„Philippe de Mornay” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Francia filozófusok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
portál |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Személy infobox}} |
{{Személy infobox}} |
||
'''Philippe de Mornay''' [ejtsd: morne] ([[Buhy]] ([[Normandia]]), [[1549]]. [[november 5.]] – [[ |
'''Philippe de Mornay''' [ejtsd: morne] ([[Buhy]] ([[Normandia]]), [[1549]]. [[november 5.]] – [[La Forêt-sur-Sèvre]], [[1623]]. [[november 11.]]) Plessis-Marby ura, francia államférfi. |
||
==Életútja== |
==Életútja== |
||
Katolikus atyja a papi pályára szánta, ő azonban atyja halála után (1560) a református vallásra tért át, melynek tanaival anyja ismertette meg titokban. Beutazta [[Olaszország]]ot, [[Németország]]ot, [[Hollandia|Hollandiát]] és [[Anglia|Angliát]]. A [[Szent Bertalan éjszakája|Szent Bertalan-éj]] után azon buzgólkodott, hogy Erzsébet angol királynét hitsorsosainak védelmére indítsa, de fáradozása kárba veszett. 1575-ben [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] szolgálatába lépett és a pénzügyeket rendezte; a vallásháboruk alatt padig több ízben diplomáciai küldetésben járt. Midőn Navarrai Henrik [[Franciaország]] trónjára került, Mornay-t államtanácsossá és [[Saumur]] kormányzójává nevezte ki, ahol Mornay protestáns akadémiát alapított. De midőn a király később a katolikus vallásra tért, Mornay szakított vele és ekkor kegyvesztetté lett. Hitsorsosai előtt vallásos buzgóságánál és tudományosságánál fogva nagy tekintélyben állott; |
Katolikus atyja a papi pályára szánta, ő azonban atyja halála után (1560) a református vallásra tért át, melynek tanaival anyja ismertette meg titokban. Beutazta [[Olaszország]]ot, [[Németország]]ot, [[Hollandia|Hollandiát]] és [[Anglia|Angliát]]. A [[Szent Bertalan éjszakája|Szent Bertalan-éj]] után azon buzgólkodott, hogy Erzsébet angol királynét hitsorsosainak védelmére indítsa, de fáradozása kárba veszett. 1575-ben [[IV. Henrik francia király|Navarrai Henrik]] szolgálatába lépett és a pénzügyeket rendezte; a vallásháboruk alatt padig több ízben diplomáciai küldetésben járt. Midőn Navarrai Henrik [[Franciaország]] trónjára került, Mornay-t államtanácsossá és [[Saumur]] kormányzójává nevezte ki, ahol Mornay protestáns akadémiát alapított. De midőn a király később a katolikus vallásra tért, Mornay szakított vele és ekkor kegyvesztetté lett. Hitsorsosai előtt vallásos buzgóságánál és tudományosságánál fogva nagy tekintélyben állott; a „[[hugenották]] pápájának” nevezték. |
||
==Írásai== |
==Írásai== |
||
19. sor: | 19. sor: | ||
{{nemzetközi katalógusok}} |
{{nemzetközi katalógusok}} |
||
{{portál|történelem||vallás||Franciaország|-}} |
|||
{{DEFAULTSORT:Mornay Philippe de}} |
{{DEFAULTSORT:Mornay Philippe de}} |
||
[[Kategória:Franciaországi politikusok]] |
[[Kategória:Franciaországi politikusok]] |
A lap 2017. március 26., 11:32-kori változata
Philippe de Mornay | |
Született | 1549. november 5.[1][2] Buhy[3] |
Elhunyt | 1623. november 11. (74 évesen)[4][1][5][6][7] La Forêt-sur-Sèvre |
Állampolgársága | francia[8] |
Házastársa | Charlotte Duplessis-Mornay (1576. január 3. – )[9] |
Gyermekei |
|
Szülei | Françoise Crespin du Bec Jacques de Mornay |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe de Mornay témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Philippe de Mornay [ejtsd: morne] (Buhy (Normandia), 1549. november 5. – La Forêt-sur-Sèvre, 1623. november 11.) Plessis-Marby ura, francia államférfi.
Életútja
Katolikus atyja a papi pályára szánta, ő azonban atyja halála után (1560) a református vallásra tért át, melynek tanaival anyja ismertette meg titokban. Beutazta Olaszországot, Németországot, Hollandiát és Angliát. A Szent Bertalan-éj után azon buzgólkodott, hogy Erzsébet angol királynét hitsorsosainak védelmére indítsa, de fáradozása kárba veszett. 1575-ben Navarrai Henrik szolgálatába lépett és a pénzügyeket rendezte; a vallásháboruk alatt padig több ízben diplomáciai küldetésben járt. Midőn Navarrai Henrik Franciaország trónjára került, Mornay-t államtanácsossá és Saumur kormányzójává nevezte ki, ahol Mornay protestáns akadémiát alapított. De midőn a király később a katolikus vallásra tért, Mornay szakított vele és ekkor kegyvesztetté lett. Hitsorsosai előtt vallásos buzgóságánál és tudományosságánál fogva nagy tekintélyben állott; a „hugenották pápájának” nevezték.
Írásai
- De l'instritution de l'eucharistie (1598);
- Mémoires et correspondance (1624., újabb kiadás: Párizs, 1824, 12 köt.)
Forrás
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюплесси-Морне Филипп, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ Holland Életrajzi Portál. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ https://fr.wikisource.org/wiki/Page:Madame_de_Mornay_-_Memoires_-_tome_1.djvu/117