„Lahaul és Szpiti kerület” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
64. sor: 64. sor:
* Hutchinson, J. & J. PH Vogel (1933). ''History of the Panjab Hill States'', Vol. II. 1st edition: Govt. Printing, Pujab, Lahore, 1933. Reprint 2000. Department of Language and Culture, Himachal Pradesh. Chapter X Lahaul, pp. 474-483; Spiti, pp. 484-488.
* Hutchinson, J. & J. PH Vogel (1933). ''History of the Panjab Hill States'', Vol. II. 1st edition: Govt. Printing, Pujab, Lahore, 1933. Reprint 2000. Department of Language and Culture, Himachal Pradesh. Chapter X Lahaul, pp. 474-483; Spiti, pp. 484-488.


== External links ==
{{commonscat|Lahul and Spiti}}
{{commonscat|Lahul and Spiti}}
* [http://hplahaulspiti.nic.in/ Official Website of the district]
* [http://hplahaulspiti.nic.in/ Official Website of the district]

A lap 2011. október 26., 15:20-kori változata

Lahaul és Szpiti kerület India Himácsal Prades államában van, és két jól elkülöníthető kerületből áll, Lahaulból és Szpitiből, amik korábban önállóak voltak. A jelenlegi adminisztratív központ Keylong Lahaulban. Mielőtt a két területet összevonták, Kardang volt Lahaul fővárosa, és Dhankar Gompa pedig Szpiti fővárosa.

A Kunzum la (Kunzum átjáró) (magassága: 4551 m) jelenti az átjárót a Szpiti völgy és Lahaul között. 21 km-re van Chandra Taltól.[1] A kerület összeköttetésben áll Manalival (Himácsal Prades állam) a Rohtang átjárón keresztül. Déli irányban Szpiti 24 km-re végződik Tabótól.

A két völgy teljesen különböző. Szpiti kietlen és nehezen járható, átlagos tengerszint feletti magassága 4270 m. Meredek lejtők közé van zárva, amik között folyik a Szpiti folyó. Az éves csapadékmennyiség mindössze 170 mm.[2]

A harmadik legritkábban lakott indiai kerület a 640-ből.[3]

Növény- és állatvilág

A Lahaul völgy télen
Hegycsúcs Lahaul és Szpiti kerület területén

A rideg időjárásban csak néhány fűcsomó és bokor marad meg, még 4000 méter alatt is. A gleccserhatár rendszerint 5000 méteren húzódik.

A sík területeken jak és dzo példányok legelnek (a dzo jak és szarvasmarha keresztezéséből jön létre). A túlvadászás megritkította a vadállományt, így a tibeti antilop, az argali, a kiang, a pézsmaszarvas és a hóleopárd a kihalás szélére kerültek. A Lahaul völgyben kőszáli kecske, barna medve, róka és hóleopárd is látható a téli évszakban.

Emberek

Anya gyermekével a Gandhola monostor közelében (2004)

Lahaul és Szpiti nyelve, kultúrája, lakossága közeli rokonságban van egymással. A Lahaulban élők tibeti és indo-árja felmenőkkel rendelkeznek, a szpitiek nagyban hasonlítanak a tibetiekre (közelebb is élnek Tibethez). A lahauliak körében gyakori a világos bőr és a mogyoróbarna szemszín.

A lahauli és a szpiti bhutia nyelv a tibeti nyelvcsaládhoz tartozik. A nagycsalád feje általában a legidősebb férfi (a junda), akinek a felesége a jundamo. A társadalom klánokból áll.

A szpiti bhutia öröklési rendszere különbözik a többi tibeti kultúrától annyiban, hogy mindkét szülő halála után egyedül a legidősebb fiú örökli a család tulajdonait, míg a legidősebb lány az anyja ékszereit. A fiatalabbak semmit sem örökölnek.

Életstílus

Az életstílus Lahaulban és Szpitiben hasonló. A házasságra jellemző volt a többférjűség, ami mára megszűnőben van, de néhány helyen még megmaradt. A válás egyszerű ceremónia, ami a közösség öregjei előtt zajlik le. A válást bármelyik fél kezdeményezheti. A férjnek kárpótlást kell fizetnie az elvált asszonyának, ha az nem tud férjhez menni.

A megélhetést főként a mezőgazdaság biztosítja, többnyire burgonyát termesztenek. Jellemző az állattenyésztés is, amiből következik a szövés és fonás, illetve minden, ami ebből készíthető.

A házak tibeti stílusban épülnek, amiben fő szempont a stabilitás, mivel a terület földrengésveszélyes.

Vallás

Ki-Gompa Szpitiben

A legtöbb lahauli a hinduizmus és a tibeti buddhizmus keverékéből kialakult vallásban hisz, amit Drukpa Kagyu rendek neveznek, míg a szpitiek a tibeti buddhizmust követik, a Gelugpa rendet. Lahoulban található a Triloknath templom, ahová zarándokok érkeznek, hogy istenük különböző megtestesüléseit imádják. Különösen Siva és Avalokiteshvara népszerű. Udaipurban puritán templom van.

A tibeti buddhizmus és a hinduizmus térhódítása előtt az emberek a Lung Pe Chhoi nevű vallást követték, ami egy animisztikus vallás, a Bön valláshoz hasonlóan (ami Tibet vallása). A vallás gyakorlása során állati és emberi áldozatokat mutattak be Iha számára, aki a gonosz lelkeket testesítette meg. Ennek a vallásnak a maradványai még a láma viselkedésében is fellelhetők.

A „Losar” tibeti újévet december és február közötti időpontban tartják, amit a Dalai Láma határoz meg. Az ünnep kezdetén minden házból két-három személy tömjént égető füstölőket hoz magával. Az égő rudakból örömtüzet raknak. Az emberek Siszkar Apához, a gazdagság istennőjéhez imádkoznak (másik neve Vaszudhara).

Turizmus

A vidék természetes, vad szépsége és a buddhista templomok sok látogatót vonzanak. Ghuenben látható az egyetlen ismert buddhista múmia, aminek korát 350 évre becsülik.

A szpiti területen található a Tabo monostor (Kazától 45 km-re). Akkor vált ismertebbé, amikor 1996-ban ezeréves fennállását ünnepelték. Buddhista szent iratokat, szobrokat őriznek itt. Közelében modern vendégház található.

Egy másik ismert gompa a Kardang monostor, ami 3500 m magasságban van, a folyó túloldalán, légvonalban 8 km-re Keylongtól. Kardang közúton jól megközelíthető a Tandi-hídon át, ami 14 km-re van Keylongtól. Kardangot a 12. században építették, könyvtára nagy buddhista anyaggal rendelkezik, amik között Kangyur és Tangyur írások is vannak.

A szeszélyes időjárás miatt csak június és október között érdemes útra kelni, amikor az utakat nem zárja el a hó és a magashegyi átjárók is járhatók. Szpiti Kinnaur felől is megközelíthető (elvileg egész évben), de itt számolni kell a földcsuszamlásokkal vagy lavinákkal is.

Jegyzetek

  1. [1]
  2. Kapadia (1999), pp. 26-27.
  3. District Census 2011. Census2011.co.in, 2011 (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)

Források

  • Handa, O. C. (1987). Buddhist Monasteries in Himachal Pradesh. Indus Publishing Company, New Delhi. ISBN 81-85182-03-5.
  • Kapadia, Harish. (1999). Spiti: Adventures in the Trans-Himalaya. 2nd Edition. Indus Publishing Company, New Delhi. ISBN 81-7387-093-4.
  • Janet Rizvi. (1996). Ladakh: Crossroads of High Asia. Second Edition. Oxford University Press, Delhi. ISBN 019564546-4.
  • Cunningham, Alexander. (1854). LADĀK: Physical, Statistical, and Historical with Notices of the Surrounding Countries. London. Reprint: Sagar Publications (1977).
  • Francke, A. H. (1977). A History of Ladakh. (Originally published as, A History of Western Tibet, (1907). 1977 Edition with critical introduction and annotations by S. S. Gergan & F. M. Hassnain. Sterling Publishers, New Delhi.
  • Francke, A. H. (1914). Antiquities of Indian Tibet. Two Volumes. Calcutta. 1972 reprint: S. Chand, New Delhi.

További információk

  • Hutchinson, J. & J. PH Vogel (1933). History of the Panjab Hill States, Vol. II. 1st edition: Govt. Printing, Pujab, Lahore, 1933. Reprint 2000. Department of Language and Culture, Himachal Pradesh. Chapter X Lahaul, pp. 474-483; Spiti, pp. 484-488.
Commons:Category:Lahul and Spiti
A Wikimédia Commons tartalmaz Lahaul és Szpiti kerület témájú médiaállományokat.

Koordináták: é. sz. 32° 30′, k. h. 77° 50′