„Lombardia vaskoronája” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
5. sor: | 5. sor: | ||
[[Fájl:Duomo Monza.jpg|bélyegkép|A Monzai Katedrális]] |
[[Fájl:Duomo Monza.jpg|bélyegkép|A Monzai Katedrális]] |
||
A Vaskorona nevét |
A Vaskorona nevét a belsejében lévő, egy centiméter vastag vaspántról kapta, ami állítólag [[Jézus|Jézus Krisztus]] egyik vasszegéből készült, amellyel [[Keresztre feszítés|keresztre]] feszítették. A hagyomány szerint ezt a szöget először [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] római császár kapta anyjától, [[Szent Ilona|Helénától]], a kereszt megtalálójától. |
||
A |
A szeg a [[népvándorláskor|népvándorlás]] idején került a [[lombardok|lombard]] királyok birtokába, amikor megszállták [[Észak-Itália|Észak-Itáliát]]. A legenda szerint [[Theodelinda]] lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a [[Lombard Királyság]], majd a későbbi középkori [[Itáliai Királyság]] egyik szimbólumává vált. |
||
A korona külső része hat [[arany]] és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet. |
A korona külső része hat [[arany]]- és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet. |
||
Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a [[ |
Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a [[monza]]i székesegyháznak ajándékoztak, ahol szent ereklyeként őrzik. Ám a kis formát az is indokolhatja, hogy - bizonyos történelmi dokumentumok szerint - később két aranylemezt eltávolítottak belőle. |
||
== Középkori használat == |
== Középkori használat == |
A lap 2014. május 16., 09:25-kori változata
Lombardia vaskoronája (Corona Ferrea) Európa egyik legrégebbi antik ereklyéje és királyi jelképe. A monzai Szent János-katedrálisban őrzik, Milánótól, a modern Lombardia központjától nem messze.
Ókor
A Vaskorona nevét a belsejében lévő, egy centiméter vastag vaspántról kapta, ami állítólag Jézus Krisztus egyik vasszegéből készült, amellyel keresztre feszítették. A hagyomány szerint ezt a szöget először Nagy Konstantin római császár kapta anyjától, Helénától, a kereszt megtalálójától.
A szeg a népvándorlás idején került a lombard királyok birtokába, amikor megszállták Észak-Itáliát. A legenda szerint Theodelinda lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a Lombard Királyság, majd a későbbi középkori Itáliai Királyság egyik szimbólumává vált.
A korona külső része hat arany- és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet.
Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a monzai székesegyháznak ajándékoztak, ahol szent ereklyeként őrzik. Ám a kis formát az is indokolhatja, hogy - bizonyos történelmi dokumentumok szerint - később két aranylemezt eltávolítottak belőle.
Középkori használat
A IX.-től a 19. századig Itália királya a mindenkori német-római császár volt. Sokuk koronáztatta meg magát a Vaskoronával Páviában, a királyság formális jelképével. Híres császárok mint Nagy Károly, I. (Nagy) Ottó, IV. Henrik és I. (Barbarossa) Frigyes is megkoronáztatta magát vele.
1026. március 1-jén Heribert, Milánó bíborosa, II. Konrádot Milánóban koronázta meg vele Pavia helyett.
Modern kori használat
1805. május 26-án I. Napóleon francia császár is ezzel a koronával koronázta magát az általa kreált Itáliai Királyság uralkodójává Milánóban, hozzáillő pompa közepette. A pompás trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére, a lombard királyok koronázásának szövegét kiáltva: „Dieu me la donne, gare à qui la touche” („Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg”).
Erre az alkalomra 1805. június 15-én Napóleon megalapította a Vaskorona-rendet. Napóleon bukása és Lombardiának az Osztrák Császársághoz való csatolása után I. Ferenc osztrák császár 1816. január 1-jén újraalapította a Rendet .
I. Ferdinánd császár ezzel koronáztatta magát a Lombard–Velencei Királyság királyává 1838. szeptember 6-án.
1859-ben, amikor Ausztria a solferinói csatában súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát Bécsbe vitték. A császári kincstárban (Schatzkammer) őrizték 1866-ig, a porosz–osztrák–olasz háborúig. A háborút lezáró békeszerződés értelmében a Vaskoronát ekkor visszaadták az Olasz Királyságnak.