„II. Lorenzo de’ Medici” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő módosítása: en:Lorenzo de' Medici, Duke of Urbino |
a 1492-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 62. sor: | 62. sor: | ||
[[Kategória:Medici-család|Lorenzo 02]] |
[[Kategória:Medici-család|Lorenzo 02]] |
||
[[Kategória:Toszkána uralkodói]] |
[[Kategória:Toszkána uralkodói]] |
||
[[Kategória:1492-ben született személyek]] |
|||
[[en:Lorenzo de' Medici, Duke of Urbino]] |
[[en:Lorenzo de' Medici, Duke of Urbino]] |
||
A lap 2012. március 13., 01:35-kori változata
| II. Lorenzo de’ Medici | |
| Lorenzo di Piero de’ Medici | |
 | |
| Firenze signoréja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1516 – 1519 | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Medici-család |
| Született | 1492. szeptember 12. Firenze |
| Elhunyt | 1519. május 4. Firenze |
| Nyughelye |
|
| Édesapja | II. Piero de’ Medici, Firenze signoréja |
| Édesanyja | Alfonsina Orsini |
| Testvére(i) | Clarice de' Medici |
| Házastársa | Madeleine de la Tour d’Auvergne |
| Gyermekei | Medici Katalin (1519–1589) |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Lorenzo de’ Medici témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lorenzo di Piero de’ Medici (Firenze, 1492. szeptember 12. – uo., 1519. május 4.) Urbino hercege (1516-1519) és Firenze ura (signoreja) (1516-1519).[1]
Urbino ura
Két évvel nagykorúvá válása előtt apját, a franciák által támogatott Pierót (1471-1503) – Lorenzo il Magnifico (1449-1492) fiát – a köztársaságpártiak elűzték Firenzéből. A pápa vezetése alatt álló Szent Liga spanyol segítséggel 1512-ben legyőzte a lázadókat, így a városállamban helyreállt a Mediciek uralma. X. Leó (1475-1521) – a Medici-pápa – fontosnak tartotta, hogy rokonai hatalmát erősítse, ezért hamis vádak alapján elmozdította trónjáról Urbino törvényes urát – Francesco Maria della Roverét (1490-1538) – és helyébe Lorenzót ültette,[2] aki 1516 májusában vonult be Urbinóba. A trónfosztott uralkodó nem egészen egy éven belül visszatért, hogy spanyol segítséggel szerezze vissza birtokát. Az Urbino környéki hegyekben lefolytatott rövid, de kemény hadjáratok sok pénzébe kerültek a firenzeieknek és a pápának. A csatározások tartós elégedetlenséget szültek, Lorenzo pedig olyan súlyos sebet kapott egy szakállas puskától, hogy teste-lelke lassanként elsorvadt. A pápa pillanatnyilag elégedett volt. Lorenzót Urbino hercegének és Pesaro urának nyilvánították és úgy látszott jó úton van afelé, hogy a Leó által megálmodott nagy és egyesített közép-itáliai Medici-birodalom ura legyen.[3]
A francia udvarban
1518 áprilisában az Amboise-i Szent Hubert-kápolnában keresztvíz alá tartja a kis dauphint – I. Ferenc francia király (1494-1547) fiát –, Ferencet (1517-1536). Három nappal később fokozott pompával kezdődtek az ünnepségek a francia királyi udvarban, mikor Madeleine de la Tour d'Auvergne-t (1495-1519), egy vérbeli Bourbon hercegnőt vett nőül. Amboise szökőkútjaiból bor és aszú folyt, egymást követték a csodás pompájú látványosságok, hetvenhét szépséges hajadon – különböző nemzetek népviseletében – lejtett táncot az új pár előtt. Másnap megkezdődtek a bajnoki tornák és közel hat hét telt el szakadatlan szórakozásban.[4] A francia udvar tagjaira nagy hatást tett a herceg családjának gazdagsága, de sokkal kevésbé voltak elragadtatva magától a hercegtől. Kifogásolták az urbinói herceg arrogáns modorát és a huszonöt éves Lorenzo testi állapota is siralmas volt.[5] Feleségével csak 1518 nyarán tér vissza Firenzébe.[6]
Halála
Néhány hónapnyi házasság után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a hercegnek már nem sok ideje van hátra. A hercegné mégis megelőzte. 1519. április végén hunyt el, miután egy kislánynak adott életet. A kislányt Katalinnak (1519–1589) keresztelték,[5] aki 1533-ban feleségül ment Orléans-i Henrik (1519–1559) herceghez.[7] Lorenzo csak pár nappal élte túl a feleségét. Vérbajjal súlyosbított tüdőbajban hunyt el. Még a caraggibeli és a Poggia a Caianói villákban sem nagyon gyászolták, ahol élete utolsó napjait töltötte pistoiai titkára és egy rossz hírű férfi társaságában.[5]
Jegyzetek
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 67. p.
- ↑ Fodor Ágnes, A. et al.: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó, [Budapest], 2001. 465. p.
- ↑ Hibbert, Christopher: A Medici-ház tündöklése és bukása. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 211. p.
- ↑ Watson, Francis: Medici Katalin élete és kora. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1987. 15-16. p.
- ↑ a b c Hibbert, C.: i.m. 222. p.
- ↑ Watson, F.: i.m. 19. p.
- ↑ Fodor Á., A. et al.: i.m. 465. p.
| Firenze tényleges ura (signore) |
Következő: |