„Poszler György” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Friss haláleset sablon ki.
Proktor4 (vitalap | szerkesztései)
63. sor: 63. sor:
*''Ars poetica – Ars teoretica'' (2006)
*''Ars poetica – Ars teoretica'' (2006)
*''Az eltévedt lovas nyomában'' (2009)
*''Az eltévedt lovas nyomában'' (2009)
*Az erdélyi magyarság száz évéről. Bizonytalan remények és tétova kételyek (2016)


== Források ==
== Források ==

A lap 2016. október 22., 14:56-kori változata

Poszler György
Született1931. június 12.
Kolozsvár
Elhunyt2015. augusztus 13. (84 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész,
esztéta
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Poszler György (Kolozsvár, 1931. június 12.2015. augusztus 13.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az irodalmi esztétika neves kutatója. 1982 és 1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese.

Életpályája

1945-ben jött családjával Magyarországra. A gimnázium első négy osztályát még Kolozsvárott végezte, majd 1945-től Budapesten tanult. 1949-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től ELTE) magyar–történelem szakára, ahol 1953-ban szerzett tanári diplomát. 1963-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után két évig Mosonmagyaróvárott, majd 1960-ig Szombathelyen tanított mezőgazdasági technikumokban magyart és történelmet. 1960 és 1964 között a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben oktatott. 1964-től 1968-ig a Népművelési Intézetben, illetve ezt követően 1972-ig a Művelődésügyi Minisztériumban közművelődési területen dolgozott.

1972-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) esztétika tanszékére, illetve a Színművészeti Főiskolára, ahol egyetemi docensként kezdett el dolgozni. 1983-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1982 és 1987 között az ELTE általános rektorhelyettese volt. 2001-ben professor emeritusi címet kapott. Az ELTE-n esztétikát és irodalomelméletet, a Színművészetin pedig irodalomtörténetet oktatott.

1971-ben védte meg az irodalomtudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Esztétikai, valamint Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Dolgozott az MTA Kutatásértékelési Bizottsága elnökeként és a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökhelyetteseként (1996–1999), valamint bekerült az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsába is. 1991 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt, majd bekerült az MTA Doktori Tanácsába, amelynek póttagja lett. Az Irodalomtörténet című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt. 2006 óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának tagja.

Kutatási területe az esztétika, az irodalomtörténet és az irodalomelmélet. Publikációi megjelentek magyar nyelven kívül angolul, németül és olaszul is.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

  • Szerb Antal pályakezdése (1965)
  • Szerb Antal (1973)
  • Katarzis és kultúra (1980)
  • A regény válaszútjai (1981)
  • A kétségektől a lehetőségekig (1983)
  • Az évszázad csapdái (1986)
  • Filozófia és műfajelmélet (1988)
  • Eszmék – Eszmények – Nosztalgiák (1989)
  • Találkozások (1992)
  • Vonzások és taszítások (1994)
  • Fényjelek (1995)
  • Duna-völgyi reálfantasztikum (1998)
  • Ezredvégi palackposta (2001)
  • Az angyal és a kard (2002)
  • Kié ez a történelem? (2003)
  • A „másik” város (2005)
  • Ars poetica – Ars teoretica (2006)
  • Az eltévedt lovas nyomában (2009)
  • Az erdélyi magyarság száz évéről. Bizonytalan remények és tétova kételyek (2016)

Források

Kapcsolódó szócikkek