Eduard Georgijevics Bagrickij

Eduard Bagrickij (oroszul : Эдуард Багрицкий (állnév); eredeti nevén: Эдуард Георгиевич Дзюбин) (Odessza, 1895. november 3. vagy október 22. – Moszkva, 1934. február 16.) orosz/szovjet költő, műfordító és drámaíró.

Élete és munkássága

Szegény zsidó polgári családból származik. Földmérő tanfolyamokat végzett, de szakmájában nem dolgozott. A Odesszában, a helyi lapokban 1915-ben jelentek meg munkái. Munkájára az irodalmi antológia, a neo – romantikus költészet volt jellemző. Hamarosan az odesszai írók – Iszaak Emmanuilovics Babel, Jurij Karlovics Olesa, Valentyin Petrovics Katajev – egyik legfontosabb alakja.

Számára az 1917-es októberi orosz forradalom a szabadságot, a megváltást, a szabad élethez való jogot hozta. 1918-ban önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, a politikai osztályon propaganda verseket írt.

Munkássága 1925-től, Moszkvába költözésével kibontakozott. Költészetére a színes képek, az érzelmi kitörések és vágyak, a romantikus kompozíciók jellemzők. Joszif Visszarionovics Sztálin egyre növekvő elnyomó rendszerével szemben burkolt kritikát alkalmazott. Korai halála miatt barátai segítettek, hogy művei megjelenjenek, segítve a családja életét.

Művei

• 1915 – Nyina feltámadása,
• 1926 – Énekel Opanas (Дума про Опанаса), a leghíresebb munkája
• 1927 – A csempészek,
• 1928 – South-West – az első verseskötete,
• 1932 – A nyertesek – második verseskötete,
• 1932 – Az utolsó éjjel; Férfi a külvárosban,

Források

Nemzetközi adatok.^[forrás?]