„Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
6. sor: | 6. sor: | ||
A Társaság munkája nem kívánatos tevékenységnek minősült az [[1949]] után létrejött [[Sztálinizmus|sztálinista]] politikai rendszerben. A Turul folyóiratot a politikai vezetés összemosta az [[1920-as évek|1920-as években]] tevékenykedő, hasonló nevű [[Szélsőjobboldal|szélsőjobboldali]] szervezettel. A Társaság tudományos tevékenysége pedig, mely erősen kötődik a nemesség történelmi hagyományaihoz, és a politikailag független történetíráshoz, politikailag nemkívánatos volt a Rákosi-féle sztálinista [[Magyar Népköztársaság|Népköztársaságban]] így [[1950]]-ben a Társaságot betiltották. |
A Társaság munkája nem kívánatos tevékenységnek minősült az [[1949]] után létrejött [[Sztálinizmus|sztálinista]] politikai rendszerben. A Turul folyóiratot a politikai vezetés összemosta az [[1920-as évek|1920-as években]] tevékenykedő, hasonló nevű [[Szélsőjobboldal|szélsőjobboldali]] szervezettel. A Társaság tudományos tevékenysége pedig, mely erősen kötődik a nemesség történelmi hagyományaihoz, és a politikailag független történetíráshoz, politikailag nemkívánatos volt a Rákosi-féle sztálinista [[Magyar Népköztársaság|Népköztársaságban]] így [[1950]]-ben a Társaságot betiltották. |
||
1950 és 1983 között harminchárom évig semmilyen szakértő heraldikai szervezet nem adott keretet Magyarországon a címerek használatának, melyek a Rákosi-korszakban egyébként is be voltak tiltva. A családi címerek a nemesség politikailag nem kívánatos intézményének jelképeinek számítottak, a közösségi címerek (megyék, szabad királyi városok) címerei pedig szintén be lettek tiltva. Ezek helyett az állami és önkormányzati hivatalok, a városi és települési önkormányzatok, és általában véve, minden hivatalos közeg [[1949]]-től az új, [[Antiheraldikus|Szocialista heraldika]] szabályainak megfelelő [[Rákosi-címer|népköztársasági címert]] használták, melyet [[1957]]-ben a [[Kádár-címer|Kádár-címer]] váltott fel. A [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-rendszer]] korában már engedélyezett volt városok, megyék, települések számára a közösségi címerek használata, azonban ezek a jelképek a "szocialista heraldika" szempontjai szerint lettek elkészítve. A címerek jóváhagyásáról a [[Képző- és Iparművészeti Lektorátus|Képző- és Iparművészeti Lektorátus]] döntött, mindenfajta tudományos szempont nélkülözésével, így sok új közösségi jelkép jött létre a heraldika szabályainak |
1950 és 1983 között harminchárom évig semmilyen szakértő heraldikai szervezet nem adott keretet Magyarországon a címerek használatának, melyek a Rákosi-korszakban egyébként is be voltak tiltva. A családi címerek a nemesség politikailag nem kívánatos intézményének jelképeinek számítottak, a közösségi címerek (megyék, szabad királyi városok) címerei pedig szintén be lettek tiltva. Ezek helyett az állami és önkormányzati hivatalok, a városi és települési önkormányzatok, és általában véve, minden hivatalos közeg [[1949]]-től az új, [[Antiheraldikus|Szocialista heraldika]] szabályainak megfelelő [[Rákosi-címer|népköztársasági címert]] használták, melyet [[1957]]-ben a [[Kádár-címer|Kádár-címer]] váltott fel. A [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-rendszer]] korában már engedélyezett volt városok, megyék, települések számára a közösségi címerek használata, azonban ezek a jelképek a "szocialista heraldika" szempontjai szerint lettek elkészítve. A címerek jóváhagyásáról a [[Képző- és Iparművészeti Lektorátus|Képző- és Iparművészeti Lektorátus]] döntött, mindenfajta tudományos szempont nélkülözésével, így sok új közösségi jelkép jött létre a heraldika szabályainak figyelmen kívül hagyásával. Ezeknek a szocialista címereknek a visszatérő elemei a fogas kerekek, gyárak, munkások, munkások szobrai, búzakalászok, boldog földművesek, napsugarak, vörös csillag, sarló és kalapács, stb. |
||
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság [[1983]]-as újraalakításával az [[1980-as évek|1980-as években]] már újra megjelent a közösségi címerek létrehozásában a tudományos szempont. A [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után sok település tért vissza korábbi, történelmi címeréhez, míg más települések szocialista címereiket elhagyva új címereket készíttettek. Sok esetben azonban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság bevonása nélkül, grafikusok, művészek közbenjárásával heraldikailag helytelen címerek születtek. |
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság [[1983]]-as újraalakításával az [[1980-as évek|1980-as években]] már újra megjelent a közösségi címerek létrehozásában a tudományos szempont. A [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után sok település tért vissza korábbi, történelmi címeréhez, míg más települések szocialista címereiket elhagyva új címereket készíttettek. Sok esetben azonban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság bevonása nélkül, grafikusok, művészek közbenjárásával heraldikailag helytelen címerek születtek. |
A lap 2012. december 16., 14:11-kori változata
A Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság egy tudományos társulat és társadalmi szervezet, amelynek elsődleges célja Magyarországon a heraldika és a genealógia tudományos kereteinek a biztosítása. A Társaságot 1883-ban alapították, és a Rákosi-korszak alatt betiltották a működését. Kállay István professzor kezdeményezésére a Társaság 1983-ban újraalakult.[1]
Története
1883-ban a tudomány szolgálatában alakult meg a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, melynek célja a kezdetektől a Heraldika, Diplomatika, Szfragisztika, Genealógia és magyar nemesi családok történetének a kutatása volt.[2] Címeréül a Társaság II. András király címerét választotta: "A társaság címere a II. Endre király aranybulláján elõjövõ nyolcpólyás magyar címer háromszögû pajzson."[3]A Társaság alapítói között tudósok és nemesi családok tagjai foglaltak helyet. Ugyanebben az évben létrehozták a Társaság közlönyét, Turul címmel. Ez a közlöny 1943-ig negyedévente jelent meg, és a Társaság tevékenységéről tájékoztatott, valamint beszámolt a Társaság tudományos munkájáról.[4]
A Társaság munkája nem kívánatos tevékenységnek minősült az 1949 után létrejött sztálinista politikai rendszerben. A Turul folyóiratot a politikai vezetés összemosta az 1920-as években tevékenykedő, hasonló nevű szélsőjobboldali szervezettel. A Társaság tudományos tevékenysége pedig, mely erősen kötődik a nemesség történelmi hagyományaihoz, és a politikailag független történetíráshoz, politikailag nemkívánatos volt a Rákosi-féle sztálinista Népköztársaságban így 1950-ben a Társaságot betiltották. 1950 és 1983 között harminchárom évig semmilyen szakértő heraldikai szervezet nem adott keretet Magyarországon a címerek használatának, melyek a Rákosi-korszakban egyébként is be voltak tiltva. A családi címerek a nemesség politikailag nem kívánatos intézményének jelképeinek számítottak, a közösségi címerek (megyék, szabad királyi városok) címerei pedig szintén be lettek tiltva. Ezek helyett az állami és önkormányzati hivatalok, a városi és települési önkormányzatok, és általában véve, minden hivatalos közeg 1949-től az új, Szocialista heraldika szabályainak megfelelő népköztársasági címert használták, melyet 1957-ben a Kádár-címer váltott fel. A Kádár-rendszer korában már engedélyezett volt városok, megyék, települések számára a közösségi címerek használata, azonban ezek a jelképek a "szocialista heraldika" szempontjai szerint lettek elkészítve. A címerek jóváhagyásáról a Képző- és Iparművészeti Lektorátus döntött, mindenfajta tudományos szempont nélkülözésével, így sok új közösségi jelkép jött létre a heraldika szabályainak figyelmen kívül hagyásával. Ezeknek a szocialista címereknek a visszatérő elemei a fogas kerekek, gyárak, munkások, munkások szobrai, búzakalászok, boldog földművesek, napsugarak, vörös csillag, sarló és kalapács, stb.
A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1983-as újraalakításával az 1980-as években már újra megjelent a közösségi címerek létrehozásában a tudományos szempont. A rendszerváltás után sok település tért vissza korábbi, történelmi címeréhez, míg más települések szocialista címereiket elhagyva új címereket készíttettek. Sok esetben azonban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság bevonása nélkül, grafikusok, művészek közbenjárásával heraldikailag helytelen címerek születtek.
A Társaság működése
A Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság tagságból és vezetőségből áll. A Társaság éves kongresszust szervez, és a tudományos kutatómunka legfőbb publikálási közege a Turul, illetve, a Társaság által szervezett tudományos előadás-sorozatok. A Társaság vezetése ma:
Beosztás | Betöltő neve |
---|---|
Elnök | Dr. Harmath Arisztid |
Alelnök | Dr. Kollega Tarsoly István |
Alelnök | Szluha Márton |
Tiszteletbeli alelnök | Dr. Szögi László |
Tiszteletbeli alelnök | Nyulásziné dr. Straub Éva |
Főtitkár | Dr. Pandula Attila |
Főtitkár-helyettes | Kovács Eleonóra |
Titkár | Debreczeni Droppán Béla |
Titkár | Dr. Spillenberg Diószegi György |
Pénztárnok | Dr. Fülep Timea |
Számvizsgáló | Dr. Fraknói Mária |
Számvizsgáló | Görgei Tibor |
Források
- ↑ Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság: Bemutatkozás. (Hozzáférés: 2012. december 15.)
- ↑ Kislexikon: Magyar heraldikai és genealogiai társaság. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
- ↑ Nyulásziné Dr. Srtaub Éva: 115 éves a Turul. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
- ↑ Heraldika Könyvkiadó: TURUL • 1883-1900. (Hozzáférés: 2012. december 16.)
További információk
- Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Gondolat Zsebkönyvek, Gondolat Kiadó, Bp., 1983, ISBN 963-281-195-X