Nürnbergi per

A vádlottak: Első sor (balról jobbra haladva): Hermann Göring, Rudolf Heß, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel

Hátsó sor: Karl Dönitz, Erich Raeder, Baldur von Schirach, Fritz Sauckel

Előzmények

A szövetségesek 1943. október 30-án Moszkvában egy nyilatkozatot írtak alá, amely szerint a II. világháború fő bűnösei felett a bűncselekmény elkövetésének helyszínén mondjanak ítéletet. A moszkvai szellemben 1945. augusztus 8-án Londonban aláírt egyezmény kimondja, hogy azoknak a háborús bűnösöknek, akiknek tettei nem csupán egy országhoz köthetők, egy a szövetségesek által kijelölt bíróság előtt kell felelniük.

A per

A történelemben először állítottak nemzetközi bíróság elé állami tisztségviselőket köztörvényes bűnözőként. Ebben a perben az egész német állami struktúrát a katonasággal és a rendőrséggel együtt képviselték a vádlottak. Az első, még előkészítő ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd november 20-tól Lord Geoffrey Lawrence elnökletével Nürnbergben megkezdődött a per. 1946. október 1-jéig, az ítélethirdetésig 236 tanút hallgattak meg, negyedmillió írásbeli tanúvallomást használtak fel és egy tizenötezer oldalas jegyzőkönyvet készítettek. A per során fontos párt- és rendvédelmi intézményeket (Gestapo, SD, SS) nyilvánítottak bűnszervezetté.

Vádirat

A vádirat az alábbi fő bűncselekményeket tartalmazta: 1.Béke elleni bűncselekmények. 2.Emberiesség elleni bűncselekmények. 3.Háborús bűncselekmények. 4.Összeesküvés az előző 3 bűncselekmény elkövetésére.

Vádlottak

• Martin Bormann – Rudolf Hess, majd Adolf Hitler titkára. Távollétében folytatták le ellene az eljárást. (1945. május 1-jén megkísérelt kitörni a szovjet ostromgyűrűből, további sorsa ismeretlen. Sokak szerint elesett, mások szerint túlélte a háborút és elmenekült Németországból.)
• Karl Dönitz – A Kriegsmarine főparancsnoka, Hitler kijelölt utóda, 20 napig Németország államfője.
• Hans Frank – Igazságügyminiszter, lengyel főkormányzó. A tárgyaláson megbánást tanúsított.
• Wilhelm Frick – Thüringiai, majd birodalmi belügyminiszter, cseh-morva protektor.
• Hans Fritzsche – Újságíró, rádiókommentátor.
• Walter Funk – Gazdasági miniszter, a Reichsbank elnöke.
• Hermann Göring – Porosz belügyminiszter, miniszterelnök, a Gestapo vezetője, majd légügyi miniszter.
• Rudolf Hess – Birodalmi miniszter, Hitler helyettese. Skóciában tartóztatták le.
• Alfred Jodl – Az OKW vezérkari főnöke.
• Ernst Kaltenbrunner – Az RSHA főnöke.
• Wilhelm Keitel – Az OKW főparancsnoka.
• Robert Ley – A Német Munkafront vezetője.
• Konstantin von Neurath – Külügyminiszter, tárca nélküli miniszter, cseh-morva protektor.
• Franz von Papen – kancellár, alkancellár, bécsi, majd ankarai nagykövet.
• Erich Raeder – A Kriegsmarine főparancsnoka.
• Joachim von Ribbentrop – Londoni követ, külügyminiszter.
• Alfred Rosenberg – A Völkischer Beobachter főszerkesztője, a megszállt területek birodalmi minisztere.
• Fritz Sauckel – Thüringia kormányzója, munkaügyi főmegbízott.
• Hjalmar Schacht – A Reichsbank elnöke, gazdasági miniszter.
• Baldur von Schirach – A Hilerjugend vezetője, Bécs gauleitere.
• Arthur von Seyss-Inquart – Osztrák belügyminiszter, kancellár, Ausztria birodalmi főbiztosa, tárca nélküli miniszter, holland helytartó.
• Albert Speer – Fegyverkezési miniszter. A tárgyaláson elismerte felelősségét.
• Julius Streicher – A Der Stürmer főszerkesztője, Frankföld gauleitere.

Ítélet

• Hjalmar Schachtot, Franz von Papent és Hans Fritzschet felmentették.
• Karl Dönitzet 10 év, Konstantin von Neurathot 15 év, Baldur von Schirachot és Albert Speert 20 év börtönre ítélte a bíróság.
• Rudolf Hess, Walter Funk és Erich Raeder életfogytiglani börtönbüntetést kapott.
• Tizenkettő vádlottat: Martin Bormannt, Hans Frankot, Wilhelm Fricket, Hermann Göringet, Alfred Jodlt, Ernst Kaltenbrunnert, Wilhelm Keitelt, Joachim von Ribbentropot, Alfred Rosenberget, Fritz Sauckelt, Arthur von Seyss-Inquartot és Julius Streichert kötél általi halálra ítélték. Hermann Göring az akasztás elől öngyilkosságba menekült. A halálraítélteket Göring és Bormann kivételével, 1946. október 16-án Nürnbergben felakasztották. Holttestüket Dachauban hamvasztották el.

A per utóélete

A per megmutatta hova vezethet a jog és az erkölcs szétválása, hiszen nem volt könnyű elítélni olyan embereket akik hatályos, de erkölcstelen törvények szerint jártak el. Az így keletkezett feszülséget Gustav Radbruch német jogtudós oldotta fel a róla elnezett formulával: az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával. Így nem válik alkalmazhatóvá.

Tanulva a II. világháborúhoz vezető hibákból az ENSZ 1950-ben megfogalmazott hét nürnbergi elvet. Ezekben többek között meghatározták a háborús és emberiesség elleni bűncselekményt, a személyes felelősség elvét, a mindekit megillető törvényes eljárást, a nemzetközi jog nemzeti jog elé helyezését és hogy a felsőbb parancs nem biztosít mentességet.

A háborús főbűnösök perén kívül Nürnbergben az USA saját jogkörben még 12 másik pert (orvosper, Flick-per, IG Farben-per, Krupp-per, Wilhelmstraße-per stb.) tartott amelyek alatt 199 vádlottból 36-ot halálra és 102-t szabadságvesztésre ítéltek. Becslések szerint Nagy-Britannia 541, Franciaország 271, Hollandia 35, Lengyelország 25, Norvégia 11, Kanada 5, Kína 2, Görögország 1 további pert folytatott le.

Jegyzetek

• 1.Robert Ley a tárgyalás kezdete előtt öngyilkos lett.
• 2.Schachtot a német hatóságok internálták, de 1948-ban szabadon engedték.
• 3.Papent 1947-ben egy német bíróság 8 év kényszermunkára ítélte, de 1949-ben szabadult.
• 4.Fritzschet egy német bíróság 9 évre ítélte, 1950-ben szabadult.
• 5.Neurathot egészségi állapota miatt 1954-ben szabadlábra helyezték.
• 6.Hess a spandaui börtön utolsó lakójaként 1987-ben önkezével vetett véget életének.
• 7.Funkot 1957-ben rossz egészségi állapota miatt szabadlábra helyezték.
• 8.Raedert 1955-ben szabadlábra helyezték.

Lásd még

• Holocaust
• II. világháború