Piac (közgazdaságtan)

Fájl:Szabadság híd (Ferencz József híd) 1901.jpg

Piac a Ferencz József hídnál - 1901

Mercado dos Lavradores, Funchal, Madeira-szigetek

Piac Indiában az út szélén

A piac fogalmán tágabb, gazdasági értelemben minden olyan – tényleges, vagy akár elvont – helyet értünk, ahol egy vagy több jószág és (vagy) a pénz cseréje zajlik. A csere lebonyolításához eladókra és vevőkre, pontosabban a javak kínálatára és keresletére van szükség.

Szűkebb, hagyományos értelemben a piacok vagy piachelyek konkrét helyek, amelyek bizonyos árukkal való rendszeres kereskedést szolgálják. Ha viszont a kereskedés nem kötött helyszínen zajlik vagy időben rendszertelen, azt a népnyelv többnyire vásároknak nevezi.

Az előbbi kettő mellett létezik egy harmadik értelmezés is, amely a „piac” fogalmát a piaci mechanizmussal, a gazdaságban lévő javak elosztásának piaci koordinációjával azonosítja.

A piac hagyományos értelemben

A piacok az ókor óta a mindennapi élet részei. Helyszínük többnyire a városok főutcája vagy főtere; ez a városok jelentős részében máig viseli a „Piactér” elnevezést (sokszor még akkor is, ha már rég nem tölt be piaci funkciót). A középkorban sok város a fejlődését piacának köszönhette, mint például a németországi Hannover, Frankfurt, Magyarországon Pest, Szombathely, vagy éppen az erdélyi Kézdivásárhely, Jászvásár (Iaşi) – utóbbi három a nevében is viseli ennek nyomát.

A nagyobb városokban gyakori eset (volt) a piacok specializálódása: megjelentek a gabona-, hal-, hús-, zöldség- és másfajta piacok.

Piac a Rue Mouffetard-on, Párizs, Franciaország

A piac sok helyütt, például a mediterrán országokban, egyben a közösségi élet fontos színhelye is.

Bizonyos piacokra a vevők mellett az eladók is korlátozás nélkül léphetnek be, de a piacok többségén engedélyt kell kérniük, illetve díjat kell fizetniük portékájuk árusításáért.

A piac közgazdasági értelemben

Az egyes javak piacainak leglényegesebb tulajdonsága a közgazdaságtan szemszögéből az, hogy összegyűjtik a jószág vevőit és eladóit (az úgynevezett piaci szereplőket), így a csere tranzakciós költségei jelentősen csökkennek.

A piacon kínált jószág jellege alapján beszélhetünk:

• árupiacokról;
• szolgáltatáspiacokról, ahol a szolgáltatások cserélnek gazdát;
• munkaerőpiacról, ami a munkaerő kínálatának (háztartások) és keresletének (vállalatok) „találkozóhelye”;
• tőke- és pénzpiacokról, amik a tőkével, befektetésekkel, pénzzel való kereskedés helyszínei;
• az információ piacáról.

A tökéletes piac

A közgazdászok általában minden valóságos piacot egy ideális, tökéletes piachoz hasonlítanak, amely a következő tulajdonságokkal kell hogy rendelkezzen:

• a javak homogenitása, vagyis az egyes jószágegységek között nincsenek minőségbeli különbségek;
• átláthatóság (transzparencia), amelynek lényege, hogy a piac minden szereplője tisztában van az összes, a csere végeredménye szempontjából releváns információval;
• racionális piaci szereplők, akik az összes információ figyelembevételével hasznosságuk maximalizására törekszenek;
• nincsenek időbeli és helyi különbségek (ha vannak, akkor már nem egy piacról beszélünk);
• a szereplők azonnali reakciója követ minden piaci változást.

A tökéletes piacot egy modellnek kell tekintenünk, ami a valóságban sehol sem található meg. Bizonyos létező piacok azonban, így a tőzsde, kétségkívül közel állnak hozzá.

A piaci ár

A piaci ár kialakulása a piacok egyik legfontosabb jellemzője. Tökéletes piac esetén belátható, hogy az egyes javak ára a piaci egyensúly kialakulásával kiegyenlítődik; ennek oka, hogy az átláthatóság és a minőségbeli különbségek hiánya következtében a vevők mindig a legalacsonyabb árat kérő személytől vásárolnak, így előbb-utóbb minden eladó, ha nem akar tönkremenni, kénytelen lesz ezt az árat kérni. Ezt a folyamatot hívjuk piaci mechanizmusnak. Versenyzői piacon az árak folyamatos alákínálgatásának az áruk határköltsége szab határt; más, nemversenyzői piacokon azonban a piaci mechanizmus többnyire nem működik teljes hatékonysággal, és az egyensúlyi ár magasabb, illetve alacsonyabb lesz a határköltségnél.

A piaci formák

A vevők és az eladók száma alapján a piacoknak tíz nagy csoportját különböztetjük meg:

		Vevők száma
		sok	kevés	egy
Eladók száma	sok	Tökéletes verseny	Keresleti oligopólium (Oligopszónium)	Keresleti monopólium (Monopszónium)
	kevés	Kínálati oligopólium vagy: Monopolisztikus verseny	Kétoldalú oligopólium	Korlátozott keresleti monopólium
	egy	Kínálati monopólium	Korlátozott kínálati monopólium	Kétoldalú monopólium

A kínálati oligopólium és a monopolisztikus verseny között az a különbség, hogy míg előbbinél feltételezzük a javak homogenitását, addig az utóbbinál az eladók termékdifferenciálásra, áruik minél erőteljesebb megkülönböztetésére törekszenek.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Piac (közgazdaságtan) témájú médiaállományokat.

• piac.lap.hu
• Zöldségbörze.lap.hu - linkgyűjtemény