Manherz Károly

Manherz Károly
Született	1942. május 1. (82 éves) Pilisvörösvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyarországi német
Foglalkozása	germanista, nyelvész, egyetemi tanár
Kitüntetései	Herder-díj (2003) Pilisvörösvár díszpolgára (2018)
A Wikimédia Commons tartalmaz Manherz Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Manherz Károly (Karl Manherz), (Pilisvörösvár, 1942. május 1.) magyar nyelvész, germanista, egyetemi tanár. A német nyelvészet és a magyarországi németek történetének elismert tudósa. 1989 és 1990 között a művelődési miniszter helyettese, majd 1992-ig államtitkár; 1992 és 2006 között a Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar dékánja, 2006 és 2010 között felsőoktatási szakállamtitkár.

Életpályája

Pályafutása

1966-tól 1981-ig az Állami Balettintézet Általános Iskolájának és Gimnáziumának tanára, illetve 1972-től a Gimnázium igazgatója.
1968-tól megbízott előadó, szerződéses adjunktus, majd docens az ELTE BTK Német Tanszékén.
1977-ben jelent meg német nyelven az Akadémiai Kiadónál a Nyugat-Magyarországi Német Nyelvjárások feldolgozásáról szóló könyve.
1981-főállásban az ELTE BTK Germanisztikai és Romanisztikai Tanszék vezetője, valamint a német nyelvtörténet és dialektológia előadója a Német Nyelv és Irodalom Tanszéken.
1984. szeptember 1-jétől 1987. június 30-ig a BTK gazdasági és külügyi dékánhelyettese volt, egyidejűleg az ELTE Rekonstrukciós és Elhelyezési Bizottságának elnöke, majd 1987. július 1-jétől az ELTE oktatási rektorhelyettese.
1985-1989 között az MTA I. osztályához tartozó nyelvtudományi bizottság titkára.
1989-1990 között Glatz Ferenc művelődési miniszter mellett miniszterhelyettes, majd 1990-től közigazgatási államtitkár a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-től címzetes államtitkárként feladata a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének képviselete, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Törvény előkészítése a miniszterelnök mellett.
1992 az ELTE BTK Germanisztikai Intézet igazgatója.
1992 az ELTE BTK dékánja a BTK idegennyelvi világbanki projektjeinek koordinátora és vezetője.
1993 óta a Kari Doktori Tanács elnöke és az Egyetemi Doktori Tanács tagja.
1994-ben a Germanisztikai Intézet keretei között létrejött a Német Nemzetiségi Kutatóközpont, amely számos a hazai német kisebbség nyelvével, nyelvjárásaival és kultúrájával kapcsolatos projekt irányítója.
1996-ban újraválasztották a Bölcsészettudományi Kar dékánjává és egyben a Germanisztikai Intézet igazgatójává is.
1994 óta az ELTE BTK Trefort kerti Rekonstrukciós Bizottságának elnöke volt.
2000. augusztus 1-től a projekt befejeztéig rektori megbízottként irányította az ELTE BTK Trefort kerti rekonstrukcióját, különösképpen a campuson található Rákóczi út 5. épület felújítását az átadásig teljes egészében, napi szinten felügyelte.
2001. augusztus 1-étől ismét a Germanisztikai Intézet igazgatója, és az ELTE BTK megválasztott dékánja. 2006-tól ajánlása alapján Dezső Tamás követte dékánként.
2000-től a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja volt két cikluson keresztül.
A Magyar Rektori Konferencia Bologna Bizottságában a bölcsészettudományi képzési terület felelőse volt. Szakmai vezetője volt a bölcsészettudományi képzési terület bolognai képzési rendszerre történő átalakítására létrehozott konzorciumnak (HEFOP pályázatok; szerkezetátalakítás, tananyagkészítés), és vezette a Dékáni Kollégiumot (2006-ig).
1997-2004-ig tagja volt a MAB Nyelvészeti, klasszika-filológiai és orientalisztikai szakbizottságának.
2007 tavaszán koordinálta a több éves szervezést követően értékesített Ajtósi Dürer sori campusról a BTK két legnagyobb nyelvi intézetétnek költözését az ELTE BTK központi campusára.
2006-2010 az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára volt, ahol kiemelt figyelmet fordított az ELTE BTK működésének segítésére.

Tudományos munkássága

A '80-as években a Germanisztikai és Romanisztikai Tanszéken végzett oktató- és vezető munkája mellett továbbra is német nyelvtörténetet és dialektológiát ad elő az akkor még különálló Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken. Szűkebb kutatási területe a hazai német dialektológia, ami mellett behatóan foglalkozik a nemzetiségi néprajzzal, az ezzel foglalkozó könyvsorozatok szerkesztésével. A Germanisztikai Intézet megalakulása után a Német Nyelvészeti Tanszék munkatársaként tart előadásokat, majd az Imtézeten belül a Magyarországi Németek Tanárképzési és Kutatási Központja szakszemináriumait vezeti.

Több önálló tanulmánya és cikke, három tankönyve (főiskolai és egyetemi jegyzetek), négy önálló könyve jelent meg, valamint négy sorozat szerkesztője. A hazai német nyelvjárásokról és a szaknyelvekről írott tanulmányai több nemzetközi folyóiratban is megjelentek. Jelentős munkája a Mosonszentjánosi Kódex (Der Sankt-Johanner Kodex) reprint kiadásának és modern németre átültetett, magyarázó köteteinek kiadása; az Ungarndeutsches Sprachatlas (A magyarországi németek nyelvatlasza) kötetben végzett hiánypótló kutatása, valamint a Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen (A magyarországi németek néprajza) című sorozat komplex szerkesztői munkája.

Magánélete

Manherz Károly nős, felesége balettművész. Egy lányuk van, aki 1978-ban született.

Díjai, elismerései

• ELTE Pro Facultate Philosophiae díj, 2011
• Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, 2010
• A Kisebbségekért díj, 2004
• Herder-díj, 2003
• Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata), 2002
• Pro Urbe Budapest díj, 2002
• Az NSZK Érdemrendjének Nagykeresztje, 1995
• Osztrák Nagybecsületrend a Tudományért és Művészetért I. osztály, 1990
• Baden-Württemberg kulturális díja, 1984

Főbb publikációi

• Der Sankt-Johanner Kodex (2012)
• Ungarndeutscher Sprachatlas (társszerkesztő, 2008)
• Zur Sprache und Volkskultur der Ungarndeutschen (társszerző, 2002)
• Volkstrachten der Ungarndeutschen (2000)
• Budapester Beiträge zur Germanistik (sorozatszerkesztő, 1993-)
• Beiträge zu Volkskunde der Ungarndeutschen (sorozatszerkesztő, 1993-)

Jegyzetek, hivatkozások

• Az ELTE Bölcsészettudományi Kar honlapja
• Az ELTE BTK Germanisztikai Intézet honlapja