„Méliusz József” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: Automatikus szövegcsere (-Romániai Magyar Irodalmi Lexikon +Romániai magyar irodalmi lexikon)
80. sor: 80. sor:
* [http://www.forrasfolyoirat.hu/0404/borcsa.html Forrásfolyóirat]
* [http://www.forrasfolyoirat.hu/0404/borcsa.html Forrásfolyóirat]
* [http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/04/431.html Életrajza]
* [http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/04/431.html Életrajza]
* [{{MEK|03600/03628/html/m.htm}} Romániai Magyar Irodalmi Lexikon]
* [{{MEK|03600/03628/html/m.htm}} Romániai magyar irodalmi lexikon]
* [http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/index.htm Cseke Gábor: Erdélyi és csángó költészet]
* [http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/index.htm Cseke Gábor: Erdélyi és csángó költészet]
* [http://www.banaterra.eu/magyar/M/meliusz/meliusz.htm Banaterra]
* [http://www.banaterra.eu/magyar/M/meliusz/meliusz.htm Banaterra]

A lap 2011. október 16., 09:56-kori változata

Méliusz József
Élete
Született1909. január 12.
Temesvár, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1995. december 1. (86 évesen)
Bukarest, Románia
SírhelyBellu temető
HázastársaMéliusz Anna
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)elégia
Első műveA nép ír (1945)

Méliusz József (Temesvár, 1909. január 12.Bukarest, 1995. december 5.) erdélyi író, költő, műfordító, Méliusz Anna férje.

Életpályája

Iskoláit Temesváron, Kolozsváron, Budapesten, Svájcban, majd Németországban végezte. Első írásai 1930-ban jelentek meg, a Korunk című havilapban, melynek később a szerkesztője is lett. Szerkesztője volt a Brassói Lapoknak, a II. világháborút követően dolgozott a Képes Újság szerkesztőségében (1945), majd tagja az Utunk című kolozsvári hetilap megalapítóinak (1946). A romániai Magyar Írószövetség főtitkára 1945-1948 között, majd a kolozsvári magyar színház főrendezője, később igazgatója lett.

Koholt vádak alapján letartóztatták, többek között a jilavai börtönben raboskodott, majd az 1950-es évek végén rehabilitálták.

1968-ban a romániai írószövetség alelnöke lett.

Kommunizmus ellenes nézeteit versekbe öntve jelentette meg, egy kitalált ír költő, Horace Cockery (H.C.) írásaiként.

Lásd még

Emlékezete

Sírja a bukaresti Bellu temetőben található.

Művei

  • A nép ír (1945)
  • Ének 1437-ről (1945)
  • Tanú a nép (1945)
  • Párizs után (politikai közírás, 1946)
  • Sors és jelkép (1946, 1973)
  • Együtt a világgal (versek, 1957)
  • Októberi szél (Egy publicista jegyzetei, 1957)
  • Ameddig ellátok (versek, 1960)
  • Kitépett naplólapok (1961)
  • Okos volt-e Okos Marci? (1961)
  • Beszélgetés a rakparton (versek, 1963)
  • Legszebb versei (1964)
  • Aréna (versek, 1967)
  • Az új hagyományért (cikkek, tanulmányok, 1969)
  • Város a ködben (1969, 1981)
  • Az illúziók kávéháza (Vallomások, 1971, 1990)
  • Én és az oroszlán (ifjúsági regény, 1972)
  • Kávéház nélkül (Emlékezet és vallomás, 1977)
  • Tranzit kávéház (1982)
  • Horace Cockery-Múzeum – Horace Cockery darabokra tört elégiája (1983, 1988)
  • Válogatott költemények 1930-1980 (1984)
  • Napnyugati kávéház (1986)
  • A barátság kávéháza – tegnap (1988)
  • Jitgadal elégia (1994, 2004)
  • Zsilava nem volt kávéház (2002)
  • Cédulák (2003)
  • Szénásszekér elégia (2004)
  • Ah, Velence, Velence (2009)
  • Szavak, avagy a cirkuszban unatkoznak az elefántok (2009)

Külső hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek