„Szladits Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
infobox Címke: HTML-sortörés |
kieg |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
| aláírás = |
| aláírás = |
||
}} |
}} |
||
[[Kép:Doktorrá avatás.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Doktorrá avatás királyi kitüntetés mellett. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] nagy dísztermében. A felolvasó dr. Kováts Gyula dékán]] |
|||
'''Szladits Károly''' ([[Dunaszerdahely]], [[1871]]. [[december 27.]] – [[Budapest]], [[1956]]. [[május 22.]]) magyar jogász, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagja. |
'''Szladits Károly''' ([[Dunaszerdahely]], [[1871]]. [[december 27.]] – [[Budapest]], [[1956]]. [[május 22.]]) magyar jogász, egyetemi tanár, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tagja. |
||
== Fiatalkora == |
== Fiatalkora == |
||
Gyermekkorát többek között szülővárosában és [[Budapest]]en töltötte, utóbbi helyen végezte el egyetemi tanulmányait. 1895. október 12-én szerezte meg egyetemi doktorátusát. |
Gyermekkorát többek között szülővárosában és [[Budapest]]en töltötte, utóbbi helyen végezte el egyetemi tanulmányait. 1895. október 12-én szerezte meg egyetemi doktorátusát. Királyi kitüntetés mellett,<ref>Akik egész közép- és főiskolai pályafutásuk alatt mindig kitűnő eredménnyel tanultak, pályatársaik közt mindig a legkitűnőbbek közé tartoztak, s végűl a doktori vizsgálatot is kitűnő sikerrel tették le.</ref> ''sub auspiciis Regis'' avatták doktorrá [[Hegedüs Lóránt (politikus)|Hegedűs Lóránt]] és [[Papp Ferenc (irodalomtörténész)|Papp Ferenccel]]. A legutolsó ilyen doktorrá avatás 1838. július 21-én történt. Akkor gróf [[Cziráky János]]t avatták föl. |
||
== Tudományos pályafutása == |
== Tudományos pályafutása == |
||
| 43. sor: | 44. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
{{források}} |
|||
*{{MNL|16|826}} |
*{{MNL|16|826}} |
||
*[{{MEK|00300/00355/html/ABC14240/15172.htm}} Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban] |
*[{{MEK|00300/00355/html/ABC14240/15172.htm}} Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban] |
||
A lap 2014. december 24., 11:13-kori változata
| Szladits Károly | |
| Született | 1871. december 27. Dunaszerdahely |
| Elhunyt | 1956. május 22. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogász, egyetemi tanár, akadémikus |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1953) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (20. körönd-1-25/26)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szladits Károly (Dunaszerdahely, 1871. december 27. – Budapest, 1956. május 22.) magyar jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Fiatalkora
Gyermekkorát többek között szülővárosában és Budapesten töltötte, utóbbi helyen végezte el egyetemi tanulmányait. 1895. október 12-én szerezte meg egyetemi doktorátusát. Királyi kitüntetés mellett,[3] sub auspiciis Regis avatták doktorrá Hegedűs Lóránt és Papp Ferenccel. A legutolsó ilyen doktorrá avatás 1838. július 21-én történt. Akkor gróf Cziráky Jánost avatták föl.
Tudományos pályafutása
Diplomájának megszerzése után az Igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő osztályán kezdett el dolgozni. Ilyen minőségében részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében. 1908-ban magyar magánjogból egyetemi magántanárrá képesítették. 1917-ben a Budapesti Tudományegyetemen kapott egyetemi tanári kinevezést. A 20. század első felének iskolateremtő személyisége a magyar magánjog-tudományban.
Grosschmid Béni követője volt a német–osztrák joghoz fűződő kritikus viszony tekintetében. Nem tartotta helyesnek annak teljes átvételét. Publikációs tevékenységének főbb jellemzői a gondos anyaggyűjtés, a részletes elemzés és az egyértelmű kifejezésmód volt. Tudományos munkásságának nagy jelentőségű eredménye a Magyar magánjog című gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és – az alapvető elméleti részek kidolgozásával – egyik társszerzője volt. Hatkötetes, számos társszerzőt felvonultató monográfiájában (melynek szerkesztője és részszerzője volt) a második világháború előtti polgári jogot elemezte.
Már egyetemi tanárként vett részt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tíz éves előkészítésében, kidolgozásában. 1942-ben távozott az egyetemről. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett folyóiratszerkesztői munkássága is jelentős volt. 1914 és 1933 között a Jogtudományi Közlöny mellékleteként működő Magánjogi Döntvénytár című időszakos döntvénygyűjteményt szerkesztette, amely korának bírósági döntéseit publikálta, továbbá a Békejog és Békegazdaság című folyóiratot is 1920 és 1922 között. 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai Állandó Nemzetközi Választottbíróságnak tagja volt.
1932-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1943-ban rendes tagjává. 1948-ban tanácskozó taggá minősítették vissza, tagságát 1989-ben, posztumusz állították helyre. 1953-ban Kossuth-díjban részesült.
Főbb művei
- A magyar magánjog vázlata a bánya-, csőd-, kereskedelmi és váltójog alapelveivel I–II. (1902)
- A magyar magánjogi bírói gyakorlat, 1901–27 (összeállította, 1928)
- A magyar bírói gyakorlat. Magánjog I–II. (Villányi (Fürst) Lászlóval, Budapest, 1935)
- A magyar magánjog vázlata I–II. (Budapest, 1937)
- Magyar magánjog I–VI. (szerk., Budapest, 1938–1942)
- Magyar magánjog mai érvényében. Kötelmi jog I–III. (összeállította, 1942–1944)
Források
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Akik egész közép- és főiskolai pályafutásuk alatt mindig kitűnő eredménnyel tanultak, pályatársaik közt mindig a legkitűnőbbek közé tartoztak, s végűl a doktori vizsgálatot is kitűnő sikerrel tették le.
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 826. o. ISBN 963-9257-15-X
- Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban