaimunka.ppt Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ http://hvg.hu/itthon/20110913_alapitvanyi_iskolak_tanevkezdes#rss
- ↑ 2011. évi CLXXXVIII. törvény Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről
- ↑ 2012. évi CCIV. törvény Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről
- ↑ A jogszabályon kívül idővel kiérlelődnek a jó gyakorlatok" (Interjú dr. Kiss László szakszolgálati és fogyatékosságügyi köznevelési referenssel) 2014. január 24. http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop3110_oktatasiranyitas/projekthirek/kiss_laszlo_sni_nevelesrol
- ↑ Közoktatási tv § (1) (1993. évi LXXIX. törvény) és 1998. évi XXVI. törvény
- ↑ Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (2008) Diszkrimináció az oktatásban. UNESCO nemzeti jelentés, Magyarország http://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/diszkriminacio_az_oktatasban.pdf
- ↑ Dr. Csányi Yvonne (2000): A speciális szükségletű gyermekek és fiatalok integrált nevelése In: Illyés Sándor (szerk): Gyógypedagógiai alapismeretek, Budapest 386.