Poszler György

Poszler György
Született	1931. június 12. (92 éves) Kolozsvár
Elhunyt	2015. augusztus 13. (84 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész, esztéta
Kitüntetései	Apáczai Csere János-díj (1992) Széchenyi-díj (1998) Alföld-díj (2001) Lukács György-díj (2010)
Sablon • Wikidata • Segítség

Poszler György (Kolozsvár, 1931. június 12.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az irodalmi esztétika neves kutatója. 1982 és 1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese.

Életpályája

1945-ben jött családjával Magyarországra. A gimnázium első négy osztályát még Kolozsvárott végezte, majd 1945-től Budapesten tanult. 1949-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től ELTE) magyar–történelem szakára, ahol 1953-ban szerzett tanári diplomát. 1963-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után két évig Mosonmagyaróvárott, majd 1960-ig Szombathelyen tanított mezőgazdasági technikumokban magyart és történelmet. 1960 és 1964 között a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben oktatott. 1964-től 1968-ig a Népművelési Intézetben, illetve ezt követően 1972-ig a Művelődésügyi Minisztériumban közművelődési területen dolgozott.

1972-ben került az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) esztétika tanszékére, illetve a Színművészeti Főiskolára, ahol egyetemi docensként kezdett el dolgozni. 1983-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1982 és 1987 között az ELTE általános rektorhelyettese volt. 2001-ben professor emeritusi címet kapott. Az ELTE-n esztétikát és irodalomelméletet, a Színművészetin pedig irodalomtörténetet oktatott.

1971-ben védte meg az irodalomtudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Esztétikai, valamint Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Dolgozott az MTA Kutatásértékelési Bizottsága elnökeként és a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökhelyetteseként (1996–1999), valamint bekerült az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsába is. 1991 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt, majd bekerült az MTA Doktori Tanácsába, amelynek póttagja lett. Az Irodalomtörténet című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt. 2006 óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának tagja.

Kutatási területe az esztétika, az irodalomtörténet és az irodalomelmélet. Publikációi megjelentek magyar nyelven kívül angolul, németül és olaszul is.

Díjai, elismerései

• Az Év Könyve jutalom (1989)
• Apáczai Csere János-díj (1992)
• Fehér Rózsa-díj (1993)
• a Soros Alapítvány alkotói díja (1997)
• Széchenyi-díj (1998) – A magyar irodalom értékelésének esztétikai és filozófiai gondolkodású irányt adó munkássága elismeréseként.
• Nemes Nagy Ágnes-díj (1999)
• Alföld-díj (2001)
• Komlós Aladár-díj (2006)

Főbb publikációi

• Szerb Antal pályakezdése (1965)
• Szerb Antal (1973)
• Katarzis és kultúra (1980)
• A regény válaszútjai (1981)
• A kétségektől a lehetőségekig (1983)
• Az évszázad csapdái (1986)
• Filozófia és műfajelmélet (1988)
• Eszmék – Eszmények – Nosztalgiák (1989)
• Találkozások (1992)
• Vonzások és taszítások (1994)
• Fényjelek (1995)
• Duna-völgyi reálfantasztikum (1998)
• Ezredvégi palackposta (2001)
• Az angyal és a kard (2002)
• Kié ez a történelem? (2003)
• A „másik” város (2005)
• Ars poetica – Ars teoretica (2006)
• Az eltévedt lovas nyomában (2009)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1021. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 890. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Életrajz az ELTE BTK esztétika tanszékének honlapján

Kapcsolódó szócikkek

• Szerb Antal és a romániai magyar irodalom