„Luigi Galvani” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→További információk: +kat |
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: pms:Luigi Galvani; kozmetikai változtatások |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Élete és munkássága == |
== Élete és munkássága == |
||
[[Pap]]nak készült, de a [[Bolognai Egyetem]]en a [[teológia]] után az orvosi kart is elvégezte. 1762-től [[anatómia| |
[[Pap]]nak készült, de a [[Bolognai Egyetem]]en a [[teológia]] után az orvosi kart is elvégezte. 1762-től [[anatómia|anatómiát]] tanított Bolognában, s a szülészet professzora is volt, 1772-től pedig az akadémia elnöke.<ref name=GALVANI1>{{cite book|last=Farinella|first=Calogero|title=Dizionario Biografico degli Italiani|year=1998|url=http://www.treccani.it/enciclopedia/luigi-galvani_(Dizionario-Biografico)/|publisher=Istituto dell'Enciclopedia italiana|accessdate=2012-3-17|language=olasz|chapter=Vol. 51}}</ref><ref name=GALVANI2>{{cite book|title=A history of electrocardiography|year=1964|publisher=Norman Publishing|pages=65-66|url=http://books.google.ro/books?id=_w9v_ZkzTZoC&pg=PA65&dq=luigi+galvani&hl=en&sa=X&ei=7OFjT6K0I8ztsgbaueXfBQ&redir_esc=y#v=onepage&q=luigi%20galvani&f=false|author=George Edward Burch|coauthors=Nicholas P. DePasquale|accessdate=2012-3-17}}</ref> |
||
Az 1770-es évektől foglalkozott a [[békák]] anatómiájával és az [[elektrofiziológia|elektrofiziológiával]]. 1780-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még erősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani 1786-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri [[villamosság]]ban kereste a magyarázatot - ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintette a gerincvelőt és a combizomzatot. Galvani azt hitte, felfedezte az állati elektromosságot, mert az idegeket és izmokat ellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Feltételezte, hogy a közvetítő anyag, „elektromos fluidum” kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe.<ref name=GALVANI2 /><ref name=GALVANI1 /> |
Az 1770-es évektől foglalkozott a [[békák]] anatómiájával és az [[elektrofiziológia|elektrofiziológiával]]. 1780-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még erősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani 1786-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri [[villamosság]]ban kereste a magyarázatot - ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintette a gerincvelőt és a combizomzatot. Galvani azt hitte, felfedezte az állati elektromosságot, mert az idegeket és izmokat ellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Feltételezte, hogy a közvetítő anyag, „elektromos fluidum” kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe.<ref name=GALVANI2 /><ref name=GALVANI1 /> |
||
| 61. sor: | 61. sor: | ||
[[pa:ਲੂਗੀ ਗੇਲਵੈਨੀ]] |
[[pa:ਲੂਗੀ ਗੇਲਵੈਨੀ]] |
||
[[pl:Luigi Galvani]] |
[[pl:Luigi Galvani]] |
||
[[pms:Luigi Galvani]] |
|||
[[pt:Luigi Galvani]] |
[[pt:Luigi Galvani]] |
||
[[ro:Luigi Galvani]] |
[[ro:Luigi Galvani]] |
||
A lap 2012. november 29., 07:15-kori változata
Luigi Galvani (Bologna, 1737. szeptember 9. – Bologna, 1798. december 4.) olasz fiziológus, orvos, az elektromosságtan egyik megalapítója.
Élete és munkássága
Papnak készült, de a Bolognai Egyetemen a teológia után az orvosi kart is elvégezte. 1762-től anatómiát tanított Bolognában, s a szülészet professzora is volt, 1772-től pedig az akadémia elnöke.[1][2]
Az 1770-es évektől foglalkozott a békák anatómiájával és az elektrofiziológiával. 1780-ban egy tanítványa figyelte meg, hogy amikor Galvani békát preparált, a kés érintésére a békacomb összerándult, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel értek hozzá. Még erősebb volt a hatás, ha egy dörzselektromos géppel szikrát keltettek, s ha a béka földelt asztallapon feküdt. Galvani 1786-ban a békacombokat a szabadban kifeszített acéldróthoz kötötte, mert a légköri villamosságban kereste a magyarázatot - ám a combok itt véletlenszerűen húzódtak össze. Később észrevette: a szobában, vaslemezen fekvő békatetem akkor is összerándult, ha a rajta átszúrt rézkampót a vashoz érintette, a jelenség mindig bekövetkezett, ha két, egymással érintkező fémmel érintette a gerincvelőt és a combizomzatot. Galvani azt hitte, felfedezte az állati elektromosságot, mert az idegeket és izmokat ellentétes elektromosság tölti fel, s ennek kisülése okozza az összerándulást. Feltételezte, hogy a közvetítő anyag, „elektromos fluidum” kiválasztásában az agy játssza a főszerepet, az idegek vezetik azt az izomszövetbe.[2][1]
Felismerését 1791-ben tette közzé Kommentár az elektromos erők és az izommozgás kapcsolatáról címmel. A dolgozat óriási vihart kavart a francia forradalom eszméitől felbolygatott Európa tudományos életében, a fiziológusok az elektromosságban látták az erőt, amely az akaratot az izmokkal közli. Galvani kortársa, Alessandro Volta 1792-ben ismerte fel, hogy a villamosság létrejöttében a fémeknek nagyobb szerepe van, mint a békáknak. Ő jött rá, hogy áram akkor keletkezik, ha két különböző, érintkező fémet folyadékba merítünk. Galvani iránti tiszteletből a jelenséget galvanizmusnak nevezte el. Volta a fémeket elsőrendű vezetőnek nevezte és feszültségi sorba rendezte őket, a folyadékokat másodrendű vezetőnek minősítette. Két különböző fém korongja közé savval átitatott papírkorongot helyezett, s e hármas egységekből építette az ún. Volta-oszlopot, amely folyamatosan termelt áramot - ezzel megszületett az első állandó (ha nem is örökké működő) áramforrás. Ketten kiegészítették egymást: Galvaninak abban volt igaza, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, Volta pedig helyesen tagadta a villamosság állati eredetét.[2][1]
A viták elől Galvani visszahúzódott, mint tanár és sebész dolgozott tovább. 1795-ben elbocsátották a fakultásról, mert nem esküdött fel a napóleoni Ciszalpin Köztársaságra, s bár később visszahívták, nem volt hajlandó elfogadni a katedrát. Szülőházában, Bolognában hunyt el 1798. december 4-én, 61 éves korában.[2][1]
Nevéből számos elektromos jelenség elnevezése származik: a galvanizálás a fémek bevonását jelenti más fémmel, elektromos úton; a galvanoplasztika fémtárgyak előállítása hasonló módon; a galvánelem első- és másodrendű vezetők együttese, amely zárt körben elektromos áramot ad; a galvanométer mágneses hatás alapján méri az áram erősségét; a galvanoterápia elektromos árammal juttatja a beteg szervezetbe a gyógyhatású anyagokat. Galvani neve összenőtt az elektromossággal, munkássága nyitotta meg az utat az izom- és idegfiziológia kutatása s az elektrofiziológia tudománya felé is.[2][1]
Források
- ↑ a b c d e Farinella, Calogero. Vol. 51, Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell'Enciclopedia italiana (1998). Hozzáférés ideje: 2012. március 17.
- ↑ a b c d e George Edward Burch, Nicholas P. DePasquale. A history of electrocardiography. Norman Publishing, 65-66. o. (1964). Hozzáférés ideje: 2012. március 17.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Galvani témájú kategóriát.
|
Ez a fizikusról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
