Hadrovics László

Hadrovics László
Életrajzi adatok
Született	1910. június 27. Alsólendva
Elhunyt	1997. május 12. (86 évesen) Solymár
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	nyelvész, szlavista
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Pázmány Péter Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület	nyelvészet
Kutatási terület	délszláv nyelvészet, művelődéstörténet
Tudományos fokozat	bölcsészdoktor (1934)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	egyetemi tanár (1954–1974)
Más munkahelyek	MTA Történettudományi Intézet
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Aranyérem (1993)
Akadémiai tagság	levelező tag (1948), rendes tag (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadrovics László témájú médiaállományokat.

Hadrovics László (Alsólendva, 1910. június 27. – Solymár, 1997. május 12.) állami díjas nyelvész, szlavista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a délszláv-magyar történelem, valamint a horvát nyelv helyesírás- és nyelvtörténete, valamint a magyar funkcionális mondattan és frazeológia. Jelentős szótárkészítő munkássága is, a magyar-orosz, magyar-horvát, illetve magyar-szerb szótárak elkészítésében vett részt.

Életpályája

Iskolai tanulmányait először szülővárosában kezdte, később Kőszegen, illetve Keszthelyen folytatta. Utóbbi városban érettségizett, majd felvették a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának magyar-latin szakára. Az egyetemen az Eötvös Collegium tagja volt. 1933-ban szerzett tanári diplomát. 1935-ben a Collegium Hungaricum tagjaként szlavisztikát kezdett el hallgatni Berlinben, de egy komolyabb betegség miatt megszakította tanulmányait. 1937-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárban kezdett el dolgozni úgynevezett ideiglenesen alkalmazott diplomásként, majd 1940-ben a Miniszterelnökséghez került, ahol délszláv referensként dolgozott kinevezett középiskolai tanári beosztásban. 1941-től a Magyar Történettudományi Intézetben tevékenykedett intézeti tanárként. 1947-ben a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd 1949-ben az MTA Történettudományi Intézete tudományos munkatársává nevezték ki. Emellett előbb 1942–1943-ban a Szegedi Egyetemen volt a szláv filológia megbízott előadója, illetve szintén 1942-től a budapesti egyetem horvát irodalomtörténeti magántanára. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv filológiai tanszékén kapott egyetemi docensi kinevezést (ekkor távozott a Történettudományi Intézetből). 1954-ben átvette egyetemi tanári kinevezését. 1965-ben a tanszék vezetésével bízták meg, tisztségét 1974-es nyugdíjazásáig viselte. Nyugdíjazása után a tudományos kutatásnak szentelte életét.

1934-ben avatták bölcsészdoktorrá. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben pedig rendes tagjává választották. Ezenkívül 1974-ben a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, 1985-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, 1987-ben az újvidéki Matica Srpska választotta tagjai sorába. 1955 és 1965, valamint 1986-tól haláláig a Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1966 és 1985 között pedig szerkesztője volt.

Tudományos munkássága

Pályafutásának kezdeti időszakában a délszláv és magyar nyelv-, valamint művelődéstörténeti kapcsolatokkal foglalkozott, például a Muraköz helynevei, valamint a magyar-szerb együttélés különböző vetületei kapcsán. Később a horvát nyelvtörténet több elemével foglalkozott, így a horvát helyesírás és a jövevényszavak kérdéseivel is. Utóbbinál kimutatta a horvát nyelv magyar jövevényszavainak kronológiai, illetve nyelvföldrajzi eredetét, valamint a szerb és horvát közvetítés útján a magyar nyelvbe beépült olasz jövevényszavakat.

Emellett foglalkozott a magyar nyelv funkcionális mondattani, frazeológiai és történeti jelentéstani kérdéseivel is. Ezeket nyugdíjazása után írta, többéves kutatásokat követően. Foglalkozott ezen túlmenően a magyar nyelv kelet-közép-európai szellemi kapcsolatrendszerével. 1979-ben a Vizkelety András által megtalált egyik legrégebbi horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho szövegét sikerült megfejtenie. Számos szótár elkészítésében vett részt. Gáldi Lászlóval több kiadást megért magyar-orosz, illetve orosz-magyar szótárt, Nyomárkay Istvánnal közösen pedig magyar-horvát/horvát-magyar és magyar-szerb/szerb-magyar szótárakat készített. Műveit magyar, német, francia, horvát és szerb nyelven is közreadták. 1996-ban szakkönyv- és folyóirat-gyűjteményét a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola szláv filológiai tanszékének adományozta. Az intézmény könyvtárát róla nevezték el.

Díjai, elismerései

• Állami Díj (1985)
• Pais Dezső-díj (1988)
• Akadémiai Aranyérem (1993)
• a József Attila Tudományegyetem tiszteletbeli doktora (1996)

Főbb publikációi

• A Muraköz helynevei (1931, 1934)
• A déli szláv népek kultúrája – Magyar-szláv irodalmi érintkezések (1942, repr. 2000)
• A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei (1942)
• Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok (1944)
• Le peuple serbe et son Église sous la domination turque (1947, magy. 1991)
• Parasztmozgalmak a 18. században (Wellmann Imrével, 1951)
• Az ómagyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban (1954)
• A délszláv Nagy Sándor-regény és középkori irodalmunk (1960)
• Kajkavische Literatur (1964)
• Jövevényszó-vizsgálatok (1965)
• A funkcionális magyar mondattan alapjai (1969)
• Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert (1974)
• Szavak és szólások (1975)
• Ein altkroatisches Passionslied aus dem 14. Jahrhundert (Vizkelety Andrással, 1984)
• Ungarische Elemente im Serbokroatischen (1985)
• A magyar nyelv közép-kelet-európai rokonsága (1989)
• Magyar történeti jelentéstan (1992)
• A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága (1994)
• Magyar frazeológia (1994)

Szótárak

• Orosz-magyar szótár (Gáldi Lászlóval, 1951, 8. kiadás 1989)
• Magyar-orosz szótár (Gáldi Lászlóval, 1952, 8. kiadás 1989)
• Magyar-orosz kéziszótár (Gáldi Lászlóval, 1953, 8. kiadás 1989)
• Horvát-magyar szótár (Nyomárkay Istvánnal, 1996)
• Magyar-horvát szótár (Nyomárkay Istvánnal, 1996)
• Szerb-magyar kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 1997)
• Magyar-szerb kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 2000)
• Horvát-magyar, magyar-horvát kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 2003)

Források

• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 22–23. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003
• Hadrovics László (1910–1997). mult-kor.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2014. december 22.)
• Nyomárkay István: Hadrovics László. Magyar Tudomány, (1997)