„Nürnbergi per” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
..., Ausztria biodalmi főbiztosa... (az 'r' betü :) ) |
|||
51. sor: | 51. sor: | ||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
*1.Robert Ley a tárgyalás kezdete előtt öngyilkos lett. |
*1.Robert Ley a tárgyalás kezdete előtt öngyilkos lett. |
||
*2.Schachtot a német hatóságok internálták, de 1948-ban |
*2.Schachtot a német hatóságok internálták, de 1948-ban szabadon engedték. |
||
*3.Papent 1947-ben egy német bíróság 8 év kényszermunkára ítélte, de 1949-ben szabadult. |
*3.Papent 1947-ben egy német bíróság 8 év kényszermunkára ítélte, de 1949-ben szabadult. |
||
*4.Fritzschet egy német bíróság 9 évre ítélte, 1950-ben szabadult. |
*4.Fritzschet egy német bíróság 9 évre ítélte, 1950-ben szabadult. |
||
58. sor: | 58. sor: | ||
*7.Funkot 1957-ben rossz egészségi állapota miatt szabadlábra helyezték. |
*7.Funkot 1957-ben rossz egészségi állapota miatt szabadlábra helyezték. |
||
*8.Raedert 1955-ben szabadlábra helyezték. |
*8.Raedert 1955-ben szabadlábra helyezték. |
||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
A lap 2007. július 15., 17:25-kori változata
Előzmények
A szövetségesek 1943. október 30-án Moszkvában egy nyilatkozatot írtak alá, amely szerint a II. világháború fő bűnösei felett a bűncselekmény elkövetésének helyszínén mondjanak ítéletet. A moszkvai szellemben 1945. augusztus 8-án Londonban aláírt egyezmény kimondja, hogy azoknak a háborús bűnösöknek, akiknek tettei nem csupán egy országhoz köthetők, egy a szövetségesek által kijelölt bíróság előtt kell felelniük.
A per
A történelemben először állítottak nemzetközi bíróság elé állami tisztségviselőket köztörvényes bűnözőként. Ebben a perben az egész német állami struktúrát a katonasággal és a rendőrséggel együtt képviselték a vádlottak. Az első, még előkészítő ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd november 20-tól Lord Geoffrey Lawrence elnökletével Nürnbergben megkezdődött a per. 1946. október 1-jéig, az ítélethirdetésig 236 tanút hallgattak meg, negyedmillió írásbeli tanúvallomást használtak fel és egy tizenötezer oldalas jegyzőkönyvet készítettek. A per során fontos párt- és rendvédelmi intézményeket (Gestapo, SD, SS) nyilvánítottak bűnszervezetté.
Vádirat
A vádirat az alábbi fő bűncselekményeket tartalmazta: 1.Béke elleni bűncselekmények. 2.Emberiesség elleni bűncselekmények. 3.Háborús bűncselekmények. 4.Összeesküvés az előző 3 bűncselekmény elkövetésére.
Vádlottak
- Martin Bormann – Rudolf Hess, majd Adolf Hitler titkára. Távollétében folytatták le ellene az eljárást. (1945. május 1-jén megkísérelt kitörni a szovjet ostromgyűrűből, további sorsa ismeretlen. Sokak szerint elesett, mások szerint túlélte a háborút és elmenekült Németországból.)
- Karl Dönitz – A Kriegsmarine főparancsnoka, Hitler kijelölt utóda, 20 napig Németország államfője.
- Hans Frank – Igazságügyminiszter, lengyel főkormányzó. A tárgyaláson megbánást tanúsított.
- Wilhelm Frick – Thüringiai, majd birodalmi belügyminiszter, cseh-morva protektor.
- Hans Fritzsche – Újságíró, rádiókommentátor.
- Walter Funk – Gazdasági miniszter, a Reichsbank elnöke.
- Hermann Göring – Porosz belügyminiszter, miniszterelnök, a Gestapo vezetője, majd légügyi miniszter.
- Rudolf Hess – Birodalmi miniszter, Hitler helyettese. Skóciában tartóztatták le.
- Alfred Jodl – Az OKW vezérkari főnöke.
- Ernst Kaltenbrunner – Az RSHA főnöke.
- Wilhelm Keitel – Az OKW főparancsnoka.
- Robert Ley – A Német Munkafront vezetője.
- Konstantin von Neurath – Külügyminiszter, tárca nélküli miniszter, cseh-morva protektor.
- Franz von Papen – kancellár, alkancellár, bécsi, majd ankarai nagykövet.
- Erich Raeder – A Kriegsmarine főparancsnoka.
- Joachim von Ribbentrop – Londoni követ, külügyminiszter.
- Alfred Rosenberg – A Völkischer Beobachter főszerkesztője, a megszállt területek birodalmi minisztere.
- Fritz Sauckel – Thüringia kormányzója, munkaügyi főmegbízott.
- Hjalmar Schacht – A Reichsbank elnöke, gazdasági miniszter.
- Baldur von Schirach – A Hilerjugend vezetője, Bécs gauleitere.
- Arthur von Seyss-Inquart – Osztrák belügyminiszter, kancellár, Ausztria birodalmi főbiztosa, tárca nélküli miniszter, holland helytartó.
- Albert Speer – Fegyverkezési miniszter. A tárgyaláson elismerte felelősségét.
- Julius Streicher – A Der Stürmer főszerkesztője, Frankföld gauleitere.
Ítélet
- Hjalmar Schachtot, Franz von Papent és Hans Fritzschet felmentették.
- Karl Dönitzet 10 év, Konstantin von Neurathot 15 év, Baldur von Schirachot és Albert Speert 20 év börtönre ítélte a bíróság.
- Rudolf Hess, Walter Funk és Erich Raeder életfogytiglani börtönbüntetést kapott.
- Tizenkettő vádlottat: Martin Bormannt, Hans Frankot, Wilhelm Fricket, Hermann Göringet, Alfred Jodlt, Ernst Kaltenbrunnert, Wilhelm Keitelt, Joachim von Ribbentropot, Alfred Rosenberget, Fritz Sauckelt, Arthur von Seyss-Inquartot és Julius Streichert kötél általi halálra ítélték. Hermann Göring az akasztás elől öngyilkosságba menekült. A halálraítélteket Göring és Bormann kivételével, 1946. október 16-án Nürnbergben felakasztották. Holttestüket Dachauban hamvasztották el.
A per utóélete
A per megmutatta hova vezethet a jog és az erkölcs szétválása, hiszen nem volt könnyű elítélni olyan embereket akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Az így keletkezett feszülséget Gustav Radbruch német jogtudós oldotta fel a róla elnezett formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával. Így nem válik alkalmazhatóvá.
Tanulva a II. világháborúhoz vezető hibákból az ENSZ 1950-ben megfogalmazott hét nürnbergi elvet. Ezekben többek között meghatározták a háborús és emberiesség elleni bűncselekményt, a személyes felelősség elvét, a mindekit megillető törvényes eljárást, a nemzetközi jog nemzeti jog elé helyezését és hogy a felsőbb parancs nem biztosít mentességet.
A háborús főbűnösök perén kívül Nürnbergben az USA saját jogkörben még 12 másik pert (orvosper, Flick-per, IG Farben-per, Krupp-per, Wilhelmstraße-per stb.) tartott amelyek alatt 199 vádlottból 36-ot halálra és 102-t szabadságvesztésre ítéltek. Becslések szerint Nagy-Britannia 541, Franciaország 271, Hollandia 35, Lengyelország 25, Norvégia 11, Kanada 5, Kína 2, Görögország 1 további pert folytatott le.
Jegyzetek
- 1.Robert Ley a tárgyalás kezdete előtt öngyilkos lett.
- 2.Schachtot a német hatóságok internálták, de 1948-ban szabadon engedték.
- 3.Papent 1947-ben egy német bíróság 8 év kényszermunkára ítélte, de 1949-ben szabadult.
- 4.Fritzschet egy német bíróság 9 évre ítélte, 1950-ben szabadult.
- 5.Neurathot egészségi állapota miatt 1954-ben szabadlábra helyezték.
- 6.Hess a spandaui börtön utolsó lakójaként 1987-ben önkezével vetett véget életének.
- 7.Funkot 1957-ben rossz egészségi állapota miatt szabadlábra helyezték.
- 8.Raedert 1955-ben szabadlábra helyezték.