„Kalevala” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
| képméret = 220px |
| képméret = 220px |
||
| képaláírás = ''Kalevala'', 1849 |
| képaláírás = ''Kalevala'', 1849 |
||
| szerző = |
| szerző = [[Elias Lönnrot]] |
||
| eredeti cím = |
| eredeti cím = |
||
| megírásának időpontja = |
| megírásának időpontja = |
||
| nyelv = |
| nyelv = finn |
||
| témakör = |
| témakör = finn népköltészet témakörei |
||
| műfaj = |
| műfaj = [[eposz]] |
||
| részei = |
| részei = |
||
| magyar kiadás = |
| magyar kiadás = |
A lap 2016. március 19., 15:06-kori változata
Kalevala | |
Kalevala, 1849 | |
Szerző | Elias Lönnrot |
Nyelv | finn |
Témakör | finn népköltészet témakörei |
Műfaj | eposz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat. |
A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz, az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.
A 19. században Finnországot is utolérte a nacionalizmus szele, ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet.
Változatok
Első változata az Ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz (de ez csak Lönnrot halála után, 1891-ben jelent meg).
1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.
Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.
A Kalevala cselekménye, szereplői
A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.
Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.
Magyar fordítások
A Kalevala később a finn-magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is.
Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben, Rácz István 1976-ban, és Szente Imre 1987-ben.[1]
A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek-ben, de csak az első két éneket fordította le egészen.
Források
- Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Magyar-Finn Kulturális Egyesület, 1985.
- A Kalevala szövege MEK
- Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák
Hivatkozások
- ↑ Kalevala, Talentum Diákkönyvtár Sorozat ford.: Rácz István:. Akkord kiadó (1996?). ISBN 9638396652 Az előszót Outi Karanko írta. Előszó.
További információk
- Kalevala hangoskönyv formában
- A Kalevala Magyarországon
- A Kalevala és Finnország Magyarországon -a neten
- A Kalevaláról