„Trasimenus-tavi csata” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
infobox
1. sor: 1. sor:
{{csata infobox
[[Fájl:Battles second punic war.png|bélyegkép|jobbra|270px|A második pun háború csatái a térképen.]]
|név=Trasimenus-tavi csata
|kép=Trasimene battlefield.JPG
|képleírás=Ezen a helyen zajlott a csata – a tópart ma.
|konfliktus=[[második pun háború]]
|időpont=[[i. e. 217]]. [[június 21.]]
|helyszín=Trasimenus-tó
|eredmény=pun győzelem
|egyik fél=[[Karthágó]]
|másik fél=[[Római Köztársaság|Róma]]
|parancsnokok1=[[Hannibal]]
|parancsnokok2=[[Caius Flaminius Nepos|Flaminius]]
|erők1=~{{szám|50000}}
|erők2=~{{szám|40000}}
|veszteségek1=2500
|veszteségek2={{szám|15000}}
|pozíciós térkép =Olaszország
|térképfelirat =Trasimenus-tó
|szélesség =É
|szélességi fok =43
|szélességi ívperc =8
|szélességi ívmásodperc=22
|hosszúsági fok =12
|hosszúsági ívperc =6
|hosszúsági ívmásodperc=27
|hosszúság = K
|szöveg pozíciója =
}}
{{Második pun háború csatái}}
{{Második pun háború csatái}}
A '''trasimenus-tavi csata''' ([[Kr. e. 217]]. [[június 24.]], a [[Julián naptár]] szerint áprilisban) a [[Római Köztársaság]] seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a [[második pun háború]] során. A csatában [[Hannibal]] [[karthágó]]i hadvezér aratott győzelmet [[Gaius Flaminius]] [[consul]] ellen a mai közép-olaszországi [[Umbria]] tartományban, a [[Trasimeno-tó|Trasimenus-tónál]].
A '''trasimenus-tavi csata''' ([[i. e. 217]]. [[június 21.]], a [[Julián naptár]] szerint áprilisban) a [[Római Köztársaság]] seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a [[második pun háború]] során. A csatában [[Hannibal]] [[karthágó]]i hadvezér aratott győzelmet [[Gaius Flaminius]] [[consul]] ellen a mai közép-olaszországi [[Umbria]] tartományban, a [[Trasimeno-tó|Trasimenus-tónál]].


A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a [[hadtörténet]]ben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.
A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a [[hadtörténet]]ben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.
11. sor: 38. sor:
| style="text-align: left;" | ''[[Livius]]: Hannibal a [[trasimenus-tavi csata]] után''
| style="text-align: left;" | ''[[Livius]]: Hannibal a [[trasimenus-tavi csata]] után''
|}
|}
A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatában]], azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a [[senatus]] a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Gnaeus Servilius Geminus]]t és [[Gaius Flaminius]]t. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a [[consul]]lá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'',21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.
A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatában]], azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a [[senatus]] a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Cnaeus Servilius Geminus]]t és [[Caius Flaminius Nepos]]t. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a [[consul]]lá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'',21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.


Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. [[Polübiosz]] szerint ''„amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”''."<ref>[[Polübiosz]], ''[[Hisztoriai]]'', 3.82; Ld. még Livius, ''Ab Urbe condita'', 22.3.</ref>
Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. [[Polübiosz]] szerint ''„amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”''."<ref>[[Polübiosz]], ''[[Hisztoriai]]'', 3.82; Ld. még Livius, ''Ab Urbe condita'', 22.3.</ref>


Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a [[Római Köztársaság]]nak nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt [[Arretium]]nál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre [[Apulia]] felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.<ref> Polybius, ''The Histories'', 3.81-83; Livy, ''Ab Urbe condita'', 22.4.</ref>
Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a [[Római Köztársaság]]nak nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt [[Arretium]]nál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre [[Apulia]] felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.<ref> Polybius, ''The Histories'', 3.81-83; Livy, ''Ab Urbe condita'', 22.4.</ref>

[[Fájl:Trasimene battlefield.JPG|thumb|right|250px|Ezen a helyen zajlott a csata - a tópart ma.]]


==A csata==
==A csata==
38. sor: 63. sor:
'''Kertész István''': ''Ókori hősök - ókori csaták''. Budapest, 1985. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631803732
'''Kertész István''': ''Ókori hősök - ókori csaták''. Budapest, 1985. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631803732


{{csonk-hadi}}
{{csonk-ókor}}
{{Portál|ókor| |Ókori Róma| }}
{{Portál|ókor| |Ókori Róma| }}


A lap 2012. február 14., 12:07-kori változata

Trasimenus-tavi csata
Ezen a helyen zajlott a csata – a tópart ma.
Ezen a helyen zajlott a csata – a tópart ma.
Konfliktusmásodik pun háború
Időponti. e. 217. június 21.
HelyszínTrasimenus-tó
Eredménypun győzelem
Szemben álló felek
KarthágóRóma
Parancsnokok
HannibalFlaminius
Szemben álló erők
~50 000~40 000
Veszteségek
250015 000
Térkép
Trasimenus-tó (Olaszország)
Trasimenus-tó
Trasimenus-tó
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 08′ 22″, k. h. 12° 06′ 27″Koordináták: é. sz. 43° 08′ 22″, k. h. 12° 06′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Trasimenus-tavi csata témájú médiaállományokat.
A második pun háború csatái

Saguntum ostroma · lilybaeumi csata  · csata a Rhodanus folyónál  · ticinusi csata · trebiai csata  · cissai csata  · trasimenus-tavi csata · csata az Iberus folyónál · Ager falernusi csata · geroniumi csata  · cannaei csata · nuvlanai csata (1)  · dertosai csata  · nuvlanai csata (2) · cornusi csata  · nuvlanai csata (3) · beneventumi csata (1)  · Syracusa ostroma  · tarentumi csata (1)  · capuai csata (1)  · beneventumi csata (2)  · herdoniai csata (1)  · felső-baetisi csata  · capuai csata (2)  · herdoniai csata (2)  · numistrumi csata  · asculumi csata · tarentumi csata (2)  · új-karthágói csata  · baeculai csata  · grumentumi csata  · metaurusi csata  · ilipai csata  · crotonai csata  · uticai csata · nagy síksági csata  · cirtai csata  · padus-völgyi csata  · zamai csata

Sablon:A második pun háború csatái

A trasimenus-tavi csata (i. e. 217. június 21., a Julián naptár szerint áprilisban) a Római Köztársaság seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a második pun háború során. A csatában Hannibal karthágói hadvezér aratott győzelmet Gaius Flaminius consul ellen a mai közép-olaszországi Umbria tartományban, a Trasimenus-tónál.

A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a hadtörténetben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.

Előzményei

“Nem az itáliaiak ellen harcolni jöttem, hanem az italiaiakért Róma ellen.”
Livius: Hannibal a trasimenus-tavi csata után

A rómaiak, meglepve és megriadva Tiberius Sempronius Longus veresége miatt a trebiai csatában, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a senatus a Kr. e. 217. évben új consulokat választott: Cnaeus Servilius Geminust és Caius Flaminius Nepost. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét..[1] A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a Publius Cornelius Scipio vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.[2] A trebiai és ticinusi csaták utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.

Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. Polübiosz szerint „amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”."[3]

Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a Római Köztársaságnak nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt Arretiumnál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre Apulia felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.[4]

A csata

Taktikai fejlemények

A csata eseményei

Utóélete

Jegyzetek

  1. ↑ Livius, Ab Urbe condita, XXI.64
  2. ↑ Livius, Ab Urbe condita,21.63
  3. ↑ Polübiosz, Hisztoriai, 3.82; Ld. még Livius, Ab Urbe condita, 22.3.
  4. ↑ Polybius, The Histories, 3.81-83; Livy, Ab Urbe condita, 22.4.

Források

  • Római történetírók. Vál. Zsolt Angéla, utószó Hegyi György. Európa Kiadó. Budapest,1986. ISBN 9630737507

Szakirodalom

Kertész István: Ókori hősök - ókori csaták. Budapest, 1985. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631803732

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Trasimenus-tavi_csata&oldid=11207474”