„Recitativo” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Xia (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''recitativo''' ([[olasz nyelv]]en jelentése ''énekbeszéd'') zenei fogalom. Szólisztikus hangszerkíséretes [[énekbeszéd]]et jelöl, amely a 17. században, az [[olasz opera|olasz]] [[opera (színmű)|operával]] összefüggésben alakult ki. Olyan kötetlen éneklési módot jelent, amelyet a [[kotta|kottában]] zenei hangok jeleznek, de időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – kizárólag az adott szöveg határozza meg. Ennek megfelelően kötetlen ritmus, szillabikus szövegkezelés és gondos [[prozódia (zene)|prozódia]] jellemzi. Elsődleges funkciója volt, hogy a zenei részek között meggyorsítsa a cselekmény folyamatát. Amint az opera fejlődése során kialakulnak az [[ária|áriaformák]], dramaturgiailag is szétvált a kettő. A recitativo vált a cselekmény hordozójává, míg az ária ennek érzelmi reflexiójává. |
A '''recitativo''' ([[olasz nyelv]]en jelentése ''énekbeszéd'') zenei fogalom. Szólisztikus hangszerkíséretes [[énekbeszéd]]et jelöl, amely a 17. században, az [[olasz opera|olasz]] [[opera (színmű)|operával]] összefüggésben alakult ki. Olyan kötetlen éneklési módot jelent, amelyet a [[kotta|kottában]] zenei hangok jeleznek, de időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – kizárólag az adott szöveg határozza meg. Ennek megfelelően kötetlen ritmus, szillabikus szövegkezelés és gondos [[prozódia (zene)|prozódia]] jellemzi. Elsődleges funkciója volt, hogy a zenei részek között meggyorsítsa a cselekmény folyamatát. Amint az opera fejlődése során kialakulnak az [[ária|áriaformák]], dramaturgiailag is szétvált a kettő. A recitativo vált a cselekmény hordozójává, míg az ária ennek érzelmi reflexiójává. |
||
Két alapvető típusa létezik: |
Két alapvető típusa létezik: |
||
*''recitativo secco'' (azaz ''száraz''), vagyis csupán [[csembaló]], később csembaló és [[gordonka]], |
*''recitativo secco'' (azaz ''száraz''), vagyis csupán [[csembaló]], később csembaló és [[gordonka]], a 19. századtól néha zongora és [[nagybőgő]] kíséretével. A 17-18. század opera- és oratóriumirodalmára jellemző. |
||
*''recitativo accompagnato'' (azaz ''kíséretes''), amikor már zenekar kíséri. Énekszólama dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák,a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként. |
*''recitativo accompagnato'' (azaz ''kíséretes''), amikor már zenekar kíséri. Énekszólama dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák,a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként. |
||
A lap 2015. szeptember 23., 21:55-kori változata
A recitativo (olasz nyelven jelentése énekbeszéd) zenei fogalom. Szólisztikus hangszerkíséretes énekbeszédet jelöl, amely a 17. században, az olasz operával összefüggésben alakult ki. Olyan kötetlen éneklési módot jelent, amelyet a kottában zenei hangok jeleznek, de időbeli beosztását – tempóját, ritmusát, hangsúlyait – kizárólag az adott szöveg határozza meg. Ennek megfelelően kötetlen ritmus, szillabikus szövegkezelés és gondos prozódia jellemzi. Elsődleges funkciója volt, hogy a zenei részek között meggyorsítsa a cselekmény folyamatát. Amint az opera fejlődése során kialakulnak az áriaformák, dramaturgiailag is szétvált a kettő. A recitativo vált a cselekmény hordozójává, míg az ária ennek érzelmi reflexiójává.
Két alapvető típusa létezik:
- recitativo secco (azaz száraz), vagyis csupán csembaló, később csembaló és gordonka, a 19. századtól néha zongora és nagybőgő kíséretével. A 17-18. század opera- és oratóriumirodalmára jellemző.
- recitativo accompagnato (azaz kíséretes), amikor már zenekar kíséri. Énekszólama dallamosabb, kísérete kidolgozott, motivikusan szőtt zenei anyag, általában zenekarra. A 17. század óta alkalmazzák,a drámai kifejezés árnyaltabb eszközeként.
Felhasznált irodalom
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Balázs István: Zenei lexikon. Budapest: Corvina. 2005. ISBN 963-13-5453-9