„Erdei sikló” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 62.77.209.114 (vita) szerkesztéséről Rosszkornyifog szerkesztésére |
|||
39. sor: | 39. sor: | ||
== Szaporodása == |
== Szaporodása == |
||
Az erdei siklók párzására június közepén kerül sor, miután a hónap végén vagy július elején a nőstény 5–8 sárgásfehér, puha, hosszúkás tojást rak. Az általában füzérré összeragadt tojások vagy a földbe, vagy valamilyen bomló [[Növények|növény]]i halom ([[komposzt]], [[avar (biológia)|avar]]) alá kerülnek. Időjárástól függően az utódok augusztus végén vagy szeptember elején kelnek ki, és 6–8 napos korukban bekövetkezett vedlésükig nem táplálkoznak. |
Az erdei siklók párzására június közepén kerül sor, miután a hónap végén vagy július elején a nőstény 5–8 sárgásfehér, puha, hosszúkás tojást rak. Az általában füzérré összeragadt tojások vagy a földbe, vagy valamilyen bomló [[Növények|növény]]i halom ([[komposzt]], [[avar (biológia)|avar]]) alá kerülnek. Időjárástól függően az utódok augusztus végén vagy szeptember elején kelnek ki, és 6–8 napos korukban bekövetkezett vedlésükig nem táplálkoznak. |
||
== Védettsége == |
|||
Az emberek oktalan félelmükben gyakran végeznek vele, ennek ellenére gyakran megfigyelhető erdei településeken. Természetes ellenségei közé a menyétfélék, a [[vörös róka]], a [[sünfélék|sün]], a [[vaddisznó]] és különféle ragadozó madarak tartoznak. |
|||
[[Magyarország]]on, mint minden hazai [[kétéltűek|kétéltű]] és hüllő, az erdei sikló is védett, [[eszmei érték]]ét 50 000 [[forint]]ban szabták meg, noha kiváló alkalmazkodóképessége és elterjedtsége miatt komolyabb védelemre nincs szükség. |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2013. május 21., 15:34-kori változata
Erdei sikló | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Magyarországon védett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Zamenis longissimus Laurenti, 1768 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Az erdei sikló elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei sikló témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei sikló témájú médiaállományokat és Erdei sikló témájú kategóriát. |
Az erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) egy eurázsiai kígyófaj, amely az ókorban a gyógyítás istene, Aszklépiosz egyik attribútuma volt. Aszklépiosz botja a rátekeredő erdei siklóval a mai napig egészségügyi szimbólum.
Előfordulása
Eredetileg Dél- és Közép-Európa, Franciaország, az Appennini-félsziget, a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget lakója, illetve Kis-Ázsia nyugati részén és a Fekete-tenger keleti partjai mentén fordult elő, de az ókorban a rómaiak a neki tulajdonított gyógyító hatás miatt a mai Németországba is betelepítették. Elsősorban napsütötte domb- és hegyvidéki erdőségekben és vidékükön találkozhatunk vele.
Megjelenése
Meglehetősen hosszú, akár két méteresre is megnövő kígyófaj, bár a magyarországi példányok ritkán érik el a 160 centiméteres hosszt. A kifejlett erdei siklók hasa sárgásfehér, hátuk és oldalaik zöldesek, barnásak vagy szürkések. A halántékon világossárga, halványabb mintázat látható (nem összetévesztendő a vízisiklók félhold alakú mintájával), bár az idősebb állatokról ez hiányozhat. A fiatal példányok világos alapszínét háti és hasi oldalukon egyaránt barnás sötét foltok tarkítják, és ugyanilyen arccsíkjuk van a szem és az áll között. Hazánkban előfordul a szürke erdei sikló (Zamenis longissimus var. subgrisea Werner, 1897), ezek az egyedek ezüstös-szürkés színűek és nem túl gyakoriak.
Életmódja
Az erdei sikló, mint minden rokona, ragadozó: táplálékát főleg rágcsálók, cickányok, illetve madarak, tojások és fiókáik képezik. Mérge nincs, így áldozatait vagy élve nyeli el, vagy afféle kis óriáskígyó módjára megfojtja őket. A mesterséges fészekodúkra is gyakran rájár.
Októbertől április-májusig telel, olykor több példány is összegyűlhet egy helyen. Gyakran emberek közelében, különféle épületekben találja meg az ideális száraz, meleg helyet a téli álomhoz.
Szaporodása
Az erdei siklók párzására június közepén kerül sor, miután a hónap végén vagy július elején a nőstény 5–8 sárgásfehér, puha, hosszúkás tojást rak. Az általában füzérré összeragadt tojások vagy a földbe, vagy valamilyen bomló növényi halom (komposzt, avar) alá kerülnek. Időjárástól függően az utódok augusztus végén vagy szeptember elején kelnek ki, és 6–8 napos korukban bekövetkezett vedlésükig nem táplálkoznak.
Források
- Siklófélék
- Hüllőfajok
- A Kárpát-medence hüllői
- Magyarország hüllői
- Európa hüllői
- Albánia hüllői
- Ausztria hüllői
- Bosznia-Hercegovina hüllői
- Csehország hüllői
- Franciaország hüllői
- Horvátország hüllői
- Bulgária hüllői
- Görögország hüllői
- Grúzia hüllői
- Németország hüllői
- Olaszország hüllői
- Spanyolország hüllői
- Macedónia hüllői
- Moldova hüllői
- Montenegró hüllői
- Románia hüllői
- Szerbia hüllői
- Szlovákia hüllői
- Szlovénia hüllői
- Svájc hüllői
- Törökország hüllői
- Ukrajna hüllői
- A palearktikus ökozóna élővilága