„Árvay Árpád” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1985-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
3. sor: | 3. sor: | ||
== Életútja == |
== Életútja == |
||
A [[nagyvárad]]i [[jog]]akadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi [[Magyar Szó (napilap, |
A [[nagyvárad]]i [[jog]]akadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi [[Magyar Szó (napilap, 1929–1937)|Magyar Szó]] (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, [[Erdélyi Magyar Szó]], [[Magyar Hírlap]], [[Romániai Magyar Szó|Új Magyar Szó]] szerkesztője (1930-37), ugyanott a [[Néplap]] főszerkesztője. Írásai jelentek meg a [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbségben]] és a ''Tíz tűz'' c. antológiában. Az [[OMP]] helyi elnöke. |
||
1941 és 1944 között a nagyváradi [[Estilap]] főszerkesztője és publicistája. Lapját ugyan a német megszállók beszüntették, de a [[ |
1941 és 1944 között a nagyváradi [[Estilap]] főszerkesztője és publicistája. Lapját ugyan a német megszállók beszüntették, de a [[második világháború]] alatt tanúsított magatartásáért felelnie kellett, s hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös [[román nép|román]]-[[romániai magyarok|magyar]] művészeti hagyományokat elevenítette fel. |
||
== Főbb munkái == |
== Főbb munkái == |
A lap 2012. szeptember 26., 20:42-kori változata
Árvay Árpád (Szatmár, 1902. április 21. - Bukarest, 1985. szeptember 9.) író, regényíró, újságíró, szerkesztő. Felesége Lőrinczy Jolán. Fia Árvay Zsolt kutató vegyészmérnök.
Életútja
A nagyváradi jogakadémia hallgatója, majd újságíró, a nagyváradi Magyar Szó (1930), ennek betiltása után a lap folytatásaként megjelenő Magyar Kurír, Erdélyi Magyar Szó, Magyar Hírlap, Új Magyar Szó szerkesztője (1930-37), ugyanott a Néplap főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Magyar Kisebbségben és a Tíz tűz c. antológiában. Az OMP helyi elnöke.
1941 és 1944 között a nagyváradi Estilap főszerkesztője és publicistája. Lapját ugyan a német megszállók beszüntették, de a második világháború alatt tanúsított magatartásáért felelnie kellett, s hosszabb szünet után csak 1967-től jelenhettek meg újra írásai. Napilapokban és folyóiratokban a közös román-magyar művészeti hagyományokat elevenítette fel.
Főbb munkái
- Regösök útján (versek, Nagyvárad, 1931);
- Jumbó nem felejt (ifjúsági regény, 1970);
- Elődök példája. Múlt századi művészek a magyar-román kapcsolatok elmélyítéséért (1973. Románul Gelu Păteanu fordításában, Ion Bănuța előszavával, 1975);
- Szélsodorta falevél (életrajzi regény Szathmári Pap Károlyról, 1973. Románul Pictorul peregrin címmel, Constantin Olariu fordításában, 1977).
Jegyzetek és források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.