„Határozói eset” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: kk:Аблатив |
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: diq:Ablatif |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
[[da:Ablativ]] |
[[da:Ablativ]] |
||
[[de:Ablativ]] |
[[de:Ablativ]] |
||
[[diq:Ablatif]] |
|||
[[eo:Ablativo]] |
[[eo:Ablativo]] |
||
[[es:Caso ablativo]] |
[[es:Caso ablativo]] |
A lap 2011. szeptember 18., 08:23-kori változata
A határozói eset vagy határozóeset, latinul ablativus, bizonyos indoeurópai nyelvekben a nyelvtani esetek egyike. A megkülönböztetett esetek – ezek általában az alanyeset, tárgyeset, részes eset, birtokos eset és megszólító eset – közé nem tartozó egyéb viszonyokat fejez ki, amelyek a mondatban valamely határozó vagy határozós szószerkezet szerepét töltik be. Jelentése leggyakrabban helyhatározó, időhatározó vagy módhatározó, értelemszerűen a szövegkörnyezettől függően. Mivel az ablativust gyakran valamilyen elöljárószóval együtt használják, elöljárós esetnek is szokták nevezni bizonyos nyelveken.
A modern indoeurópai nyelvek egy részében (pl. germán és újlatin nyelvek), amelyekből a névszóragozás kiveszett, általában már csak a személyes névmásoknak van megkülönböztetett határozói esetük; a névszóknál elöljárószókkal fejezik ki a mondatban a határozói viszonyokat.
Példák az ablativus használatára néhány nyelvből: